2018. szeptember 17., hétfő

Asztal

Ma reggel jött az e-mail az ügyvezetőtől, hogy a hónap végéig minden kolléga takarítsa le az asztalát és jó példaként mutatta be a sales remek csapatának helyét. Hát így legyen ötösöm a lottón (majd ha veszek) Nem szoktam ám egész nap ezen a témán vetyengeni, de legalább van miről írnom. 

Szóval, az első képen az asztalom munka közben. Hámosmongyátokmeg. Rumlis? Nem. (vagy csak én nem vagyok elég pedáns)
Második képen az asztalunk munka után. Szép és emberi? Nem. (vagy csak "én nem vagyok ideológiailag elég képzett" elvtárs)




Ígérem, a héten nem írok többet az asztalomról.





2018. szeptember 15., szombat

Munka, munka, munka...

Munkaügyek témakörben ott tartottam, hogy viszlát HR, helló Sales és hajrá tanulás.

Nos, némi szabadság után megkezdtem Sales-es pályafutásomat a Nissho-ban. Lett asztalom (ez már a 7. hely, ahova leülök cégen belül, néha csak az asztal iránya változott, aztán az asztal helye, majd a gyárépületből az irodaépületbe, most vissza és 3 hétig a Project team-el, mostmeg a Sales team-el egy kupacban) És lassan érkeznek a feladatok is. Mondjuk egyelőre elég lassan. Az első "éles" héten a belga főnököm egy mondatban lepattintott, így hét vége felé már majdnem bőgtem, hogy senki nem szól hozzám, én se tudok senkihez szólni, egyedül vagyok, magányos és csak unatkozok egész nap. (remélem, ezt a cégnél kevesen olvassák) Hiába no, aki megszokta, hogy egész nap jön-megy, leszervez, elintéz, nyit-zár, telefonál, megold, annak az egyhelyben ülős semmittevés fárasztó. (még ha művelődés gyanánt elolvastam egy hét alatt 3 db 280-320 oldalas könyvet, akkor is)

Node most! Még mindig a tanulási folyamat elején járok, de már vannak feladataim. Hurrá! És beszélhetek emberekkel (igaz, javarészt angol, belga vagy cseh kollégával) hurrá!  

Azt hiszem, arról még nem írtam, hogy július 1-től hivatalosan új japán ügyvezetőnk van (immár a 3. a 3,5 év alatt, mióta én itt vagyok) Ő a hagyományosabb japán elveket követi, így volt néhány érdekes intézkedése (pl szavazást tartottunk arról, milyen betűtípust használjunk a céges nyomtatványokhoz. Őszintén szólva nem ezt tartom a legproblémásabb területnek...)
A japán felfogáshoz igazodva lassan de biztosan bevezetjük a "tiszta-asztal" módszert, ennek kapcsán munkaidő leteltével úgy kell otthagyni az íróasztalt, hogy azon csak a monitor és a billentyűzet maradhat. 

Aki ismer engem, vagy legalább látta az eddigi íróasztalnak csúfolt terepasztalomat, az tudja, hogy szeretem, ha az aktuális papírok kéznél vannak, és szeretem magam körülvenni a számomra kedves tárgyakkal. Így van pl az asztalomon 2 Kokeshi baba, 1 cicás celluxtépő, a gyerekek és férj fotója, biztató idézetek, és stresszlabda "keep calm" felirattal. Ez az, amitől embernek érzem magam, nem robotnak. Japániában ez persze felesleges rumlinak számít. Így most minden délután elpakolok egy zárható szekrénybe (amire biztos ami biztos felragasztottam a jelem-gyöngysort természetesen) és minden reggel kipakolok. Tisztára mint a fegyverneki fonott-árusok. 


2018. szeptember 10., hétfő

Fotókönyv

2017-es évünk képekben és szavakban, lapozható formátumban ide kattintva nézhető meg (technikai adatok: A/4-es keménytáblás, 114 oldalas Cewe fotókönyv) :
https://as.photoprintit.com/web/70000000/showPublishedPhotoBook.do?ehash=edccfda9d9c9822b1a9e0051f5b6ee45&skipSessionTimeout

A borítója egyébként ilyeténforma lett:

2018. szeptember 9., vasárnap

Iskolakezdési helyzetjelentés

Jelentem, az iskola megkezdődött. 3 darab Nyika fiú gyermek az iskolakapunál felsorakozott. Fotó csak a két kicsiről van. Jól látható a hatalmas lelkesedés.


Az évnyitó érdeklődés hiányában a rossz idő miatt elmaradt, illetve csak az elsősöknek volt a tornateremben (többen nem fértek be...)

Nándi új osztályfőnökkel kezd, aki órát nem tart neki. Viszont boldog volt, hogy ismét Yakhia bácsi angol csoportjába került. Az osztályból 2 kislány ment el másik iskolába, egyre csak fogynak.

Csongiéknál maradt Judit néni (manapság már örülünk, hogy nem évenként változnak a tanító nénik), napköziben viszont minden nap másik nevelő lesz. Hozzájuk jött egy új kislány.

Nimródnak is megmaradt Ani nénije a napközi itt is váltott műszakban lesz. A kis haverja sajnos nem abszolválta az első osztályt, így végleg felbomlott az ovis triumvirátus (ti: Árpi-Bende-Nimi: Árpi egy évvel korábban ment suliba, Bende meg most ismétel)

A könyveket első nap kapták meg, még most, így még pénteken is csomagoltam (a kép hétfői állapot, ehhez minden osztályban jött még néhány kincstári használt)



2018. szeptember 2., vasárnap

Nyár

A nyarat a srácok a sporttáborban kezdték (sok-sok kidobóssal, focizással, medencézéssel, Hungaroringgel, Bonbonetti csokigyárral):

Voltak úszótáborban is, igaz, ezúttal csak a két kicsi. Azon a héten Nándi otthon "nyaralt". 



"Utolsó családi majdnem nyaralásunk" címmel akartam blogbejegyzést írni, de végül ez elmaradt. ahogy az igazi nyaralás is. Demjénbe fizettünk be egy hetet, és bár a kezdeti kisebb csalódás után egész jó hétnek néztünk elébe. Bementünk a barlangfürdőbe, a fiúk nagyon élvezték a csúszdákat, és kihasználtuk a jóidőt és a külső strandon is kipróbálták a csúszdákat és az ugrótornyokat is.
Gyors ebéd után aztán a kicsikkel visszamentem a fürdőbe, ahol Csongor úgy belelendült a csúszdázásba, hogy sikerült az első metsző fogát kitörni. Rohantunk az egri kórházba, ahol megállapították, hogy gyökerestől kitört, mutassuk majd meg gyermek-szájsebészeten, majd 18 éves korában jelentkezhet fogpótlásra. Így nem egészen 24 órás ott-tartózkodás után hazajöttünk. Le se merem írni, mennyi pénzt fizettünk ki 1 éjszakáért :( végül Zuram unokatestvéréék 2 éjszakát ott tudtak tölteni, ennyi nem veszett kárba. Itthon aztán felkerestünk több dokit, fogszabályozás folyamatban, hosszú út áll előttünk.
Az élményeinkről rövid képes összefoglalót már tettem a scrap-es bejegyzésénél.


Zsóka mamánál és Imi papánál ezúttal 2x1 hetet, majd 1xkét hetet töltöttek a srácok, amibe belefért egy Vízimanó tábor is a miklósi strandon.

Itthon az "anyás" és "apás" heteken is igyekeztünk minél több élményt tolni a gyerekekkel, így voltunk moziban, a Magánzooban, a budapesti Állatkertben, Holnemvolt Parkban, Esztergomban a Bazilikánál és a kincstárban, a Balatonnál, játszóházban, játszótéren és nekünk élményszámba megy a mcDonalds és a Decathlonos bevásárlás is (mondanám, hogy kész cirkusz, de azért annyira nem gáz)

Ez a nyár is elszállt, holnap újra suli, új kalandok várnak ránk :)




2018. augusztus 25., szombat

Gergely és Zoraida

Igazi, hamisítatlan nemzetközi esküvőn és lagzin voltunk. A profi fotókat még várjuk, én nem vittem a Nikont, így csak telefonos előzetes:

2018. augusztus 24., péntek

Scrap oldalak

Ünnepélyesen jelentem, hogy elkészült a 2017-es családi fotókönyvünk. Azt hiszem, soha nem voltam még ennyire up-to-date és igazából már nekikezdtem a 2018-nak, bár e kezdeti lendület pár nap után alább is hagyott.
A heti Cewe kihívások egyébként sokat lendítettek az alkotásban, igyekeztem két legyet ütni egy csapásra és az adott témával összehozni valamelyik oldalt.
Így készültek el ezek:

Gyerekes (mondjuk nálunk szinte minden oldal gyerekes):


Júniusi ismétlődéssel (mi családilag ismétlődünk rajta):

Júliusi:

És ha már említettem a 2018-as könyvet, ezekhez a kihívásokra már a 2018-as fotókönyvhöz csináltam oldalt:

Vizes:

Városi:





2018. augusztus 18., szombat

Gyerekszáj - híresember

Még mindig Trollfocit néznek. Vágási Ferit Nándi felismerni véli:
-Ez meg kicsoda, Jacki Chan?


2018. augusztus 16., csütörtök

Gyerekszáj - vallás

Apája és Nándi Trollfocit néznek. Apája próbálja rávezetni, hogy kit láthat a képen (töriből már tanulták)

apa: -Kik hordtak ilyen csuhát?
Nándor: -A sithek???*

Mondjuk az erő Lutherrel volt, az tény...



*************************
Kis kiegészítés Star Warsban kevésbé jártasaknak: a sith-ek a sötét jedik, hasonló fekete köpönyegben, mint a fenti képen.

2018. augusztus 12., vasárnap

Péntek margójára

Kevés nagyszerűbb érzés van annál, mint amikor pénteken 16:05-kor kilépsz az épületből, beülsz a kocsiba, bekapcsolod a rádiót, ahol épp az AC/DC megy és csutka hangerőn hallgatod a Thunderstruck-ot, és miközben kihajtasz a kapun, arra gondolsz, hogy 11 napig be sem teszed a lábad oda.

Na, jó, ezt még meg lehet fejelni egy családi pecás-szalonnasütős-fröccsözős estével.