2017. június 22., csütörtök

Lezártuk

A nyári szünet már javában tart, mindhárom fiú sporttáborban készíti ki a felnőttek idegeit tölti a nap nagyrészét, ám a tanévet hivatalosan csak tegnap zártuk a suliban.

Csongor példás tanulmányáért és példamutató szorgalmáért könyvjutalmat kapott. A tanító néni emellett mindenkinek készített ooklevelet, amire kiemelt valami apróságnak tűnő dolgot. Szerintem fantasztikus dolog ez, meglátni a jót minden ki tanulóban! Csongor például azért kapott oklevelet, mert sokat jelentkezett és sok gólt rúgott a szünetekben. Más azért, mert önzetlenül kölcsönadta a ceruzáit, vagy segített stb.
 
Nándor tanulmányi eredménye jó lett, több tantárgyból is javított a félévihez képest, én személy szerint büszke vagyok rá (még ha tudom is, hogy ennél sokkal többre lenne képes, ha csak egy kicsit is jobban odafigyelne, vagy napi 15 perccel többet szánna tanulásra...) Külön oklevelet ő nem kapott, de itt teszem közzé a kiránduláson kapott Kadét-levelét :)
 
A tanévet mindenki sikeresen lezárta, 1.a, 3.a, 6.a -ban megkezdhetik/folytathatják tanulmányaikat.
 
Csongi könyvjutalmat vesz át:
 
Nándi-kadét teljesítményértékelése (a málhazsákban kicsit meggyűrődött)

Évvége hurrá!

 
 
 

2017. június 19., hétfő

Gyerekszáj - ornitológus

Szomszéd háztetőn mostanában esténként megjelenik egy kuvik és rikácsol.
Apája mutatja Nándinak: nézd, ott ül egy madár.
Nándi: az részf@szú bagoly?
apája: nem rézf@szú, de bagoly, egy kuvik.
Nándi: és ez törpe kuvik vagy gatyás kuvik?
apája: ??? öööö, valószínűleg inkább törpe, mert elég kicsi. És gatyája sincs.

2017. június 17., szombat

Fotózás a suliban

Idén is felkértek, hogy fotózzak a suliban. Nem csak a saját gyermekeim osztályában, hanem más osztályban is készítettem osztályképet és portrét.
Csongiéknál ilyenek lettek:


Nándiéknál 5 percem volt a fotózásra, egy óraközi szünetben, így mire észrevettem, hogy a srácok árnyékban állnak, már nem volt idő újrarendezni őket... Ez most ilyen lett.

Portrékat ott nem csináltam, csak itthon Nándiról. Ritkán engedi magát fotózni, ez a kép még cuki is lett.

Hogy Nimi se maradjon ki, az ovis ballagásról csináltam hasonló lapot:



2017. június 14., szerda

Még / már nem nehéz az iskolatáska

Holnap lesz az utolsó nap a suliban, úgyhogy ott már nem nehéz a táska. (főleg, hogy Nándi kirándul, Csongi meg beteg, úgyhogy itthon tölti az utolsó napokat)

Nimródomnak pedig még nem nehéz, de ma megérkezett a várva-várt versenyautós. Az új táska Budmil, ez nálunk bevált márka. Rögtön össze is raktam az összes ilyen jellegű képünket:

Teljesen véletlenül Nimródon ugyanaz a rövidnadrág van, mint anno Nándin... Ez szintén tartós darab :)))




2017. június 5., hétfő

Ballagási fotókönyv

Nimi ovis ballagására is készítettem fotókönyvet az óvónéniknek (ahogy Nándi és Csonginál is) Kivételesen nem Cewénél, hanem 220foto.hu oldaláról 15x10 cm-es, kemény táblás és az alábbi duplaoldalak kerültek bele:











2017. június 4., vasárnap

Gyerekszáj - koros

Nándi rohan le a lépcsőn, nyomában Csongor:
-Apa, apa, találtunk egy 50 fillérest, ami még nálad is öregebb!!!

2017. június 2., péntek

Elballagott

Nimródom, mint a Nyikák utolsó kereszteslovagja az oviban, felszabadította az intézményt a megszállásunktól. Bár néhány napig eltart még, míg levéglegel, de az ünnepélyes ceremónia megvolt: elballagott a legkisebb is.
Két verset is elmondott, az egyik a Csongi által már prezentált "Utólérem a bátyámat" címűt, és részt vett a Pünkösdölő játékban is, olyannyira, hogy őt választották meg pünkösdi királynak is.









Ezúton is köszönjük az óvó nénik, dadus nénik áldozatos munkáját!

2017. május 31., szerda

Színházban Tatabányán - Nyolc nő

Kultur-sokk hetünk zárásaként (és valószínűleg évadzáró előadásként, bár erre azért nem vennék mérget, ki tudja, mit hoz a nyár...) a Nyolc nő című bűnügyi komédiát néztük meg Tatabányán.
Az utolsó előtti sorban kaptunk helyet, messze ültünk a színpadtól, de mindent jól láttunk: a meredek nézőtérnek köszönhetően nem lógott be elénk senki feje, füle, haja.
Ez az előadás akadálymentesített volt: jelnyelvi tolmáccsal és audiónarrációval (aki igényelte)
Namost ez lesz az a bejegyzés, amiben nem fogok ömlengeni, hogy mennyire nagyon jó volt. Hááát, úgy az elmegy egyszer kategória.
Jól szórakoztunk, de nem csapkodtuk a térdünket  és nem csordult ki a könnyünk a nevetéstől (mint az utóbbi időben sokszor). A feszültség végig meg volt, kattogott az agyam, hogy ki lehet a tettes, de inkább drámai, mint komikus, vagy vicces volt a darab hangvétele.
A szereposztás parádés, a jelmezek jól eltaláltak, a díszlet nagyon tetszett, jellemek szépen kirajzolódtak, a párbeszédek a helyükön voltak (a bakikat megbocsájtjuk), mégis csak vártam és vártam a nagy poént. Ami nem annyira jött.*
Persze nem vagyok csalódott. Jó társasággal jól kikapcsolódtunk, élmény volt látni nyolc ilyen kaliberű színésznőt egyszerre egy színpadon!

Fotók rólunk:



Fotó a színház honlapjáról:
----------------------------------------------------
*Anyum egyébként már a szünetben megmondta, mi lesz a végkifejlet, mondtam is neki, hogy túl sok Helyszínelőket néz....

2017. május 30., kedd

Gyerekszáj - Óvatosan

Niminek már nagyon kifelé áll az egyik foga. Apája kéri, hogy megnézhesse.
Nimi: -De ne erősen pillants rá!

2017. május 28., vasárnap

Focinap

A vasárnapunk kicsit összetorlódott.
Törökszentmiklósról indultunk reggel 7-kor, Dabasra, ahol Csongikának Bozsik tornája volt U9 korosztályban. Nagyon jó formában volt, 5 meccset játszottak, ebből az elsőn rögtön kikaptak, utána viszont szárnyalt: összesen 9 gólt lőtt, 2x mesterhármast és 1x2 góllal és 1x1 góllal járult hozzá a csapat sikereihez.



Ez még áprilisban készült Ócsán, de majdnem ugyanez a csapat volt most is.

Délután (rövid ebéd, fagyizás és szieszta után) Nándit kísértük Gyálra, ahol az U14-es korosztály bajnoki mérkőzésén védett. Nándi még csak 12 éves, így jóval kisebb és tapasztalatlanabb is ebben a korosztályban, talán pont ezért nagyon félt tőle, egész héten morgott, hogy neki vasárnap védenie kell. Csak az első félidőt szurkoltuk végig, a szünetben indulnunk kellett Tatabányára, ő persze végig védte a meccset. Az eredmény már kb a 3. percben eldőlt: 1:0 lett az ellenfél csapatának. Én mégis nagyon büszke voltam rá és az egész csapatra!