2017. április 27., csütörtök

Színházban törött ujjal - My fair lady

A mai élménybeszámoló tele lesz népmesei fordulatokkal. 
Az úgy volt, hogy a kollégám, Zsiga hónapokkal ezelőtt nyaggatott, hogy honnan szerezzen jegyet a My fair lady-re a Centrál színházba, mert amint megvannak az előadások időpontjai, el is kapkodják a jegyeket. Mutattam neki egy FB-os fórumot, ahol közönségszervezők és halandó emberek is felteszik az eladásra kínált jegyeket, próbálkozzon ott. Rá kb 2 napra az inárcsi műv. házasok kitették, hogy lehet jegyet igényelni telefonon a fent említett előadásra. Szóltam is Zsigának, meg is rendelte a jegyeket. Aztán arra gondoltam, hogy a nővérkém kedvence Alföldi Róbert - ő játssza Higgins professzort, és biztos örülne, ha elmennénk. És úgy is lett, még pont megcsíptünk 2 jegyet. Aztán fogtuk a hamuba sült magvasperecünket és elindultunk. Szerencsésen találtunk parkolóhelyet is. És még egy gyors fotóra is volt időnk az előadás megkezdése előtt (merthogy láttuk ám a csillagszemünkkel, hogy bizony a mi ruházatunk és a fotöjök színeit mintha egymásnak teremtették volna vala.)

Szünetben még kiböjtöltük, míg elmegy a tömeg a kivetítő elől és a diasorban újra a My fair lady szerepel:

A színház egyébként a maga modern megjelenésével inkább mozi hatását kelti, de teljesen pozitív értelemben (egyébként nekem csak ma esett le, hogy korábban ez a Vidám színpad épülete volt és nemrég újították fel.) A meglepően pici színpadot nagyon leleményesen rendezték be, a zenekar pl a színpad alatt teljes takarásban volt, a díszletet leporelloszerűen hajtogatták, a jelmezek és a helyszínek is nagyon hasonlítottak a "nagy" filmhez: bájosak, hangulatosak

Az előadás klassz volt, bár nem nyűgözött le, de nagyon élveztem egy-egy színész játékát.
Aki nagyon meggyőzőtt, az Tompos Kátya, eszméletlen jól hozta a rongyos virágárus lányt és az elbűvölő hölgyet is. Csodálatos hangja van és a darab elején "elvárt" ordenáré kiejtés sem tűnik erőltetettnek. 
Alföldi Róbert nagyon színpadias (nekem kicsit affektálós) hangszínéhez nem sikerült hozzászoknom és az egész előadás alatt kb 2x2 perc volt, hogy azt éreztem, ember áll a színpadon és nem színész, de ez persze nem von le az ő nagyságából. Az énekek rendben voltak, a tánc is helyén volt, node azt a sok ordibálást minek szánta a rendező úr? Valahol olvastam egy kritikát, ahol "nyelvtan-nácinak" titulálták, na, ez tökéletesen találó :) 
Magyar Attila Alfred P. Doolittle-je már-már ripacskodó, de nekem tetszett így is. 
Verebély Iván megjelenése, mint királynő meglepő és vicces volt, bár nagyon furcsa is, tekintve hogy Eliza néhány perccel azelőtt énekelte, hogy a király hogyan fogadja majd. 

Ami még nagyon furcsa volt, hogy a dalok szövegét lecserélték, szerintem se nem modernebb, se nem szebb, és mivel a fülemben csengett a "Csudijó" vagy a "Ma éjjel táncolnék" 

Minden negatív megjegyzésem ellenére (amit inkább csak kukacoskodásnak, mint lehúzásnak szántam) a darab tetsett és bátran ajánlom mindenkinek, aki minőségi kikapcsolódásra vágyik. Vagy szereti Alföldi Robit és muszáj megnéznie. Vagy annyira nem szereti Alföldi Robit, de zenés darabban ki tudja mikor fogja utoljára látni. Vagy egyszerűen csak mert színházba járni jó.

És három a magyar igazság és addig jár a korsó a kútra és egyébként itt itt a vége fuss el véle. 




Ui: a címre visszatérve: rendkívül hálás voltam, hogy a székek között van egy kis fa karfa, így a tapsolás élménye sem maradt el...

2017. április 25., kedd

Sokadik Cewe találkozó

Újabb Cewés találkozó - képes beszámoló (ezúttal negatív rekordot döntöttünk fotókönyv ügyileg. Én is itthon hagytam a legújabbat, és más sem vitt. Na, jó 2 db mégiscsak volt :) )

Köszönöm a fotókat (nameg a jó társaságot) a sok barátnak, és a sütiket a Cewének!

2017. április 22., szombat

Gyerekszáj - Zizi

Vettünk egy csomag zizi cukrot (Niminek logopédián ezzel kell gyakorolnia a nyelvtornát)
Csongi lelkesen segít kipakolni a kocsiból: -anya, a rizibizit én viszem!

2017. április 19., szerda

Időjárás jelentés

2017.04.19. 10:40
Újhartyán fölött az ég borult, heves széllökések mellett +3 C°-ot mérhetünk.
Eddig 2 cm hó esett:



(Sándor, József és Benedek mentségére legyen mondva -bár egész délelőtt hatalmas pelyhekben hullt a hó- délutánra el is olvadt...)

2017. április 12., szerda

Átestem a ló túloldalára...

Szombaton a lovaglás nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem/tük.

Mekka megijedt a nagy szélben valamitől, kitört oldalra, én pedig fejre estem. Még jó, hogy volt rajtam kobak, így is lett egy enyhe agyrázkódásom és a bal kezem középső ujj középső ujjperc eltörött.
Szombat délben még bíztam Dart Vader segítségében:


De végül elmentem a Merényibe (az épp ügyeletes traumatológia) és kaptam rá egy csinos sín. Most 4 hétig bárkinek bemutathatok bünti nélkül :D

Már csak azt kell kitalálni, hogy fogok tapsolni jövő hétvégén a színházban... 



2017. április 11., kedd

Uralkodói

A cigánybáró margójára: a kikiáltó épp bejelentette Őfelsége Mária Terézia címeit (nem tudom fejből idézni, de a wikipédia szerint többek mellett):

Ausztria főherczege, Erdély nagyfejedelme, Felső- és Alsó-Lausitz örgrófja, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonország, Szerbország, Galiczia, Lodoméria, Bolgárország királynője.

Na, itt a Lodomériánál hangosan felröhögtünk: kb 20 évvel ezelőtt a XIV. René c. darabban Zsuzsi épp Illiriából érkezett a szomszédos Lodomériába, hogy elfoglalja :D :D :D Mi ez, ha nem sorsszerűség...

2017. április 7., péntek

Színházban az ősökkel - A cigánybáró

Megint olyan darabról írok, amit már épp nem játszanak, de remélem, később ismét műsorra tűzik, mert remek előadás (és 10 teltházas este után gondolom az intézménynek is megérné, nem csak nekünk, nézőnknek)
A cigánybárót az Erkel színházban láttuk, Szinetár Miklós rendezésében. Nagyoperett 3 felvonásban, sok-sok újítással, apró gegekkel, fantasztikus színészekkel, parádés tánccal. Ez utóbbit külön kiemelném: az első felvonás végén még mondtam is anyunak, hogy ahhoz képest, hogy operett, elég keveset táncolnak benne. Nos, igazából csak nem akarták ellőni feleslegesen a puskaport: a végére úgy röpködtek a lábak, hogy nem győztük kapkodni a fejünket. A Duna Művészegyüttes táncosai gyönyörű és látványos tánc-sorozatot adott elő (gratulálok mind a koreográfusnak, mind a táncosoknak!)

A darab egyébként borzalmas lassan indult: valószínűleg a népi sokszínűséget volt hivatott bemutatni a nyitány alatt kivetített prezentáció, engem személy szerint nem villanyozott fel, sőt, inkább lehangolt kicsit.
A szereplők közül csak László Boldizsár (Barinkay Cigánybáró Sándor) és Csarnóy Zsuzsa (Őfelsége Mária Terézia) neve volt ismerős (a másik szereposztásban melléjük Szvétek Lászlót írnám még), bár ez valószínűleg az én szegénységi bizonyítványom, és betudható a ténynek, hogy nem járok az Operába.
Ők hozták is, amit tőlük vártam és reméltem. Zsuzsi szerepe egyébként rendezői újításként került a darabba, de nagyon jól illeszkedik a történetbe, nem lóg ki egyáltalán. Megjelenése, apró gesztusai, mozdulatai tényleg uralkodói magasságokba emelik.
Ami kicsit befejezetlennek vagy céltalannak tűnt számomra, az a kerettörténet: a Monarchia vurstlija, vagy legalábbis annak szerepe szép lassan eltűnt. Ha valamire mégis jó volt, az Hábetler András (kikiáltó) szerepe, aki remekül görgeti a történeti szálat, terelgeti a közönséget. Kicsit emlékeztet az Elizabethben Lucheni-re
Nagyon élvezetes volt Szerekován János zenetanár Ottokárja, bár néha kicsit ellopta a showt az éppen középpontban állóktól, de nagyon élt a színpadon a pasi!
Zavaros Eszter pedig pont olyan Szaffi, mint amit a mese után elképzeltem (az utolsó fejdísze erősen hajaz Spéter Erzsébetre, de elég hamar megszabadul tőle ahhoz, hogy az embernek ne égjen a retinájába ez a kép...)

Nagyon jól éreztem magam, mesés kikapcsolódás, aki szereti az igényes zenés színházat, annak kötelező darab!

Előadás előtt gyors fotó és bejelentkezés:

 Szünetben kis pezsgő és perec:

Ezt a fotót László Boldizsár oldaláról mentettem le, köszönet érte :)

2017. április 6., csütörtök

Gyerekszáj - hasonlat

Nézem a Don Carlost (1995, Szolnoki Szigligeti színház felvétele) Nimi áll mellettem, majd felkacag: anya, a néni úgy néz ki, mintha spagetti lenne a fülhallgatóján!



--bocs, Zsuzsi, de a gyereknek igaza van :D --

2017. április 5., szerda

Hajrá Inárcs

Nem olyan régi hagyomány (őszi szezontól), hogy a gyerekek kísérik be a felnőtt csapatot az inárcsi focimeccseken. Tudod, mint a Barca-Real meccsen, csak nem 98 ezer ember szurkol, hanem 98. :) (a végső nézőszámot nem tudom, de szakavatott forrásból tudom, hogy többen voltak, mint egy átlagos MTK meccsen)

A persze mellünk így is dagad a büszkeségtől, hát még ha ilyen szép új egyenszerkóban vonulnak be, mint a tavaszi szezon első meccsén:






2017. április 4., kedd

Gyerekszaj - dobozos

Nándi: apa, te meg tudsz inni 2 konzerves kólát egyszerre?