2018. november 9., péntek

Hétvégi kreatívkodás...

...avagy DIY fali tároló. Bár Nándi szerint "life-hack". A Zuram szerint meg magunk szívatása kicsit aggódtunk, hogy eltaláljuk a falban lévő vezetéket, de végülis minden jól alakult.

Nah, szóval az egész onnan indult, hogy szerettem volna valami fali tárolót, amire fel tudjuk tenni a telefonokat tölteni, mert eddig csak lógtak a konnektorból. De túl sok helyet elfoglaló polcot nem szerettem volna, mert így is kicsi a konyhám az nagyon kiállna. Így született ez a köztes megoldás, amit a pinteresten láttam először. A pinterest egyébként egy nagyon veszélyes hely, egyfajta kreatív képgyűjtemény, de túl sok időt tud eltölteni az ember a kreativitás magába szívásával.
 
Az alap egy nagyon egyszerű, legolcsóbb, leggagyibb ágyrács. A jobb ágyrácsokkal az a baj (pl ikeás), hogy kicsit domború, így nem fekszik fel a falra. Cserébe persze valószínűleg kényelmesebb aludni rajta.
Vettem még 2 vékony lécet, ez persze lehet szélesebb is, a lényeg, hogy erre applikáljuk majd rá az ágyrácsot. Először is lefestjük a fa részeket. A haladók  előtte le is mérhetik és nem festegetnek feleslegesen, de én ezzel most nem foglalkoztam, nekiugrottam a projectnek, és lefestettem mindent, amit csak találtam a teraszon.
 
Egy nap száradás után a lécekre rögzítettem az ágyrácsot a deszkákat összekötő heveder mentén. Én ragasztópisztolyt használtam, és eddig elég stabilnak tűnik a dolog. Hosszú távon meg majd meglátjuk. (elég nagy felület tapad, így eloszik a súly, de egy-két helyen dekor-tűzőgéppel meg lehet még fogatni)
 
A kész polcrendszert felfúrjuk a falra és mehetnek is rá a csecsebecsék.
Nálunk a konyha falát díszíti, így a telefontöltős kispolc mellett (ami egyébként ikeás illatgyertya doboza, amit csak ezért vettem meg) felkerült még szalvéta és papírzsepi tároló (szintén illatgyertyás doboz), edényfogó kesztyű, bazsalikom, jegyzettömb (amire a Zuram rögtön jegyzetelt is) és néhány bögre, ez nyilván tetszőlegesen bővíthető. Kampókat az ikeában vettem, de szerintem bármelyik barkácsboltban beszerezhető.
 
 
A példa kedvéért felpakoltam pár fotót, csak úgy kétoldali ragasztóval, de egyébként ünnep vagy évszak szerint is díszíthető. Tervezem is, hogy adventkor kicsit karácsonyosabbra veszem majd a hangulatot. Szóval, ilyen lenne fotótartóként (erről az ötletről jövő szerdán bővebben is olvashattok a cewe blogján):
 
 

2018. november 8., csütörtök

Színházban elsősorban - Apáca show

Általában szoktam várni 2-3 napot "színházelemzéssel", hagyom, hogy ülepedjen a dolog, de most annyira elvarázsolódtam, hogy muszáj írnom róla.

Szóval, ott kezdődött a dolog, hogy néhány hete láttam a jegy.hu oldalán 1 db jegyet az Apáca show-ra az első sorba, és önző módon le is csaptam rá. Soha nem ültem még az Operett színházban az első sorban és voltak is kétségeim, nem lesz-e nyaktörő, de a színpadot lépcsőzetesen építették ehhez a darabhoz, így nem a színészek bokáját néztem :)
Hangzásilag nyilván hátrébbról sokkal ideálisabb, de eszméletlen jó volt ilyen közel ülni a tűzhöz.

(november 7.-e tiszteletére piros felsőt vettem fel)

Nem vagyok biztos benne, hogy megtalálom a megfelelő jelzőket, de annyira zseniális volt az egész darab, hogy teljesen rózsaszín ködben vagyok azóta is.

A napi szereposztás szinte tökéletes, Peller Annával biztosan megnézem még, mert őt Isten is Delorisnak teremtette és kíváncsi vagyok az Alföldis Curtis-re, mert bár Szabó P. fantasztikusan oldotta meg (az a láblendítés a fináléban kiverte a biztosítékot nálam abszolút pozitív értelemben), kicsit rutinszagú volt részéről. De lehet, hogy ezt is csak azért éreztem, mert láttam őt már ennél sokkal lendületesebben, sokkal nagyobb szívvel játszani.

Sári Éva tetszett (ennyi), Janza Kata remekelt, Simon Panna szerethető, Nádasi Veronika nagyon eltalálta, Mary Lazarus nővéren kb 20 percig gondolkodtam, hogy ki játssza...

Aki abszolút brillírozott és csak az ő játékáért is megnézném újra: az Feke Pál. Zseniális a pasi! Olyan villanásai vannak, amitől lehidal az ember és sírva röhög rajta 10 percig! A hangját eddig is szerettem, de hogy színpadon is ennyire él, azt nem gondoltam.

Szente Vajk rendezése profi! A darab, ahogy a címe is mutatja egy show. Aki nem akar látványos táncot, sok-sok zenét, csillogást-villogást, az ne nézze és ne is húzza a száját, hogy csak látvány és semmi beltartalom. Ennek a darabnak erről kell szólnia! Olvastam néhány fanyalgó kritikát, nyilván olyanok írták, akik a mély drámaiságot és komoly emberábrázolást keresték. Az nem lesz. Komédia, (ön)irónia, röhögés, tánc és jó zene, az lesz - és nekem pont erre volt szükségem tegnap este!

Az egész olyan elementáris erővel hatott rám, hogy megint csak azt tudom mondani: ez lesz az a darab, amire minden ismerősömet, rokonomat és felebarátomat el fogom cipelni, csak hogy újra láthassam (sajnos a gyerekek még kicsik, rájuk nem hivatkozhatok, mint a Pál utcai fiúknál...)
 

2018. november 6., kedd

Gyerekszáj - szelíd?

Épp a szarvasokról beszélgetünk a kocsiban (melyiknek mekkora az agancsa, mérete stb), mire Csongi:
-Apa, a jámborszarvas meg tud ölni egy embert?

2018. november 5., hétfő

Scrapbook oldalak

Hűűű, nem is tudom, mikor tettem fel scrap oldalt. Ahogy befejeztem a 2017-es családi fotókönyvet, elkezdtem a 2018-ast, így pár Cewe kihívásra már ezekkel neveztem, de készült 1-2 creative-team-es promo oldal Soma Design-éknak és néhány "csak úgy" oldal is.

Pöttyös:

1 keret, 2 ragasztó, 3 virág:

Borítóterv (ha majd egyszer Luigiról támad kedvem fotókönyvet készíteni):

Darabolva:

Évforduló:

SoMa Design - Summer Fun

 Use it or Lose it (SoMa Design minivel)

SoMa Design - Horse Stable

Fekete

Illatos:

Sablon alapján:

Idézet (a fotót Csongi készítette):

Külföldi:




2018. november 4., vasárnap

Színházban Szolnokon - A Vöröslámpás ház

Szerda délután épp indultunk anyuékhoz, mikor szólt, hogy este színházba mennek, lenne-e kedvem apu helyett elkísérni. Miért is ne, bedobtam egy normális nadrágot és inget (amit aztán mégsem vettem fel, helyette egy kötött pulcsit, amiben majd megsültem) A színházban meg kb minden második ember megkérdezte, hol hagyta a párját?!

A történeti hűség kedvéért el kell még mondanom, hogy a szüleimnek 1974 óta van bérlete Szolnokra a Szigligeti színházba.  Nekem 5 évig volt velük bérletem, volt időszak, amikor a sulival is vettem így mindent alapból kétszer néztem + még a nagy rajongásomban volt olyan darab, amit még vagy 3x: pótszéken, lépcsőn, vagy ahol volt hely.
Na, ezek után kiesett 20 év és tartottunk egy anya-lánya estet:

Végülis 20 év alatt semmit nem változott a színház (mi sem), még talán az égők is ugyanazok vannak kiégve. (imádtam azt a nagy lámpát már 25 éve is)

Nos, a darabról is 1-2 szót ejtvén: az utóbbi időben elég sokat járok színházba, de erről a darabról még csak nem is hallottam. zenés vígjáték címszó alatt fut, inkább mucical-es beütésekkel, a vígjáték jelleget pedig inkább a színészek maguk adják fergetes játékukkal.

Imádom, hogy láttam ismerős színészeket, akik akkoriban kezdték a pályát, mikor én elkezdtem színházba járni, s mára a színház vezető színészei lettek. 
A sok-sok jó alakítás mellett Kertész Marcella magabiztossága és Molnár Nikolett hangja nyűgözött le leginkább.

Szép volt, jó volt, zenekar nélkül furcsa volt, de jól szólt :)

2018. október 27., szombat

Kiállítottunk

Néhány hete kaptam meghívót a helyi műv.háztól, hogy idén is indítanak fotópályázatot "Az évszakok varázsa" címmel.

Megkérdeztem a fiúkat, lenne-e kedvük elmenni fotózgatni, de csak Csongi jelentkezett, ő mondjuk nagy kedvvel jött és bár alig maradt időnk (hol edzés, hol munka, hol repkedés miatt), azért sikerült néhány képet lőni. Fontos szempont volt, hogy helyi vagy környékbeli helyszínen kellett készüljön.
(Werk-kép, azaz így fotózunk mi):


Csongi 4 képpel nevezett, kettőt kiállítottak és oklevelet, dicséretet kapott. Én 5 képet küldtem és végül a Deres Vörössel különdíjas lettem.








2018. október 23., kedd

Osztálytalálkoztunk

Az előző 3 gimis osztálytalálkozót én szerveztem, most szerettem volna kicsit kihúzni maga a meló alól és élvezni csak a találkozást a többiekkel. Persze, amikor kérdése volt Orsinak, szívesen válaszoltam, de nem nyomasztott annyira a létszám, pénz és ajándék-kérdés, mint eddig.

Sajnos az utolsó napokban megint sokan lemondták, de én így is nagyon jól éreztem magam.

A nagy izgalmak után gyorsan el is készítettem egy idevágó duplaoldalt, ami a 2018-as családi fotókönyvbe megy majd:
  

2018. október 18., csütörtök

Még mindig Portugália

...és még mindig Portugália, de nem ám Lisszabon! Csak mert kaland az élet, egy egész napot töltöttem Portóban, amolyan szülinapi ajándékként a Nissho-tól.

Hétfőn 11 körül szóltak, hogy el kéne vinni egy bőröndnyi terméket Braga-ba. A mondat eleje ismerős lehet, júniusban lejátszottuk ezt Stuttgart-al, most viszont sokkal jobban alakultak a dolgok. Portó szintén bakancslistás volt, így gyors telefonos egyeztetés után a Zurammal (aki szegény nagyon csalódott volt, hogy pont aznap nem leszek otthon) igent mondtam.
Délután 2-kor kezdtünk repjegyet és autóbérlést intézni, szállást foglalni, bőröndért hazamenni stb. Du 3-kor lett kész a termék, hazacuccoltam a srácokat a suliból és tűztem ki a reptérre. Kicsit aggódtam, mert megint csak átszállásal volt jegy, ráadásul Frankfurtban 1 órám volt csak, ha késve indulunk, megint úgy járhattam volna, mint Stuttgartban, hogy a csomagom félúton lemaradt. De itt minden rendben volt, éjjel 11-kor megérkeztem én is és a csomag is Portóba. Felvettem a kocsit és kihajtottam Bragaba, ami kb 40 km-re van a reptértől. Hát nem mondom, hogy nem volt zabszem a se..emben: idegen útonvonalon, idegen autóban, tök sötétben, helyenként szötymörgő esővel, de meglepően gyorsan és könnyen odataláltam (a jóisten segítse meg azt, aki kitalálta a wazze-t) A partnernél kb 10 perc alatt elintéztük az átadás-átvételt, még a portással sem kellett activity-zni, jól beszélt angolul.

Mivel későn érkeztem, eleve Bragaban foglaltam szállást (igen, ezt magamnak, a HR-es múltam még visszaköszön néha), hogy ne kelljen még többet autókázni. Aztán gyors reggeli után visszavittem az autót Portóba, leadtam a reptéren, az immár üres bőröndömet betettem a csomagmegőrzőbe és nyakamba szedtem a várost. Bemetróztam jódarabon, aztán google maps-el a kezemben elindultam a városközpontba. Amit mindenképpen látni szerettem volna, az a I.Luis híd és a katedrális. Sajnos ez utóbbit belülről épp felújították, így nem sokat láttam belőle (cserébe beültem egy másik templomba megköszönni a sok jót, amit az utóbbi napokban kaptam) A katedrális környéke viszont nagyon szép, itt is vannak kis utcácskák és nagy terek is. A híd pedig lenyűgöző, szinte lépésenként megálltam, mert újabb és újabb látnivalókat fedeztem fel minden oldalon.
Átérve a hídon láttam, hogy itt is van lanovka, de nem ültem fel (ez Csabival lett volna igazán jó móka), csak sétáltam a parkban, ahol épp valami élő adást forgattak, nagy volt a felfordulás, kamerák, drónok, riporterek stb.

Ekkor már délre járt, így visszaindultam, vásároltam még egy tonna kis szuvenyírt, magamnak pl egy Porto-s pólót, mert egyrészt baromira sajnálom, hogy Lisszabonban nem vettem, másrészt úgy beleizzadtam abba az egy darab váltópólómba, mert délelőtt borult volt az ég, majd hirtelen kisütött a Nap és folyt rólam a víz.

A reptéren ebédeltem, majd lepacsiztam a kollégával, aki újabb adag Nisshos-terméket hozott ugyanannak a cégnek (nem, most ne térjünk ki a gyártástervezésünkre és hogy megéri-e ez a cégnek)
 Aztán éjfélre már otthon is voltam :) 



Imádtam Portót, azt a pici szeletkéjét, amit láttam, imádtam a repülést, (és még egy A380-ast is láttam Frankfurtban), sajnálom, hogy nem volt időm többre, de hálás vagyok, hogy eljutottam ide is.




2018. október 14., vasárnap

Még mindig Lisszabon

Úgy tűnik, ez a videók hete. Végre összeraktam a képeket a lisszaboni kirándulásról:



Az utolsó dal lehet, kicsit meglepő, nem annyira autentikus, de végig ez a dallam járt a fejemben, amíg kinn voltunk: "megjöttem, minden olyan szép itt, végre látom már..."

2018. október 13., szombat

Napi nóta - Ma is romantikus

Ma is ilyen kis romantikus hangulatban  :)