2017. november 18., szombat

Londonban jártam, tenisz meccset láttam...

2017-től négy éven át a Nitto a névadó szponzora a londoni ATP Finals tenisz meccseknek. A cégcsoport tagjaként a Nissho dolgozóknak is felajánlottak ingyen jegyeket, én igényeltem is a nővéreméknek, aztán végül úgy alakult, hogy félig munka miatt, félig jutalomból én is mehettem, igaz pont egymást váltottuk.


Kedden délben érkeztünk kollégámmal Londonba. Nem indult zökkenőmentesen a kirándulás, a repülőgépet majdnem lekéstük, taxit mégsem foglaltak nekünk és a szobám sem volt lefoglalva. Emellett gyakorlatilag nulla információnk volt a további két napról, azt tudtuk, melyik szállodába kell mennünk (Conrad Hotel St.James) de hogy a céges vacsora, hol lesz, mikor, mi a dress code, szerdán pontosan mikor és hogy jutunk el a teniszre, na ezeket nem tudtuk.
Szerencsére a szobafoglalásos mizéria miatt előkerítették az egyik belga kolléganőt, kivel sokat levelezünk, mert hasonló pozícióban dolgozunk, így miután elrendeződött a szobám, lerohantam Sofie-t a kérdésekkel.

Délután még maradt időnk egy kis városnézésre:




Este céges vacsora, partnertalálkozó és beszállítói díjak átadása volt a program a hotel egyik különtermében. Erről csak egy közös képem van, amit a céges belső honlapról töltöttem le. Itt a svéd, belga, orosz és magyar különítmény csoportképhez állt össze, ezek a kollégák mind valamilyen Nitto-s "versenyen", prezentáción vettek részt sikerrel (pl GATE, Sanshin, Nitto Way)

és egy "pózolj 5csillagos hotelszobában" kép:

Másnap reggel Nitto-s megbeszéléssel kezdtünk, ahol kiderült, hogy az előző napon megbeszéltekkel ellentétben nem a délutáni, hanem az esti meccsekre kaptunk jegyet. Így délelőtt szabad program keretében nyakunkba vettük a várost. Elgyalogoltunk a Buckingham palotához, körbesétáltuk a teret, aztán átvágtunk a Green parkon, metróztunk ("és az Undergroundon nem mentünk a Westminster felé") elmentünk a Madame Tussauds-hoz, de Gergő a belépődíj láttán meggondolta magát, így nem mentünk be. Majd egyszer máskor. Íy csak tettünk egy nagy sétát, aztán visszamentünk a Buckingham palotához, ahol rengeteg ember gyűlt össze. Még a parkból láttuk, ahogy elhajt a hintó, de mivel a rendőr pont megállított minket, így kénytelenek voltunk végignézni, ahogy bevonulnak a medvekucsmások és a géppistások, majd kiabálnak egymással odabenn, aztán a lovashadsereg is körbevonult a téren, jött-ment a hintó és két motorosrendőr kísért két nagyon gyors fekete autót (meg is állapítottuk, hogy valami fontos ember mehetett és biztos nem a hintóban ült)





Fotós kolléga munka közben:

Aztán beültünk egy Pret a Manger étterembe és egész jó tésztát és joghurtos édességet ettem.

Délután már indultunk a hajóhoz, a Temzén jutottunk el az O2 arénáig. A hajón a Tower Bridge-ig fenn ültünk, de annyira hideg volt, hogy ott feladtuk és lementünk a fedett részbe.


Az arénában kaptunk Nitto-s matricát, fotózkodtunk a kupa másolattal és feltereltek minket a VIP részre. Innen néztük a páros meccset, aztán az egyénit. 

Pablo Carreno Busta (ESP) és Dominic Thiem (AUT) párharca nagyon izgalmas volt, hosszúra nyúlt és 3-6, 6-3 után a 3. szettben is kiegyenlített volt a meccs. Végén már mindketten bevetettek minden trükköt, sok szép labdamenetet láttunk, aztán Thiem összeszedte magát és nyert. 


Másnap reggel már indultunk a reptérre, a gépünk is időben indult. Nagy élmény volt ez a 3 nap, büszke voltam,hogy mindenhol Nitto-s feliratot láttunk, fantasztikus volt a szervezés, a meccsek hangulata pedig leírhatatlan. Meg is fogadtam a Zuramnak, hogy sose fogom szidni a Nitto-t ezek után. Mondjuk a főnökömre és a Nissho-ra nem tettem ilyen meggondolatlan kijelentéseket, úgyhogy ez rájuk nem vonatkozik... :P








2017. november 6., hétfő

Gyerekszáj - probléma

Nándi sopánkodik:
-Sajnos már nem tudok felmászni az oszlopra. Régen könnyen ment, mert akkor még tapadékonyabb voltam!

2017. november 3., péntek

Színházban egyedül - Pál utcai fiúk

...Már megiiint??? Kérdezhetné az, aki nem ismer. Már megint! Válaszolnám én konokul.
Új kedvenc született: azt hiszem, a XIV. René óta (khmmm, khmmm 1993?) nem történt olyan, hogy  egy előadást egy éven belül 3x is megnéztem volna. Persze a René mindig is szívem csücske marad, és ha beleszámoljuk a "videós megtekintéseket", akkor azt überelni semmiféle színdarab nem tudja.
Nade a tegnap este: hirtelen felindulásból elkövetett színházlátogatás szerencsés véletlenekkel. Írtam már, hogy milyen nehéz jegyet szerezni a Pál utcai fiúk musicalre. Tegnap az egyik színházjegyes fórumon kitették szólóban, én meg lecsaptam rá.

Ezúttal a karzaton (eddig a földszinten) néztem. Legnagyobb megdöbbenésemre a karzaton üres sorok voltak. Nem csak 1-1 szék, hanem konkrétan a jobb és bal oldalon 35-35 szék, mintha 2 busznyi ember nem érkezett volna meg. Ahhoz képest, mit meg nem küzdünk egy-egy jegy megszerzéséért és online gyakorlatilag pillanatok alatt elkelnek a jegyek ... hát ez több, mint meglepő volt.*
Nos, karzat 5. sorból sajnos a vizesárok már konkrétan nem látszik, így én 20 perc vívódás után (ti. szabad-e felállni és ezzel megzavarni a mellettem ülő nyugodalmas szórakozását) átköltöztem a lépcsőre és a korlátnál néztem végig. Itt már megvolt a Grund-élmény és mivel a történetet és a dalokat már ismerem, így most alkalmam nyílt megfigyelni egyéb apróságokat is. Pl hogy hűdegyorsan-átöltözik-Nemecsek vizesből száraz ruhába (és még mindig nem értem, hogy nem megy tönkre a mikroportjuk) és Barabásnak mekkora lába (vagyis cipője) van!!! És vajon a "Szólít egy hang" eredetileg sem volt a darabban csak a CD-n, vagy menet közben került ki (májusban már tuti nem volt benne, februárban rémlik)
Ezúttal számomra a Testvérben az erő szólt a legjobban, no és az örök kedvenc a "Felveszem a vörösingem" (mondanám, hogy mindig is buktam a "rosszfiúkra", de a Zuram biztos kikérné magának...)

Hogy miért fogott meg pont ez a darab? Nem tudom. A történet persze megkapó, de van ebben valami ennél sokkal több. Egyszerűen jól "össze van rakva" és iszonyatos energiák működnek benne. A zene dallamos és beleragad az ember fülébe. A koreográfia magával húzza a nézőt, legszívesebben felmenne az ember velük "trappolni"

És nem csak engem varázsolt el: tizenéves (és huszonéves és idősebbek is) rajongók fagyoskodnak a művészbejárónál egy aláírásért és egy közös fotóért.  És ami még fontosabb, ez a darab elindít valamit: ezek a rajongó fiatalok beülnek egy Hamletre és Mondjad, Atikámra! csak azért, mert azok a színészek játszanak benne, akik a Grundon is. És mi ez, ha nem haszon. És nem elsősorban anyagi (nyilván a Vígszínháznak az is) ... No, péntek délelőtti eszmefuttatás vége.

Legközelebb első sor! (egyszer... ha sikerül rá jegyet venni és szabadságot kérni a családtól ismét)

És egy művészi, avagy kicsit túlhúztam a mindenféle csúszkámat a photoshopban :)





-----------------------------------------------------
*megkövetem saját magam: az imént kaptam a bennfentes infót, hogy a karzaton lévő szélső jegyeket nem adják el, mert onnan nem lehet látni. Mondjuk az 5. sorból is csak a színpad 2/3-át, dehát ez már majdnem mindegy. Nem akartam ám félrevezetni senkit :) A lényeg: ha valaki mindenképpen meg akarja nézni, és sehol nem talál jegyet, legjobb, ha előadás előtt odamegy a jegypénztárho és tuti lesz valamilyen!



2017. október 27., péntek

Gyerekszáj - azonosítás

Csongi kabát nélkül jött haza. Lelkére kötöttem, hogy másnap keresse meg a suliban és ráadtam egy másikat reggel. Délután megyek érte:
Én: -Na, megvan a tegnapi kabátod?
Cs: -Nincs meg. A folyosón volt egy másik, de szagminta alapján megállípítottam, hogy az nem az enyém...

2017. október 24., kedd

Gyerekszáj és napinóta

Nimród a Pál utcai fiúk musicalt hallgatja és énekel:
"Atyavilág, az égig ér..."

Az eredeti verzió, miszerint "nagy a világ az égig ér" már kissé elavult...

És egy kis zenés egyveleg még a musical világából, maradva még mindig a Pál utcánál (volt több videó is, de abba belekornyikáltam, ezzel jelentősen rontva az előadóest színvonalát) ...avagy ilyen az, amikor a család legkisebb tagja is megfertőződik (bár színházban még nem látta)
A szöveget még gyakoroljuk a kocsiban, a koreo már egész jó (teljesen spontán)


2017. október 21., szombat

Péntek

Pedig nem is 13-a volt tegnap. Mégis az egyetlen jó hír* egy sms formájában érkezett:

"Köszönjük, hogy véradásával hozzájárult egy beteg gyógyulásához! Az Ön által adott vért a tegnapi napon szállították ki a kórházba! Szép napot! OVSZ"

Nincs más hátra, mint regenerálódni és 2-3 hónap múlva újra szolgálni a közjót :)



----------------------------------------------------
*természetes nem igaz, hogy csak ez az egy jó dolog történt. Pl a család tagok épen és egészségesen nyugovóra hajtották a fejüket, kaptam szülinapi képeslapot, Csongi hozott egy 5*-ot matekból

2017. október 19., csütörtök

Hajnóczy 70.

Már jó előre tudtuk a dátumot, de igazából még péntek délután is hezitáltunk, hogy elinduljunk-e a szombati 70 éves évfordulóra. Csongornak és Niminek már megígértem, hogy mehetnek az osztálytársaik szülinapi bulijába, így a hétvégét megint csak logisztikával töltöttük: jöttünk-mentünk-hoztunk-vittünk.

Node, végülis ott voltunk a Hajnóczy József Gimnázium 70. szülinapjának ünnepségén, vagy legalábbis az első néhány órában.

Csupa nosztalgia, kicsi romantika (naja, aki ismeri az előéletünket meg se lepődik), különleges alkalom, izgatott várakozás. Keresem az ismerős arcokat, nézem az új tablókat. 

Sok-sok megnyitó és méltatóbeszéd közben-után még egy Grund is volt a jelenlegi diákokkal (Nagy a világ, az égig ér, de van ez a hely, ami csak a miénk)

Tibi segítségével még a számtech terembe is benézünk, megölelgetünk egy-két rég nem látott ismerőst (jaaaaj, órákig tudtam volna beszélgetni mindenkivel!)

Aztán futottunk is tovább. 10 év múlva veletek ugyanitt :)






2017. október 16., hétfő

Kutyahír

Kengurunk  kutyánk hatalmasat nőtt. Még mindig nagyon játékos, egyelőre mindenkit leteper, igaz, nem torokra meg, egyszerűen csak játékból a nyakadba ugrik (ez igazából akkor kellemetlen, amikor reggel 6:55-kor világos nadrágban és világos felsőben indulsz dolgozni, ő meg jön a sáros mancsával megszeretgetni...)

Ezt vasárnap készítettem ŐLuigiságáról:

Ezt pedig Csongor lőtte rólunk:



2017. október 4., szerda

Scrap oldalak

Az augusztusi és a szeptemberi Cewe bingóban -mindenféle egyéb kreatív munkák miatt - nem vettem részt, de heti kihívásokra alkotgattam és a SoMa Design kreatív csapatban is munkálkodtam.
3 keret

 Képeslap
 
1 Wordart, 2 gyerek, 3 virág 

 1 gomb, 2 madzag/zsinór, 3 papír
(kiemelt lett az Oscraps hírlevelében)

Múltidéző (Summer Breeze freebie készletekből):

Pecsét kihívás (bármilyen pecséttel) két legyet ütöttem egy csapásra: haladtam a 2016-os családi fotókönyvvel is...

Kezdődik... kihívásra: a 2016-os családi fotókönyv fog így kezdődni, és végződni:


Go, See, Explore készlet SoMa Design-tól
(kiemelt lett az Oscraps hírlevelében)

Sweet Taste Of Summer készlet SoMa Design-tól:

It's A Grape Day készlet SoMa design-tól:



Közben elkészült Irene-nak szánt fotókönyv (halogattam jó sokáig, aztán nagyon bele kellett húzzak, mert a szülinapjára oda kéne érnie, hááááát, necces lesz, de bízunk benne, hogy a Magyar Királyi Posta összekapja magát.
A fotókönyv egyébként 21x21 cm-es 26 oldal, kemény borítós és a Cewe-nél készült. A fotók nagyrészét a saját kirándulásainkon lőttem, de 1-2 helyen nem lehetett fotózni (pl a koronánál vagy a porcelán múzeumban), így ezeket a netről töltöttem le. 30 napig itt nézhetitek meg (linkre kattintva):


http://www.cewe-fotobuch.de/view/9b7841bc9b4f7d1952ef232c70d7ede4

2017. október 3., kedd

Pesti Broadway fesztivál

Idén is remekül névnapoztunk, ezúttal nővérkémmel róttuk az Andrássy út- Nagymező utca-Oktogon-kis_zeg_zugos utcák útvonalat.

Kb egy órás sorbanállás után megszereztük a hőn áhított lufikat és aláírásokat (ki-ki amelyiket akarta) Még szivecskét is kaptam Janza Katától (és egy csokor kedves szót, remekül ellensúlyozta Szabó P. Szilveszter mogorvaságát)



És beültünk a Starbucks-ba is:

És ökörködtünk a kivetítőnek:

És majdnem összefutottunk Vasvári Csabával, akit kb 20 évvel ezelőtt Szolnokon láttam utoljára színpadon:

És fotózkodtunk MÁZS-al és Polyák Lillával (Judit előbbivel, én utóbbival szerettem volna, végül mindenki mindenkivel összeállt :) )


És egy háztömbnyit sétáltunk wc reményében (végül valami távolkeleti kajáldában majdnem ittam egy tejes-teát. Erről nincs fotóm) és aztán jól megáztunk a végére, de kitartottunk és jóléreztük magunkat (én legalábbis mindenképpen)
Jövőre pedig kibővítjük a színházak éjszakájával!