Osztálykép

Tolnay 1.a 2012-13 (nem én fotóztam, a suli honlapjáról töltöttem le az imént):

mandula

Csongi: Anya, mit mondott a doktor néni, mi a bajom?
Anya: Be van gyulladva a mandulád.
Csongi: Nekem??? Dehát én nem is ettem mandulát.

Kalandpark

Már hetek óta ígérgettem Nándinak, hogy elviszem az inárcsi kalandparkba. Igazság szerint névnapi ajándék lett volna, de aztán hol az időjárás miatt, hol vendégek miatt maradt el, aztán nagyiztunk is közben, és volt olyan, hogy egészen egyszerűen elfelejtettem... Most viszont sort kerítettünk rá. 

Először is be kellett öltözni, amitől Csongi rögtön megrettent és haza akart indulni. Nándival közösen biztattuk:

Anya: csak olyan, mint az autósülésben a biztonsági öv, az sem fáj, igaz?!

Nándi: Csongi, ez tök szuper, olyan, mint egy overál. :)))

Végül sikerült rábeszélni, és ő is megkapta a beülőt és a sisakot. Rögtön a csúszópályához mentünk. Nándi megtanulta egyedül kezelni a karabínert, nagyon ügyes volt, Csonginak én segítettem

Az első önálló csúszás (Csongi meglehetősen bizonytalan még) A hölgy egyébként a recepciós a Bagolyvárban, ő segített elindulni:

Aztán persze Csongi is belejött és nagyon élvezte:

A Nándi a kötélpályán:

És Csongi ugyanott:

Spárgagyanús szituáció:

A majomfogó hálóban :))

"Ez aztán igazán himbi-limbis" (háátérben Csongi számlálja, mennyit tett meg és mennyi van még)

Nagyon élvezte:

Vigyori a csőben...

...Csongi pedig húzza a csövet

Büszkeségem

Mostanában sokan kérdik, hogy tetszik Nándinak a suli, és eddig nem nagyon írtam róla, de most, hogy eltelt már néhány hét és tegnap megkaptuk a 2. értesítőt is, most kicsit mesélek.

Szóval először is, ami talán mindennél fontosabb: kivirult a gyerek! Már nyáron lehetett látni, hogy komolyodott, változott kicsit (én azt mondanám, most lett iskolaérett), de mióta iskolába jár, kiegyensúlyozottabb is lett. Tartottam tőle, hogy majd stresszelni fogja a tempó, a "verseny", esetleg unatkozni fog, mert ugye olvasni már 4 éves kora óta tud. De abszolút nem okoz (ez) gondot, mindent újnak fog fel (miután elolvasta a példamondatot a könyvében, rámnéz: "dehát az É betűt még nem is tanultuk" Naja, mégis el tudtad olvasni :))) ) És bizonyára Györgyi néninek is köszönhető, de még nem nagyon volt kudarcélménye.

No, szóval az iskolában havonta van értékelés a Tájékoztató füzetben* (amit mi régen ellenörzőnek hívtunk) Mivel jegyeket még nem kapnak, így piros/fekete ponttal, nyomdával jelzi a tanító néni a havi teljesítményt. Tegnap végre megkaptuk a legújabb értékelést is és nagyon büszke voltam az én nagyfiamra. Míg múlt hónapban "csak" jó volt a magatartása, most példás. A szorgalma is javult, bár még keveset jelentkezik. És kapott egy csomó nyomdát és piros pontot olvasásra, írásra, matematikára, testnevelésre, rajzra, technikára, meg környezetre is. Ráadásul kapott osztályfőnöki dicséretet papírgyűjtésre**.

Tudom, hogy nem "éltanuló". Keveset jelentkezik, és még mindig szórt a figyelme (könnyen elkalandozik, nem figyel), de remélem, továbbra is ilyen ügyes lesz.

És végezetül egy rajz, amit tegnap alkotott (csak úgy megjegyzem, hogy a fán az ott egy vörösbegy...)

*füzetében, munkafüzetében persze többször jelez a tanító néni, piros pontokat, nyomdákat, vagy rövid üzeneteket: "Ügyes!", "Rendes" stb.
**jól tud papírt gyűjteni. Meg én is....

Dél-Dunántúli Napló - Képekben

Villánykövesdi pincesor:

Siklósi vár:

 

Borvacsora:

  

Szigetvári vár:

  

Török-Magyar Barátság Park:

 

És egy bónusz cukiság Siklósról:

 

A lét a tét

Csongor turkálja a levest. Nyilvánvalóan nem akarja megenni:
-Ezeket a tésztákat, husikat és répákat elkülönítem. Csak lét akarok...

2012. október 29.

Csak hogy az utókornak is megmaradjon, hogy tegnap (lásd cím) ez a látvány fogadott minket:

Tereprendezés

Igyekeztem maximálisan kihasználni az utolsó szép és még langyosabb őszi napot, így ástam, lapátoltam, ültettem, locsoltam.

A sziklakertem gyakorlatilag betonkertté vált, de már régóta terveztem, hogy valamit kezdek vele, mert az eső és a locsolás mindig lemosta a földet, akármennyi sziklát és kőzúzalékot építettem bele. Most felszámoltam a sziklakertet, vettem beton támfalelemeket és mind a 20-at (egyenként 30 kg-osak) szépen beépítettem. Nagyjából ilyen lett:

 

Persze, lesz ez még szebb is, amikor 1. leülepszik a föld, 2. kinő a fű előtte, 3. nem szakad az eső, mikor fotózok A virágok között van egynyári és évelő is, és ami úgy tűnik, hogy nincs semmi, ott is van néhány virághagyma :)

A beton sziklakert kialakítása mellett elültettem 3 gyümölcsfát (alma, körte, mandula), 4 tő málnát, 4 tő szedret, 1 egész nagy mogyoróbokrot, 128 gumó virághagymát (vegyesen tulipán, nárcisz, jácint), 1 db lestyán, és egy doboznyi liliom (na, ekkor már nagyon a végét jártam, így azt nem számoltam meg darabra) Továbbá áttelepítettem a kis bodzabokrot és egy virágos bokrot, aminek nem tudom a nevét, de útban voltak...

Tegnap este hősi halottnak nyilvánítottam magam és posztHumusz kitüntettem magam a "Pro Flora" díjjal. Ma pedig annak örültem, hogy reggel és este is esett az eső, így legalább locsolnom nem kellett :))

Mostmár mehetünk...

Nyíregyháza. Állatkert. 30 percnyi séta és nézelődés után Nándor megszólal:
-Na, jól van, nekem már elfogyott a nyalókám, mostmár mehetünk haza.

Kész. Ennyi. Kb ennyire érdekelte a dolog. Esetleg, ha Bakugánokat mutogattak volna ketrecek mögött, talán jobban bejött volna neki.

Megint scrapbookos

Mert elmaradtam az oldalak publikálásával. 

És nem csak az oldalakat nem tettem itt közzé, hanem a "Cewe-taliról" sem meséltem. Ez az az összeröffenés, amit a FB-on IV. Nemzetközi Cewe Scrapbook Konferencia és Szakmai Nap-ként illettem. Nemzetközi, mert Csilla is bejelentkezett skype-on az USÁból. Nem mesélek bővebben, csak egy képet teszek fel. Ennyire jól éreztem magam:

Még kicsit a találkozóhoz kapcsolódván. 3 hete a Cewén a heti kihívás témája megint az akkor-és-most oldalak, amit imádok. Bár tanakodtam, mit is csináljak, mert nem volt időm/kedvem/lehetőségem a régi képeket előszedni és újat fotózni, viszont a találkozó kapóra jött, mert ott volt Kriszta barátném is, aki még gimiben volt egy évig osztálytársam. Krisssz kérdésére, hogy "Ki akar még képet magáról" egyszerre indultunk el, és jót nevettünk, mikor kiderült, hogy mindketten a kihívásra is fel akarjuk használni a fotókat. Végül 3 képen is egymás mellett ülünk, és mindketten ugyanazokat a fotókat választottuk oldalunkhoz. Az enyém ilyen lett (az idézetet Kriszta írta nekem egy képeslapra, mikor elbúcsúztunk a gimiből):

  

Felhasználtam köszönettel: Cathrine Design

Aztán, még mindig "heticewe": valamelyik/bármelyik nemzeti ünnepet kellett oldalba foglalni. És én lusta disznó voltam, mert ezt a régebbi, de a Cewe galériájában még nem közzétett oldalt mutattam be:

Felhasználtam köszönettel: Rucola Design, Rainbow Design, Anna Aspnes, template: Kristin's scrap

És most érkeztünk csak az eheti kihíváshoz, ahol a történelem egy kis darabkáját, valami megmaradt emléket (személyes, vagy köztéri) kell megszkreppelni. Régóta akartam már megmutatni, de mindig vártam valami kihívásra, készletre, és most itt volt az idő. Dédapám naplójának néhány oldalát jelenítettem meg. A naplót olasz hadifogsága idején írta. Rengeteg emlék van benne, nevek, rangok, címek, dalok, versek, néhány leírás, hogy mikor, hova vitték őket, rajzolt térképet és írt magyar-olasz szótárat. Biztosan készül vele még sok-sok oldalam, ez most ilyen lett:

Felhasználtam köszönettel: Anna Aspnes több készletét és google-ból a tollat, tintatartót.

És akkor jöjjön két CT oldal, az egyik Orsi Simon Captured Moments készletével és saját fotóval:

A másik pedig Simple Girl Scraps Woodsy nevezetű készletével: