Ugrattam!

Igaz, csak kis cavaletti felett, ügetésből (még az is lehet, hogy ezt a ló magától is átlépi), de mégis az élmény megmarad: ugrattam.

Ezúttal Adoniszt "kaptam magam alá", aki néhány hónapos kihagyás után most állt munkába. Nagyon ügyesek voltunk mi együtt, és ha minden jól megy, ezentúl ő lesz az "állandó" lovam amikor a Czirják tanyára megyek. 

Stúdióban

A héten volt szerencsém stúdióban fotózni! Tényleg szerencse kellett hozzá, a facebookon egy képmegosztós játékban nyertem a lehetőséget, így profi körülmények között, profi modellel (Szabó Adrienn), profi segítséggel dolgozhattam, tanulhattam. Tavalyelőtt már írtam Iván Ottó egész napos workshopjáról, nos ezt szintén ő és a Profi-glamour szervezi, de kisebb lélegzetvételű, néhány órás klubestről van szó. Igazán családias hangulatban telt az este (rajtam kívül még egy fotós "tanonc" volt, így nem tülekedtünk egymás előtt exponáláskor) A téma a high-key megvilágítás volt, így a sötétszürke műteremben világos fotókat készítettünk.

A vitaminok káros hatásai

Beszélgetünk a gyerekekkel, miért fontosak a vitaminok, miért kell sok zöldséget, gyümölcsöt enni, miért szedünk ilyenkor multivitamin tablettát és persze hogy a multivitamin tablettát (és úgy általában a gyógyszereket csak akkor szabad bevenni, ha anya, apa mondja) Erre Csongi:

-Igen, mert aki nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sok multivitamint beszed, az szoborrá változik, így. (és beáll egy hihetetlen vicces, amolyan shaolin kung fu  imádkozó sáska pózba)

Farsangi videó

Én idén se nagyon látszok rajta, nem direkt bújtam el, egyszerűen ott volt a helyem. Na, jó, az elején, meg a végén felismerhető vagyok :)

Scrap oldalak

Jó régen tettem ide scrap-es oldalt, talán még január elején, így itt az ideje összegezni.

Ez pl még tavaly készült, azt hiszem, az egyik utolsó 2012-es kihívásra. 

Felhasználtam köszönettel: Natali Design 

Ez pedig az idei első fotóval készült, még a karácsonyfa alatt:

 Felhasználtam köszönettel: Bóbita Design és Beedeesign közös P52-es készletének januári bundle-jét

Aztán itt ez a különleges oldal az én különleges kisfiamról:

 Felhasználtam köszönettel: Bóbita Design Kinderlee készletét

 És itt van az egyik kedvenc fotóm, ami az utóbbi időben készült és vele egy oldal, ami bár nagyon egyszerű, nagyon szeretem.

Felhasználtam köszönettel: Simple Girl Scraps My Story készletét

A következő oldal szintén nagy kedvencem, és a visszajelzése alapján nem csak nekem tetszik: GSO (gallery standout - napi, heti kiemelés) lett a DST-n és az Mscraps-en is. A fotó szintén saját:

Felhasználtam köszönettel: Bóbita Design Think Pink készletét

Jönnek sorban a valentin napi készletek is. Mi nem nagyon ünnepeljük itthon a valentin napot, ezért gondoltam most egy fotó nélküli oldallal készítek, de hogy legyen egy kis személyes vonatkozása is, az egyik kedvenc dalunkat foglaltam oldalba:

Felhasználtam köszönettel: Simple Girl Scraps Listen To Your Heart készletét

Még egy szerelmeses, ezen se mi vagyunk a Zurammal (úgyse szeret annyira szerepelni), hanem egy korábbi fotózásról Andi és Tomi:

Felhasználtam köszönettel: Simple Girl Scraps A Simple Love készletét

Egy oldal iránymutatásul magam és mindenki számára. A Cewe múltheti kihívására készült:

Felhasználtam köszönettel: Orsi Simon Blue Zodiac készletét

És a legfrissebb szintén Cewe kihívásra, pacsmagolós, akvarelles képet kellett készíteni. Én a törökszentmiklósi megújult Kossuth tér egy részletét foglaltam oldalba. A kandelábereket a Szigma B. kft készítette :) A fotót és az oldalt pedig jómagam. 

Felhasználtam köszönettel: Natali Design és Anna Aspnes készleteit

Farsangi hétvége

Egy szusszal letudtuk a karneváli szezont: Nándinak szombaton, míg Csonginak vasárnap volt a farsangi mulatsága.

Inárcson (az alsóban) nem díjazós, felvonulós jelmezbál van. Az elsősök bárminek beöltözhetnek, és a két első osztály közösen táncol egy b 1 perces zenére. Nem kell nagy koreográfiára gondolni, csak mentek körbe-körbe, a refrénnél meg párban forogtak. Édesek voltak :) Hála Istennek nem volt másik fekete pókember, így nem tévesztettem szem elől a maszkos gyermekem a nagy kavalkádban.

A 2-3-4.-eseknél az egész osztály egyfélébe öltözött és táncolta, volt cowbowtánc, matróztánc, csibetánc stb Nándi a tánc után rögtön el is kezdett unatkozni, úgyhogy megvártuk még az összes osztály táncát és a 8.-osok záró keringőjét és jöttünk is haza.

Másnap Csongival farsangoztunk. Nimit is vittük, aki addig bújt papa ölébe, amíg el nem aludt (a hangos zene ellenére)

Csongi, mit is mondhatnék, ÉLT a színpadon. Táncolt, énekelt, integetett, mosolygott, élvezte az egészet. A "páros" táncot BarátomaDáviddal ropta végig.

Tánc után szusszant egy kicsit az óvónéni ölében, majd az össztáncnál olyan eszeveszett rohangálásba és ugrálásba kezdett, hogy alig tudtam követni, még szemmel is.
Idén is volt szülő-nevelők tánca, ezúttal kevésbé ugrálósra vettük a figurát egy kis BalkanFanatic és GringoSztár zenére pálinkáztunk. (ha lesz videó, közkinccsé teszem azt is, addig is:)

Esküvői fotókönyv

Nővérem és férje esküvőét ebben a fotókönyvben örökítettem meg. A fotókönyv 21x21-es, keményborítású, 34 oldalas: Felhasználtam köszönettel: Bóbita Design és Natali Design készleteit

Nagyobb mérethez kattints ide!

Nem éppen szószátyár gyerek

Közel(ebb)i ismerőseink tudják, hogy nálunk nem nagyon jött be az a köznépi megállapítás, miszerint a második, harmadik, többedik gyerek mindent hamarabb csinál, hiszen a testvérektől van mit ellesni. Bár mozgásfejlődésben valóban hamar az élen járt (sietni kellett, ha utol akarta érni a bátyókat, vagy épp menekülni előlük), viszont még mindig alig beszél. Háromgyerekes anyukaként az ember már tudja, tapasztalja, hogy minden ded másként fejlődik, Csongi után (aki nagyon hamar nagyon sokat beszélt) mégis olyan furcsa, hogy még mindig csak szavakat mond, azt is sokszor kódolva vagy csak a saját nyelvén halandzsázik. Már arra is gondoltam, hogy a hallásával van gond (ennyit a rutinos anyuka dumáról), de végül ezt azért vetettem el, mert hármójuk közül ő énekli vissza a legtisztábban a dalokat, dallamokat. (tegnap este pl a Gringo Sztár Pálinka dalát kántálta: sá-já-já-já-jé, sá-já-já-já-jó) 

Zurammal már megállapítottuk, hogy ha Angliában élnénk, már valószínűleg beszélne, ugyanis angolul számol tízig (és ebből 7ig egészen érthető) és megnevezi angolul a green-red-blue színeket. Lehet, hogy a magyar nyelv összetettségével van gondja?

DE! Bizakodásra ad okot, hogy ma pl. 2 szót is kimondott nagyon szépen. Reggel, ahogy kiszálltunk a kocsiból, esett az eső. Felnézett homlokát ráncolva közölte, hogy hó. Nem, ez nem  új szó, ezt a múltkori nagy havazáskor* már megtanulta. Nem, Nimike, ez nem hó, hanem eső. Erre ő: etó. majd kisvártatva: ető. És az új tudomány egész délelőtt gyakorolta: kb 5 percenként mutatott az ablakra: ető.

A másik új szó egyébként az igen, amit eddig egy szimpla E hanggal mondott. 

Nos, ennyi. Majdcsak alakul a dolog és nem marad Kukabalázs. Igen, tudom, néhány hónap múlva lyukat beszél majd a hasunkba és nem hagy minket szóhoz jutni, legalább olyan szinten, mint a testvérei és akkor majd egy kis csendért fogok néma imákat mormolni, demost még nagyon várom, hogy mikor beszél már olyan igazán szépen.

* nagyon cuki volt: hatalmas pelyhekben hullott a hó, ahogy mentünk Nándiért. Először mély áhitattal mondta: hóó, hóóóóó. Majd hangolan kacagott, olyan igazi szívből jövően, ahogy a gyerekek tudnak örülni a hónak: hó-hó-hóóóóó. 

Terepen is

Tegnap végre ismét lovagoltam (majd' fél éves kihagyás után) a Czirják tanyán.

Ezúttal Kincső, a 13 éves kanca nyergében. Nagyon jámbor állat, de kissé lusta. Legalábbis nekem igen erőteljesen noszogatnom kellett, nehezen bírtam indulásra.

A hosszú pihenőt meg is éreztem: az első 5 kör ügetés után már zsibbadt a bokám. Kb 10 kör után már nem éreztem, viszont mikor leszálltam a lóról (edzés után) az egész alsó lábszáram remegett. Ma olyan izomlázam van, hogy a Zuram egyfolytában röhög rajtam, hogy hogy megyek. Na, jó, nem is, csak néha mosolygott :) 

Leszámítva a tényt, hogy elég sokszor ritmus váltottam és rossz lábra ügettem, elég jól ment az edzés. Sőt, megkockáztatom, hogy a járóiskolázás jobban ment, mint nyáron!

És nagy örömömre Vivien (az új tréner)megkérdezte, lenne-e kedvem terepre menni kicsit. Hohó, naná, egyik nagy vágyam ez. Tényleg csak rövid ideig sétáltunk, de így is élveztem: baktatni a havas erdőben. Következő alkalomra viszont már ügetős terepezés ígért Vivien.

Jelmezben

Hamarosan farsangolunk az oviban és az iskolában is, így időszerűvé vált feltenni az ilyenkor szokásos kérdésemet: ki, mi akar lenni farsangon. A válasz egybehangzó volt: PÓKEMBER. Futottam egy teljesen felesleges kört, hátha meggondolják magukat (minden második kisfiú az lesz, válasszunk valami egyedit, ami csak te leszel stb), de mivel annyira, de annyira ezt szerették volna, így beadtam a derekam, elvégre ez az ő farsangjuk, nekik kell jólérezni magukat, és ha ehhez feltétlenül pókember jelmez kell, hát legyen. 

Végül mégsem teljesen ugyanolyan ruhát rendeltünk (neeeem, pókemberes jelmez készítésére nem vállalkozom, annál olcsóbban egyszerűbben lehet rendelni) Nándi fekete, Csongi piros jelmezt kért.

A héten meg is érkezett és komolyan látnotok kellett volna az arcukat. Annyira örültek, Nándi eldobott mindent (kabátot, táskát), mikor meglátta és percekig csodálta, szorongatta, majd persze alig győzte kivárni, hogy kibontsam.

Csináltunk egy kosztümös főpróbát:

Azért, hogy ne legyen minden olyan egyszerű, a szemek helyét nagyobbra kell vágnom és Csongi nadrágját jelentősen fel kell hajtanom, vagy átalakítanom (a képen a dereka a hónaaljáig ér, de még így is tapossa az alját)
És ha már farsang, itt egy kis montázs a korábbi jelmezekről:

Részletes leírást a jelmezek készítéséről a kreatív blogomban találhatsz.