Selfiztünk a srácokkal :)
2016. január 19., kedd
2016. január 13., szerda
Örül
Még csak nemrég született, de már jó rá a mez, amit magamnak vettem néhány éve... És hogy örült, hogy neki adtam! (nagy becsben tartja, azt mondta, ez lesz a kabalája, és majd ha lesz gyereke, neki adja majd.)
2016. január 12., kedd
Scrap már 2016
Nem is annyira a scrap oldal miatt, inkább az élmény: januárban végre ismét havazott és ezúttal szép mennyiség. Hóembert építeni nem tudtunk (porhó esett), de jót hógolyóztunk. 4-5 napig meg is maradt a fehérség (köszönhetően a havazás után érkezett ónosesőnek és fagynak)
2016. január 11., hétfő
Scrap még 2015ről
Tavalyi oldalak következnek:
Cewe virágos kihívásra: szüleim házassági évfordulójára készíttetett csokorról.
Cewe festményes kihívásra: végülis grafikát választottam daVincitől.
Cewe "büszkeség" kihívásra: rendkívül egoista módon saját magamra voltam büszke.
CT Simple Girl Scraps:
2016. január 9., szombat
Gyerekszáj - kártyás logika
Nimród fájerezik egymagában. Pakolja a lapokat, számol, összegez.
Apája: Nimród, te most magaddal játszol?
Nimi: Nem, én kártyával játszom.
Apája: Nimród, te most magaddal játszol?
Nimi: Nem, én kártyával játszom.
2015. december 31., csütörtök
2015. december 27., vasárnap
Gyerekszáj - süti
Csongi kiabál a fürdőszobából: -van még kókuszos kocka süti?
[amit egyébként fél perccel azelőtt Nimród négyzetes kókuszosnak keresztelt el -a szerk.]
Imi Papa: -igen, van még 2 a tálcán.
Csongi: -akkor az egyiket lefoglalom, Papa, őrizd!!!
Hiába no, a középső gyerek sorsa mindig nehéz... a sütit is le kell foglalózni...
[amit egyébként fél perccel azelőtt Nimród négyzetes kókuszosnak keresztelt el -a szerk.]
Imi Papa: -igen, van még 2 a tálcán.
Csongi: -akkor az egyiket lefoglalom, Papa, őrizd!!!
Hiába no, a középső gyerek sorsa mindig nehéz... a sütit is le kell foglalózni...
2015. december 26., szombat
2015. december 23., szerda
karácsonyi történet
Igazság szerint nem is karácsonyi, de ilyenkor mindig eszembe jut és felidézzük Zurammal.
2006-ban meghívtak a TNT-s mikulás bulira minket. Akkor még ott dolgoztam, bár épp otthon voltam Nándival, aki másfél éves volt. A TNT mindig is adott a külsőségekre, most sem volt másképp, puccos belvárosi klubban (alig találtunk parkolót), haboskakaó, gyerek játszósarok, héliumos lufik, minden ami kell. De igazán akkor tátottuk el a szánkat, amikor a Bojtorján kezdett hangolni és élő zenés koncertet adtak!
A műsor után a zenekar is maradt még egy haboskakaóra ( :D ) én pedig összeszedtem minden bátorságomat és odamentem hozzájuk. Megkérdeztem, hogy a karácsonyi albumukat lehet-e még kapni valahol, mert a férjemnek gyerekkori kedvence és sehol se találom. Az egyikük elkérte a címemet (egy szalvétára írtam fel, tisztára mint egy hollywood-i filmben) és megígérte, hogy küld egyet. A napok teltek, CD nem jött. Már el is felejtettük, mikor karácsony előtt 1-2 nappal a postaládánkban ott figyelt a várva-várt küldemény. Komolyan még most is meghatódok, ha belegondolok! Azóta is nagy becsben tartjuk, december elejétől minden nap meghallgatjuk, és ilyenkor mindig felemlegetjük, mint kedves emléket.
Nem tudom, anno a TNT-nél kinek az ötlete volt meghívni a Bojtorjánt, de fantasztikus ötlet volt, és nagy örömet szerzett vele nekünk (szülőknek főleg)
Ablakdísz és gyerekszáj
Tegnap estéről:
És gyerekszáj: (egyáltalán nem adventi és nem karácsonyos, de megintcsak rávilágít, milyen határtalan a gyermeki képzelet)
Csongi és Nimi robotosat játszanak a szobában. Felváltva, már-már egymást túlharsogva jönnek a "mondjuk azt" kezdetű képzeletben megvalósítandó dolgok. Csongi következik:
-És most mondjuk azt, hogy ez a zokni egy távirányító!
óóóó, bárha így működne minden....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)