2016. január 19., kedd

Selfi-móka

Selfiztünk a srácokkal :) 


2016. január 13., szerda

Örül

Még csak nemrég született, de már jó rá a mez, amit magamnak vettem néhány éve... És hogy örült, hogy neki adtam! (nagy becsben tartja, azt mondta, ez lesz a kabalája, és majd ha lesz gyereke, neki adja majd.)


2016. január 12., kedd

Scrap már 2016

Nem is annyira a scrap oldal miatt, inkább az élmény: januárban végre ismét havazott és ezúttal szép mennyiség. Hóembert építeni nem tudtunk (porhó esett), de jót hógolyóztunk. 4-5 napig meg is maradt a fehérség (köszönhetően a havazás után érkezett ónosesőnek és fagynak)

2016. január 11., hétfő

Scrap még 2015ről

Tavalyi oldalak következnek:

Cewe virágos kihívásra: szüleim házassági évfordulójára készíttetett csokorról.

Cewe festményes kihívásra: végülis grafikát választottam daVincitől.

Cewe "büszkeség" kihívásra: rendkívül egoista módon saját magamra voltam büszke.

CT Simple Girl Scraps:






2016. január 9., szombat

Gyerekszáj - kártyás logika

Nimród fájerezik egymagában. Pakolja a lapokat, számol, összegez.
Apája: Nimród, te most magaddal játszol?
Nimi: Nem, én kártyával játszom.

2015. december 31., csütörtök

1000.

Mindenkinek nagyon boldog új esztendőt kívánok!

1000. bejegyzésem pont ilyen ünnepire sikerült!

2015. december 27., vasárnap

Gyerekszáj - süti

Csongi kiabál a fürdőszobából: -van még kókuszos kocka süti? 
 [amit egyébként fél perccel azelőtt Nimród négyzetes kókuszosnak keresztelt el -a szerk.]
Imi Papa: -igen, van még 2 a tálcán. 
Csongi: -akkor az egyiket lefoglalom, Papa, őrizd!!!

Hiába no, a középső gyerek sorsa mindig nehéz... a sütit is le kell foglalózni...

2015. december 26., szombat

Boldogat!

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánunk!

2015. december 23., szerda

karácsonyi történet

Igazság szerint nem is karácsonyi, de ilyenkor mindig eszembe jut és felidézzük  Zurammal.

2006-ban meghívtak a TNT-s mikulás bulira minket. Akkor még ott dolgoztam, bár épp otthon voltam Nándival, aki másfél éves volt. A TNT mindig is adott a külsőségekre, most sem volt másképp, puccos belvárosi klubban (alig találtunk parkolót), haboskakaó, gyerek játszósarok, héliumos lufik, minden ami kell. De igazán akkor tátottuk el a szánkat, amikor a Bojtorján kezdett hangolni és élő zenés koncertet adtak!
A műsor után a zenekar is maradt még egy haboskakaóra ( :D ) én pedig összeszedtem minden bátorságomat és odamentem hozzájuk. Megkérdeztem, hogy a karácsonyi albumukat lehet-e még kapni valahol, mert a férjemnek gyerekkori kedvence és sehol se találom. Az egyikük elkérte a címemet (egy szalvétára írtam fel, tisztára mint egy hollywood-i filmben) és megígérte, hogy küld egyet. A napok teltek, CD nem jött. Már el is felejtettük, mikor karácsony előtt 1-2 nappal a postaládánkban ott figyelt a várva-várt küldemény. Komolyan még most is meghatódok, ha belegondolok! Azóta is nagy becsben tartjuk, december elejétől minden nap meghallgatjuk, és ilyenkor mindig felemlegetjük, mint kedves emléket.
Nem tudom, anno a TNT-nél kinek az ötlete volt meghívni a Bojtorjánt, de fantasztikus ötlet volt, és nagy örömet szerzett vele nekünk (szülőknek főleg)




Ablakdísz és gyerekszáj

Tegnap estéről:

És gyerekszáj: (egyáltalán nem adventi és nem karácsonyos, de megintcsak rávilágít, milyen határtalan a gyermeki képzelet)
Csongi és Nimi robotosat játszanak a szobában. Felváltva, már-már egymást túlharsogva jönnek a "mondjuk azt" kezdetű képzeletben megvalósítandó dolgok. Csongi következik:
-És most mondjuk azt, hogy ez a zokni egy távirányító!   

óóóó, bárha így működne minden....