BUÉK

Nem sikerült megírnom a karácsonyi beszámolót idén, de ami késik, nem múlik.
Addig is boldog új évet mindenkinek!

Egyébként zajlik a buli a nappaliban. 22:04-kor az alábbi állapotok uralkodtak (azt hiszem, máskor is azt mondjuk nekik, hogy sokáig fennmaradhatnak...)

Karácsonyi előkészületek

Nem, még nem magáról szentestéről mesélek, még csak az előkészületekről.

Először is a képeslapjaimról :) A Cewés lányokkal küldtünk egymásnak képeslapokat, és annyira jó érzés volt nap, mint nap a postaládát lesve hazaérni, bontogatni a borítékokat. Én digi lapot készítettem, mindenkinek ugyanolyat, de a nevek természetesen egyediek voltak. Ez lustre hívattam elő (selyemmatt), ami nem csillog és zöld/arany kartonra ragasztottam.

Én ezeket a gyönyörűségeket kaptam (+2 érkezett még azóta)

Aztán Zita barátosnémnak vettem ezt szépséges cicás kiskanálkészletet (egy ismerőstől) és Szerencsen járva beugrottunk a csokigyát boltjába, ahol feltankoltunk szaloncukorral és a polcon megláttam, hogy van forrócsokijuk (mármint dobozos por, amiből forró csokit lehet készíteni), no, rögtön Zitára gondoltam, mert ő nagyon szereti. 

  

A kollégáknak is készültem ajándékkal, a lányok kézzel készült szappant kaptak, egy nagyon kedves ismerősöm készíti őket. Nagy dobozzal rendeltem, többfélét is. Egyenként becsomagoltam és felcímkéztem őket.

A szappan mellé csomagoltam egy saját készítésű bon-bont is (aminek a receptjét hamarosan leírom) Andi kolléganőm, akivel nagyon jóban vagyunk, és nagyon sajnálom, hogy ezután kevesebbet találkozunk, mert igazán jó ember, szóval neki egy páros teáskanalat vettem (talán jól jön majd nekik az új lakásukban)

A fiúk a bon-bon mellé egy kis üveg bort kaptak, amit Tállyáról hoztunk és szintén egyedileg címkéztem.

Ezt a kis oldalt pedig néhány közös képekből raktam össze nekik.

 És én is kaptam búcsúajándékot, nagyon kedvesek voltak, ezt a virágmixet és egy hatalmas doboz Mozart golyót kaptam. Furcsa belegondolni, hogy legtöbbükkel valószínűleg nem fogok már találkozni.

No, lassan majdcsak eljutok odáig, hogy a karácsonyról is beszámolok. 

Gyerekszáj

Csongi kora reggel: Anya, segíts megkeresni az egyik focis kártyát.
Én: Jó, segítek, de ne kapcsold fel a lámpát, mert Nimi még alszik, hagyjuk, hogy pihenjen még.
Csongi nyafog: Jaaaj, de az én focistám néger és a sötétben nem fogjuk megtalálni...

Vihar - Dec.20.

Hihetetlen, de december 20-a este nyári vihart megszégyenítő módon szakadt az eső, dörgött az ég és villámlott!!!

Épp megnéztem az idokep.hu-t, hogy merre megy a viharfelhő, optimistán jelentettem a Zuramnak, hogy szerintem "leviszi a Sári-árok", mikor durr, valahol a közelben becsapott és elment az áram. 

Mindez este 9-kor. A gyerekek totál beijedtek, Csongi úgy szorította a kezem, hogy tiszta fehér lett. Odatereltem őket a korláthoz, ahol világított a frissen vásárolt elemes fényfüzér.
Gyertyát kerestünk és hogy eltereljük a figyelmüket, leültettük őket színezni. A félhomályban...

Nándi vadul rajzol (azt hiszem Barca jelet)

 Kupaktanács: ez most kék vagy zöld?

Végül este 10 után tudtuk ágyba tenni őket, Nándi a kicsik szobájában aludt a vendégmatracon, mert félt egyedül. 

Hihetetlen, hogy felbolydul a kis világunk néhány órás áramszünet miatt...

Karácsonyi ünnepségek

Végre-végre-végre megint arról kell beszámoljak, hogy bőgtem az oviban :D A meghatottságtól, mert annyira cukik a gyermekeim.

No, szóval, az oviban  pénteken volt az ünnepség. Erre a napra direkt tartogattam 1 nap szabit. A nagycsoportosok kezdtek, Csongi bojtár szerepben ügyeskedett. A nagycsoportosok hagyományosan betlehemeznek. Aranyosak voltak és lelkesek. Az ünnepség végén mindenki kapott ajándékot, amit haza lehetett hozni és néhány közöset is, ami az oviban marad.

Kisbojtár

 Összkép

 Itt sajna nem villant a vaku, nagyon sötét lett a kép, ennyit tudtam javítani rajta, de olyan cuki pillanat, hogy nem akartam kihagyni.

 Társasjátékot kaptak

Niminél már előre izgultam, hogy mi lesz, mert eddig mindig sírás, üvöltés volt minden ünnepségen. Most észrevett a folyosón, megölelt és mikor mondtam, hogy beülök az anyukák közé, simán elengedett. Na, akkor gondoltam, hogy itt nem lesz nagy baj.

Először egy mesejátékot adtak elő, Nimi volt az egyik mackó. Édespofám, nagyon jól alakította az ébredést és csodálkozást. 

Ezután manókká változak és a Jingle Bellsre táncoltak, hát az valami fantasztikus volt! Annyira cukin ugribugriztak, Nimi egyfolytában ment a kis haverjai mellé (Árpi és Bende) A műsor végén természetesen ők is kaptak közös a saját ajándékot is.

A suliban "zártkörű" karácsonyi ünnepség volt, ilyenkor hagyományosan az alsós osztályok a tornateremben összegyűlnek és közösen ünnepelnek. A suli honlapján még nincsenek fenn képek az eseményről, viszont találtam bizonyítékot a mikulásnapi zeneórás szereplésre (nem mintha nem hittem volna a tanító néninek)

Itthon már készülődünk, feldíszítettük a fát, mindenki kivette a részét belőle. Az ünnepi vacsi egy része már elkészült, az ajándékok becsomagolva, már csak a napnyugtát várjuk.

Ezúton kívánok mindenkinek nagyon boldog karácsonyt!

Kártyások

Zuram bejegyzése a FB-on:

"Tegnapelőtt, hogy jobban teljen az idő, a srácokat megtanítottam fajerezni, pénz helyett angry birds-ös korongokkal. Tegnap egész nap azt nyomtuk. Ma reggel a két nagyobb bebújt a függöny mögé és Csongor épp most hívott vakon 3 korongot, Nándi vissza 2-őt....
Lehet, hogy elindítottam őket lefelé a lejtőn..."

Azt már le se merem írni, mit mondanak arra, ha passzolnak...

10 perc

Mióta a gyerekek mindegyike gépezik, muszáj volt valami időkorlátot bevezetni. Hogy megakadályozzuk a totális káosz, bevezettük, hogy mindenki 10 percig játszhat a gépnél. Ezzel mondjuk azt értük el, hogy kb fél percenként kérdezik: Anya, letelt Nándinak/Csonginak/Niminek a 10 perc? 

Minap Nimi idegesen rohant Zuramhoz:

-Apa, anyának letelt már a 10 perc???

Mikulás utózöngéje

Volt ugye szó már a zeneórán szereplő Nándiról. A mikulás várásról viszont elfelejtettem posztolni.

Nos, apuékkal úgy egyeztünk meg, hogy kicst előrehozzuk a mikulásozást, mert hivatalosan ugye 6-a hajnalban érkezik, ezért eddig 6-án télApuztunk. Most viszont 6-án Tállyára mentünk, és hogy korán indulhassunk, így anyuék eljöttek 5-én és ott aludtak nálunk.

Az oviban és a suliban már délelőtt megérkezett, és minden gyermekem annyira jól viselkedett egész évben, hogy csomagokkal tértek haza.
A képen éppen Nándi veszi át:

Itthon aztán este 6 körül érkezett a nagyszakállú. Nimród -megdöntve a 100 m-es nappalin-átrohanás rekordját- felspurizott az előszobába és az oszlop mögül kukucskált, nem mert lejönni. 

Nándi 2 méteres körben végigjárva elénekelte a már jól begyakorolt Mikulás, mikulás, kedves mikulást, majd Csongi is bátran előállt és énekelt. Leginkább így, vigyázzállásban:

 A megérdemelt jutalommal:

 Közös kép a Mikulással. Nimi még mindig rejtőzködő üzemmódban

Bezsebelve az ajándékokat, még biztos ami biztos alapon rákérdeztek: 

-Mikulás, ugye a cipőnkbe is teszel majd ajándékot???
Így hát kipucoltuk és kitettük a bakancsokat:

És mert iszonyatosan jó gyerekek voltak (bár a Zuram erre azt mondaná, hogy inkább iszonyatosan, mint jó, de a Mikulás azért Mikulás, hogy a jó dolgokat nézze), szóval éjjel még lelopóztunk apájával és nagy csörgés-zörgés kíséretében megtöltöttük a cipőket. Mindenki kapott Lehner Lajos Tudásközpontos csomagot, 1-1 kinderes csomagot és ki-ki érdeklődésének megfelelően újságot valami aprósággal (Nándi fociskártyásat, Csongi kukabúvárosat, Nimi Scooby-doosat)

Identitás-zavar

Üvölt az egyik a lépcsőn. Lekiabálok:
-Ne bántsátok egymást!
Csongor: -Csak azért bántottam, mert Mimród nem engedi, hogy én legyek a piros karácsonyfa!
Én: -Csongor, ne bántsd a testvéred! Nimród, ebben a családban mindenki olyan színű karácsonyfa lehet, amilyen csak akar!

Egyébként olyan fényfüzért vettem, amin kis piros és zöld karácsonyfák világítanak. Ezen vesztek össze..

Tegnap felmondtam...

... régóta érlelődött, de pénteken végre kaptam egy új lehetőséget: felvettek a Nissho-hoz, így januárban Újhartyánban kezdek.

Meglepetés

Néha tudnak nagy meglepetést okozni a gyermekeim, pedig ismerem őket mióta megszülettek...

Szóval, ma mesélte a tanító néni nagy lelkesen, hogy teljesen le volt döbbenve, mikor kedden a zeneórán* az én gyermekem, igen a Nándor nevezetű, kiállt az egész alsó tagozat elé (!!!) és elénekelte a "Mikulás, mikulás, kedves mikulás..." kezdetű dalt a télapónak, némi csokoládé reményében. 

Apája szerint olyan, mint a Kungfu panda: édességgel jól motiválható.

---------------------------------

*a zeneóra az egy előadás-sorozat, havonta 1x zenészek, énekesek jönnek és érdekes órát tartanak a zenéről, hangszerekről stb. Az egész alsó tagozat bevonul a tornaterembe. Most ezek szerint mikulás is jött...

Videók

Aki ismerte Nimit néhány hónapja, tudja, hogy milyen nehezen kezdett el beszélni. Mára persze megváltoztak ezen állapotok, mégis olyan jó érzés, ha csak úgy magától énekel, versel. Manapság az alábbi repertoárral nyűgöz le minket nap mint  nap.

Díszek

Ma végre sikerült beszerezni idei első karácsonyfadíszeinket (valószínűleg mellé is lőttem, mert az áhított üvegdíszek helyett műanyagot vettem)

Itthon Csongi és Nándi egyezkedik.

Csongi: -Anya, én a hóember és a szalonnacukrot szeretném majd feltenni a fára.

Nándi: -Én meg a télapót és a Petőfi Sándort.

Érdekes asszociációk...

Dalol

Nimi énekli a népszerű gyerekdalt:
-Pál, Kata, Péter, Pókember...

Cewe találkozó

Immár a 8. Én minden másodikon jelen tudok lenni, így ez már a 4. alkalom volt, hogy összejöttünk. Ezúttal új helyszínen, a Budapest Jazz Clubban. 

Úgy terveztem, busszal megyek be Pestre, és tömegközlekedek a helyszínig, hogy tudjak kicsit alkoholizálni :P Végül mégis autóval mentem, mert már 2 hónapja nem jutok el cipős szekrényt venni az előszobába (vagyis cipős szekrénynek álcázott sapka-sál-kesztyűtároló alkalmatosságot, de ez egy külön sztori), és az elkövetkezendő legalább 2 hónapban sem lesz rá esélyem, hacsak most meg nem ragadom a kínálkozót és elgurulok az IKEÁig. Nah kis ikeás kitérő után betoppantam. A hangulatot nehéz visszaadni, persze "szakmázunk" is, de az este nagyrésze a röhögésről szól. Pl imígyen:

És ez kérem egy beállított kép lett volna... Na, jó, végülis összehoztunk egy szolidabbat is:

Meglepő módon minden fotón elég vállalható fejem van....

No, aki többet szeretne olvasni, az Krissz cikkéből még mazsolázhat: http://halado.fotokonyv.hu/8-cewe-talalkozo/

Következő találkozó áprilisban :D

Kutyaidők

Múlt hétvégén ellátogattunk a törökszentmiklósi Befogad-lak állatmenhelyre. Elsősorban a feleslegessé vált szivacsmatracainktól akartam megszabadulni, de ha már ott voltunk, vittünk egy kis kutyakaját is. Vasárnap délelőttre időzítettünk, mert ekkor nyíltnap van és kutyasétáltatásra is lehetőség adódik.

A gyerekek közül Csongort és Nándort sikerült rábeszélnem, hogy velünk tartson, Nándi a rá jellemző módon távolságtartóan inkább csak csipkebogyókat gyűjtött (na, jó, egyszer futott velünk és a kutyival egy kört)

Csongi nagyon lelkes volt (ez pedig rá jellemző, nagyon kedves és gyengéd az állatokkal), és bevállalta, hogy az egyik kutyust elvisszük sétáltatni. "Ugribugri"-t választotta, akinek polgári neve Fanni, de úgy pattogott a kennelben, hogy Csongi szerint Ugribugrinak kell hívnunk. Nos, Ugribugri jól nevelt foxi-tacsi-egyéb keverék, gond nélkül sétáltattuk, futtatuk, figyelt minket, okos szemével leste minden kívánságunkat. (vagy valami olyasmi)

Csongi persze nyafogott, hogy vigyük haza, de sikerült lebeszélnem, hogy Figo biztos nem örülne neki, egyébként vele is keveset foglalkozunk stb. De megígértem neki, hogy amikor Miklóson vagyunk ellátogatunk a kutyusokhoz és sétáltathat még másik ebet.

Sétáltatásunk végén kiderült, hogy Ugribugri gazdára is talált, egy idősebb házaspár fogadta örökbe és vitte haza. Reméljük, tudják majd tartani vele a lépést...

Készül

Csongor gyakorlatozik a mikulásra:
-Télapó itt van, hó a sugárja...

Szívás

...avagy: tudnak ők osztozni egy pohár vizen is, ha akarnak :)

Esküvői fotózás IV.

Az idei nyár utolsó esküvő fotózása különlegesnek ígérkezett. Az ifjú pár ugyanis a szomszédunkban lakik, így "párrá válásukat" egészen régóta nyomon követhettük, és nem csak mint fotós, hanem mint vendég is jelen lehettem/tünk.

Most aztán igazán nem tudtam vágasztani 3-4 fotót róluk, így engedélyükkel itt van egy egész videóra való.



Egyébként nem voltak sem morcik, sem szomorúak, egyszerűen mire oda jutottunk, hogy "kreatív" fotózni tudtunk (beállítós mosolygós), addig mindenki elfáradt.
Viszont szépek voltak és boldogok, kívánom hogy boldogságuk kitartson még vagy 70 évig!

Keveset :(

Meg kellett állapítanom, hogy keveset vagyok a gyerekekkel.
Ha már Nimródom is óvónéninek hív este, akkor már tényleg nagy gáz van nálunk :((

Csapd le csacsi!

Csongi: Apa, játszunk megint olyan Szamár-csacsisat?

Teremtés-történet

Akinek bármi kétsége van az univerzum és a világmindenség teremtéséről, annak elárulom: ÍGY keletkezett a Naprendszer!

Szüreti felvonulás

Az inárcsi felvonuláson hagyományosan szerepelnek az ovis nagycsoportosok. Valahogy úgy alakult, hogy Nándi is és Csongi is csak 1-1-szer szerepeltek, bár mindketten 2-szer járták/ják a nagycsoportot.

Az idei felvonulás a Bagolyvárnál kezdődött, ahol Csongiék is felléptek, majd lovaskocsikra ültek a szereplők és több helyszínen megállva végigvonultak a falun. Én az első állomás után az ovis-kocsira felraktam a gyermekem, majd hazajöttem, "összedobtam" egy kis zserbót, majd mentem a végállomásra, ahol vártunk, vártunk, majd megérkezett a menet eleje. Ők leszálltak, és táncoltak a menet vége pedig a kocsikon maradt. Így esett, hogy Csongiék kb 1 órát vártak a lovaskocsin ülve. Aki látott már közelről 5-6 éves gyereket, tudja, hogy nem a legnagyobb erényük a türelem. Mondjuk ennyit várakozás után valszeg én is kiakadtam volna. Ehhez képest még elég jól bírták, és bár a díszítést már kezdték lebontani (még jó, hogy nem a kocsit magát), végül mégiscsak elindultak és bekocsiztak a sportpályára.

Csongi rögtön megrohamozta a Fideszes sátrat, ahol lufit osztogattak. Éljen a helyhatósági választás!

Nem maradtunk sokáig, körbenéztünk palacsintáért sorbaálltunk, de annyian voltak előttünk, hogy inkább megígértem, hogy másnap otthon sütök...

És néhány kép:

Az első

Csongor megtalálja az esküvői képünket:
-Anya, ez volt az első házasságkötésetek???

Tarzan park

Még nyáron kinéztem a Tarzan parkot lehetséges "uticélnak", végül azt hiszem, nem jutott rá időnk. Szeptemberben viszont felkerekedtünk, apáját bevittük "sörfesztre", mi meg továbbgurultunk Újpestre a Tarzan parkba. 

A belépti díj kiperkálása után a gyermekeket szabadjára engedtem a mintegy 2 hektáros területen. 

Aki még nem hallott (és nem is látott fotókat a) Trazanparkról, annak érdemes megnézni ezt a honlapot, ahol virtuális sétát lehet tenni:

http://tarzanpark.hu/panorama/index.htm

Kb fél órán tornádószerű rohangálás után hajlandóak voltak továbbállni az első (!) csúszdától - ami egyébként kb 4 emelet magas és mire feljutottak kifulladtak, de csak mentek-mentek rendületlenül. Igyekeztem úgy fotózni, hogy a méretek is látszódjanak :)

Nimiről nincs túl sok kép, mert hamar elfáradt és sokat nyűglődött, de ez a pálya különösen tetszett neki, többször is végigment rajta.

Nándi itt is rátalált a csúszópályára, itt viszont segíteni kellett a "kötelet" visszavinni (nem úgy, mint a Mammutt mögötti játszótéren), így én is kifáradtam rendesen...

Csongi megtalálta a mászókákat is, röviddel ezután Nándi is követte.

Fejlesztettünk egyensúlyérzéket rendesen. Mondjuk főleg ők. Én nem annyira.

Nem is Csongi lett volna, ha nem mászik fel tök egyedül a falon, be az ablakon.

Kalóz a tengeren :D

Összesen kb 2 és fél órát maradtunk, de Nimi már iszonyat nyűgös volt, a végére teljesen elfáradt és gyakorlatilag semmi nem volt jó. Egyfolytában nyüszögött, a játékokra már nem akart felmenni, de menni sem akart haza, úgyhogy kb üvöltve hagytuk magunk mögött a Tarzan parkot.