Szokásossá vált hétvégi sétánkat most se akartuk elhagyni, így a tiszakürti arborétumba mentünk. laza 1 órás, madárcsicsergős séta után megkerestük a geoládát is, sajnos darabokban volt, amit jelentettünk a ládagazdának és ő délutánra ki is cserélte :)
Hoztam egy kis jókedvet mára. Kb heti 2x megnézem, de lehet többször is. :) És a "Mondjuk én Max deWinterrel élek" résznél még mindig röhögnöm kell... Hát így könnyű!
Iwata san közvetlen kollégái kis búcsúztatós bográcsolást tartottak, amire nagyon kedvesen engem is meghívtak (pedig én annyira nem is voltam közeli munkatárs) Kicsit Mátyás királyosan oldottam meg a dolgot, mentem is (egy kicsit), meg nem is (kb 10 percet maradtunk)
Hogy összekössük a kellemeset a kellemessel, két közeli geoládát is beterveztünk Csongival és Nándival: először a péceli nemzeti történelmi emlékparkhoz mentünk, ahol elég gyorsan ráleltünk a ládára. Gyors logolás után elgurultunk a Zöld Tócsa nevű horgásztó(szerűség)hez. Itt megkóstoltuk a csilisbabot, átadtuk az ajándékot, váltottunk pár szót és mentünk tovább Isaszegre. Itt a csata emlékművénél jó fél órát keresgéltünk, de sajnos a ládagazda telefonos segítségével sem sikerült megtalálnunk (valószínűleg eltűnt, mert előttünk és utánunk sem találták)
Ezután hazaérve lenyomtunk még egy 3 km-es sétát a Farkasordító rétig és vissza (Csongi, Nimi, apája és én). Imádom az ilyen mozgalmas vasárnapokat!
Ha jól számolom, hivatalosan 2. hete van digitális tanrend az általános iskolákban országszerte, de a mieink már 1-2 héttel hamarabb kezdték a mókát a helyi karantén miatt.
Nos, ideje is beszámolnom a dologról.
Általában laptopról vagy asztali gépről dolgoznak. A számítógép szobában Nándi és a Zuram. A nappaliban Csongi. Az étkezőben Nimi. Ez alól kivételek a Zoomos órák, amikor tabletre vagy telefonra váltunk és mindenki elvonul a saját szobájába. Kisebb riadalom volt ma reggel, mert áramszünet után nem állt helyre a wifi, a telefonokon meg nem aktiváltuk a mindenféle programot, így kapkodunk az applikációkkal, belépéssel, kinek megy, miért nem megy, töltsd le, hol a jelszó stb. Végül kb 15 perces késéssel, de a számítógépeken be tudtak lépni.
Nándi ugye már november óta itthon tanul, azóta 1x volt a suliban konzultáción. Náluk egész jól beállt a dolog, Classroomot használnak, napi 3-4 online órája van, felelés, dolgozatok stb. Neki még talán tetszik is, hogy nem kell közösségbe járnia. Mondjuk volt 1-2 érdekes eset, nagyot néztem, sőt rosszul is esett, mikor egyest kaptam az ének prezentációmra (Barokkból), de aztán kiderült, hogy csak félreértés volt és javította tannéni 5-re. eszembe is jutott ez a kép:
Csongornak nagyon hiányoznak a cimbik, bár lényegesen kevesebb feladatot kapnak, mint rendes oktatás alatt, de több az online óra, mint tavaly tavasszal. A Krétán belül létrehoztak egy Digitális Kollaborációs Tér elnevezésű oldalt, ami jelentősen megkönnyíti a dolgunkat. Itt egy helyen megtalálható az összes feladott házi feladat, online órát lehet tartani, nem kell ezer felé nézni, ki hol milyen leckét adott fel. Azaz mégis, mert 1-2 tanár mégis emailben kéri vissza vagy a digi feladatot más email címmel, és a szorgalmit is egy hétbe került, mire rájöttünk, hogyan tudjuk beküldeni (nem a DKT-ben, hanem a Kréta másik platformján)
Nimród ugye alsós, neki kevesebb tanítónénije van. Zsófi néni minden nap tart egy másfél órás szeánszot online, ezen belül matek, nyelvtan, köri, fogalmazás stb van, persze nem minden nap minden. Ezen kívül Rózsa néni tart még angolt, egy héten 3 alkalommal, zoomon.
Összességében idén most kicsit könnyebb a digi oktatás, kevesebb a dolgunk, a gyerekek is ügyesedtek egy év alatt és valóban több a digitális oktatás
Nagyon boldog vagyok! A 2020-as családi fotóalbum a hónap győztese lett a Cewe fotókönyv pályázatán.
Ennek örömére hallgassunk meg egy dalt és rázzunk egyet...
A "Valami készül" című bejegyzésre nem érkezett helyes megfejtés mondjuk egyáltalán válasz sem volt, úgyhogy gondolom annyira nem érdekes a téma.
Elkészült a mű, és hogy ne hagyjalak titeket idegbe, meg is mutatom, teszem azt bátran, mert nem valószínű, hogy a japán kollégák erre járnak. Szóval, Iwata san március közepén végleg távozik Japánba. Letelt az itteni szolgálati ideje... Már megszokott, hogy a japánoknak én választok ajándékot (a Nissho után itt is rámbízzák eme nemes feladatot), itt igazából azért volt nehezebb dolgom, mert kevesebbet dolgozok/dolgoztam együtt vele. Lesz egy kollégák által összeállított ajándékcsomag, ennek része a fotókönyv, amit én alkottam (és első oldalának egy részlete lesz az a képecske, amit kitettem korábban) Sok segítségem volt, mert japánul ugye nem tudok, így ebben, és a fotók összegyűjtésében Iwata san közvetlen kollégái aktívan részt vettek. Akik szerettek volna, egyéni képeket is küldhettek, az utolsó oldalon pedig majdnem üresen hagytam, itt aláírtuk. Az 1. oldal ilyen:
Díszítésben és elrendezésben nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne legyen túlcsicsázott és a tőlem már megszokott sokpacás, firkafirkás, "csak feldobáljuk a képeket" stílust most mellőztem, mert valószínűleg a japánnak bizseregne a tenyere, hogy rendet tegyen az oldalak között. De azért egy is matyóhímzést, meg magyar zászlót nem hagyhattam ki :)
A teljes albumot itt nézheted meg: (21x21-es kemény borítók, normál fotópapíros, 42 oldal) és ha tetszik, erre is nyomhatsz egy csillagot, vagy írhatsz szép üzenetet.
Emlékkönyv • Edit Nyika • CEWE KÖZÖSSÉG: Emlékkönyv (cewe-community.com)
Kis csalással, de levadásztuk a csévharaszti multiládákat. A GCFAOR eredetileg 3 pontos, de mi csak a 2. ponthoz mentünk kocsival, mert Inárcshoz ez elég közel van. Így a Farkasordító rétet gyakorlatilag drive-in közelítettük meg. Újabb, szebb jobb autóval kb 500 m távra lehet bemenni, a kis-szuzi óvatosan ugyan, de elég jól vette a földút akadályait.
Innen kb 2,5 km séta az Édesházi pihenőhely. Nem vagyok rutinos túrázó, így teljesen meglepett, hogy a puszta közepén ilyen szép és igényes pihenőhelyeket alakítottak ki. Bográcsoló hellyel, kis faházzal, asztalokkal, padokkal.
Kicsit későn indultunk, így naplementében találtuk meg a ládát, hazafelé már cidri volt (hideg is, nomeg tartottam tőle, hogy ránksötétedik), így kiléptünk kicsit a sétatempóból.
Csongor játszik a pufifóliával, majd a fejemre teszi.
-anya, ez a fátylad. Úgy nézel ki, mint a menyasszony, csak olcsóbban.
A 2x is elbúcsúztatott Hayase san-al leveleztem messengeren céges ügyben a telefonomról. Csongor csak a küldőt látja a tableten:
-öööööö, anyaa, azt hiszem meghackelték a tabletet a japánok....
