A sarki fény túra benne volt a befizetett csomagunkban, de ha valaki egyénileg szeretne szervezni, akkor a korábban már említett visittromso.no oldalon vagy akár ott helyben kb minden utcasarkon be tud nevezni a szimpatikus céghez a szimpatikus csomagra. Lehet hajóról nézni, kisbusszal, nagybusszal, autóval vagy akár kutyaszánnal is menni, ki-ki igénye és pénztárcája szerint. Természetesen biztosra senki nem ígér semmit, de minden cég megtesz mindent, hogy az élmény ne maradjon el, így akár Finnországba is átbuszoznak a turistákkal, ha ott jobbnak ígérkezik az időjárás.
Mi kisbuszos utazásra fizettünk be, amit az Arctic Explorers szervezett. Idegenvezetőnk, a bolgár Georg és sofőrünk egy közeli szállodánál vette fel a csapatot este 6-kor. A kisbusszal elmentünk egy raktárhoz, ahol megkaptuk az expedíciós ruhát. A ruha és cipő méretünket előre leadtuk, de ott helyben segítettek és választhattunk más méretet is.
Már ott láttuk, hogy tiszta az égbolt és gyakorlatilag már a buszból láttunk zöld fényeket (nem csak a közlekedési lámpáknál) Rögtön elhagyva a város fényeit meg is álltunk egy parkolóban, ahol egyszerűen döbbenetes látvány fogadott minket. Nemcsak zöld, hanem rózsaszín és narancssárga és hullámzó, csillámló nekem égi szimfóniának tűnt, vagy tündérporral megszórt szellő vagy nem is tudom leírni.
Jó fotós módjára bosszankodtam, hogy az állványom nem fért be a kézipoggyászba és lusta voltam Tromso-ben bérelni (azt is lehet), de persze nem akartam kimaradni a csodából, így lőttem néhány képet a kaputelefonnal éjszakai módban és bíztam benne, hogy Georg tényleg átküldi majd az ő képeit. Átküldte.
Nagyon hamar elindultunk a következő helyre, szerintem mindenki maradt volna még egy kicsit. Ahogy elindult a kisbusz, az előttünk ülő fazon tripodja leesett a felső polcról, rá a Zuramra, felhasítva a szemöldökét. Ömlött a vér gondolkodtunk azon is, hogy visszaforduljunk a kórházba, mert tényleg rondán nézett ki, de végül sikerült normálisan bekötni és Csabi is azon volt, hogy menjünk tovább. Kb még 1 órát buszoztunk még végig a part mentén majd egy tó partján táboroztunk le, ahol egész éjszaka csodáltuk az Aurora Borealist. Volt, hogy csak olyan, mintha fátyolfelhős lenne az ég és volt egészen szürreálisan éles hullámzás is.
11 óra körül tábortüzet gyújtottunk, pontosabban én gyújtottam. Picinyke versenyt hirdetett a túravezetőnk, hogy 1 db gyufával ki tudja meggyújtani az előkészített fákat. Igazság szerint annyira jól előkészítették, hogy nekem csak jó helyre kellett tennem a gyufát, de mivel van rutinom kandallógyújtásban, így a többieknek esélyt sem adva bezsebeltem az elismeréseket. (mondjuk ez vicces fotó, zöld is, tüzes is, ferde is...)
Éjfél körül kiosztották a vacsit, ami egy vákuumcsomagolt túrakaja, forró vízzel kellett felönteni és 10 perc után meg lehetett enni. Én paradicsomos tésztát kértem, de egyáltalán nem voltam éhes, így hazahoztuk. Hajnal 3 körül értünk vissza a szállodába egyébként.
Éjjel találtam egy jó nagy sziklát, ahova le tudtam tenni a Nikont és önkioldóval egész vállalható képeket sikerült lőnöm - mit nekem tripod... (akit érdekelnek beállítások, exif adatok, azoknak külön írok majd)
Csodás élmény volt, gyönyörűséges látvány, sokkal szebb, mint képeken valaha láthat az ember.
