Színházban - szigeten

 A Mozart! anno kimaradt az életemből, már ami az élő, nézőteres verziót illeti. Mert online számtalanszor megnéztem a régi felvételeket az Operett színházból. Ez is az a darab, amiből egy csomó dalt ismerek, kedvencek is vannak - nem csak Szabó P. Colloredo Szilveszter miatt. Ez viszont most nem az Operettes verzió volt, hanem a veszprémiek előadása, a színészek közül 2-t ismertem, illetve 2 idősebb férfit még a Tokaji aszúban láttam, őket ki is szúrtam.

(fotó: Nikita Braga FB oldaláról)

Aggódtunk a szabadtér miatt, mert az úton Miklósról Bp-ig végig szakadt az eső. Még Pesten is pötyögött, ahogy leparkoltunk. De a hajókázásnál már kisütött a nap. (a színházjegyünkhöz hajójegy is járt) És végül elkerültek minket a felhők. 

Az első felvonás nagyon langyinak tűnt. Hiányzott az énekes hangerő. Néha úgy éreztem magam, mint egy olasz operánál: ismered a dalokat, de kukkot nem értesz abból, amit énekelnek. Aztán jött Szederjesi Teodóra, mint Walsdtatten báróné és leénekelte a fejünket a hajunkról (vagy fordítva, mindegyis) a Csillagok aranyával. Imádtam! Nyünnyögtem egy kicsit a szünetben, hogy milyen furi a díszlet is, meg Horváth Dániel is megpocakosodott meg egyébként is volt olyan szám, ami nem volt benne az Opis verzióban stb-stb (mögöttem balra is panaszkodtak a hangerőre), de a második félidő határozottan jobb lett. Sokat dobott a hangulaton, hogy megérkezett a sötét, és látszottak a fények, a lámpák, a reflektorok, na ez hiányzott még nagyon a hangon kívül. Rendkívül fiatal Mozartunk, Nikita Braga jól játszott, szépen énekelt, fehér farmerét és pufidzsekijét nem tudtam hovatenni (illetve én azt hittem, ezzel azt akarják jelezni, hogy meghaladta korát és még mindig mai, de olvastam utólag, hogy a különcségét próbálták kiemelni), de cuki volt, ahogy nem tudta elengedni a finálét és szipogott, pityergett a tapsrend alatt. 

Összességében jó kis este volt, szuper volt a hajókázás, a zene, a madárcsicsergés, a társaság, csináljunk még ilyet, sokat!

Állandó

 Ezt most csak így itthagyom kommentár nélkül. A véresebb képet kikockáztam. (és ekkor már 2 órája száradt elvileg a seb)

Illetve annyi megjegyzéssel, hogy hát velünk mindig történik valami. Budapest összes baleseti sebészetét, ambulanciáját és traumatológiáját ismerjük azt hiszem. Ezúttal legalább varrni nem kellett (bár nagyon fontolgatta a dokinéni) Matricát kapott, mert bátor volt... Azóta már jól van. Bár elvileg még egy hétig pihentetnie kéne, a Fradis focitábort nem hagyhatta ki... 

Tanévet zártunk

 A héten hivatalosan is lezárult a 2021/2022-es tanév. Fiaink szépen teljesítettek, büszke vagyok az eredményeikre. Nem, nem lettek kitűnők, de mindhárman 4,3-as átlaggal zártak, hármasa senkinek nem lett és az ének-rajz-technika készségtárgyak érdekes módon inkább 4-esek lettek, így az átlagot a húzós tantárgyak jó eredménye emelte inkább. Nem hajtottuk őket agyon: gyerekek, nem lovak és biztos vagyok benne, hogy még ennél is több lenne bennük, de az eredmény szerintem nagyon szép.

Ahogy a kis képen is látszik, mindhárman új osztályfőnökkel kezdenek majd szeptemberben. Ádám bá elköltözött párjával Dabasról, Julika néni nyugdíjba megy, Anna néni pedig külföldre pályázik.

Az új osztályfőnökökről még nincs hír, a kicsik esetében vannak favoritjaink, reméljük, befutó lesz valamelyik gyerkőcnél.

Hoppá, színház

 Nocsak, nocsak, mit találtam a FB-on:

Úgy tűnik, jövő évadban is rendszeres látogatója leszek a Kecskeméti Nemzetinek. Tyűűűű, amindenit, alig várom az ottani bemutatót!

PS: semmi gond, ha nem tudjátok, miért lelkesedek ennyire, jövök majd pár élménybeszámolóval szerintem

Scrap oldalak

 Kocka (rejtvényfejtős kockákkal):

Sablon (ez még május végi állapot a kertről):

Gyümölcs (családi cseresznyeszedés és magozás):

Vidám: tanévzáró vidám családi pizzázás a Black Dog-ban (vicces, hogy mindenki feketében)

#DAFBA3 (ez a világoszöld szín egyébként):

Út (viszonylag sokat vagyunk úton. a képen épp Nyíregyházára menet):

Apák napja (mozizós):

Epoxi-workshop

 A Mektec-es kollégáktól kaptam búcsú-ajándékba egy Yourart-os utalványt. Első körben bögre-öntésre akartam felhasználni, de sosem volt jó az időpont. Aztán meghirdették az epoxi öntős workshop-okat és elcsábultam, így egy alkalmas időpontra regisztráltam is.

Budapest másik oldalára, de időben odaértem, parkolóhely is volt a közelben, kedves volt a fogadtatás és rengeteg a lehetőség. Először megnéztünk pár rövid videót és Zita  élőben is megmutatta, hogyan viselkedik az epoxi, mire kell figyelni stb. Aztán jött a dilemma és a kétségbeesés, hogy milyen lenne jó. Valahogy a kocsiban (a rakparton araszolva-még erre is emlékszem), bevillant a jin&jang képe. Nem vagyok egy nagy spirituális fazon, de bizonyára oka volt annak, hogy megragadt bennem és a színek közül a rózsaszín és a bordós vonzott. Pedig a mintadarabok közül inkább a zöldes-barnásak és a sötétkékek tetszettek. Aztán mégis a csajos színeknél maradtam és az első kanyar öntésénél már éreztem, hogy nehezebb lesz, mint ahogy képzeltem. Végül fél órán keresztül még öntögettem, kavargattam, spatuláztam, fújogattam és szórtam rá a csillámpónis aranyvarázslatot. "Ennél jobb már úgysem lesz" felkiáltással hagytam az asztalon. Zita kérdésére 10-ből 7-et adtam az aznapi produkciómra. 

Otthagytuk száradni, lőttem néhány kevésbé becsillant képet, a Zuram itthon rögtön meg is kérdezte, hogy fagyit kellett önteni? A FB-ra kitettem a képet és egy kolléga szintén ezt kérdezte, persze jót röhögtem rajta, mert tényleg fagyis színe van.

Csütörtökön érkezett meg a futár (alig vártam, hogy megérkezzen) és vagy én emlékeztem bénábbra, vagy egy kicsit még alakult a dolog száradás közben, mert egészen tetszik mostmár (és a fagyit is tudom rajta szervírozni)

Megint lepadlóztunk

Nekiugrottunk Nándor szobájának is.

A legkisebb, ámde annál bénább elrendezésű, mindenhol csak 3-4 cm kéne a boldogsághoz: hogy beférjen egy normális gardrób, hogy ne foglaljon ennyit az ágy, hogy ki lehessen nyitni az ajtót fullra stb-stb. Mindegyis, abból főzünk, amilyen alapanyagunk van. 2 napon keresztül pakoltunk ki, szedtük szét a bútorokat, 3 zsáknyi szemetet engedélyezett kidobni (törött játékok stb), szerintem még 3-at lehetne feltűnés nélkül, de nem merek kockáztatni, mert számontartja az összes kis ficik-vacakot. A kipakolás közben aztán egymás után jöttek a pluszban megoldandó feladatok: az ablakot le kell fóliázni, mert oda kerül(t) az ágy (mondjuk ezt már tudtam előre, így már korábban megvettem a fóliát hozzá), a klíma vezetéke csak az ágy magasságáig volt eltakarva (80 cm), így azt újra kellett kábelcsatornázni, és elhúzva az ágyat az is világossá vált, hogy egy festést is meg kell ejtenünk. Mivel a korábbi színt nem tudtuk volna kikeverni, nameg egyébként sem volt kedvem az egész szobát lekenni szombat este, így csak fehér festéket vettem és a falszakasz 1-1 részét kentem le. Szerencsére mindkét szemben lévő oldalon ajtó van, így egy szimmetrikus mintát is tudtam húzni. Még egy kis glettelésre, hézagfeltöltésre is maradt energiám.

A parkettázást 98%-ban csak Judit és Toncsi csinálta. Az elején besegített kicsit Csongi, én meg leginkább csak néztem őket, mert a pici szobában alig fértünk el és csak lábatlankodtam. 

Gyönyörű lett, pontos precíz munka, csodás végeredménnyel. Vasárnap este gyorsan összeraktuk Nándi új ágyát és felvittük az íróasztalát, ezek a legkönnyebben mozdítható bútordarabok. A héten aztán átvittük a polcot, a belevaló játékokat, legokat, könyveket, fociskártyákat és egyéb kincseket. Összeszereltem az egyik IKEÁs szekrényt is, ez alá majd jön még egy mélyebb komód (már kaptam értesítést a svédektől, hogy két hét múlva elérhető lesz Soroksáron) 

A szoba zsúfoltsága nem változott, sőt, gyakorlatilag telepakoltuk. Gondolkoztam még, hogy az íróasztalt megszüntetjük, mert úgysem ott tanul, helyébe egy szekrényt vagy polcot teszünk +egy gurulós laptop állványt, de Nándi elzárkózott az ötlet elől. Felmerült bennem az is, hogy az ajtót kicserélhetnénk egy félbenyílóra vagy harmonikásra, de mindkettő hatalmas melóval és bontással járna, úgyhogy ezt az ötletet én vetettem el. Egyelőre megyünk ezzel a bútorzattal, meglátjuk, hogy ha teljesen berendezkedett, hogyan fér el.

Köszönjük a segítséget! (jó hír, hogy nincs több szobánk, amit szeretnénk újraparkettázni)

Gyerekszáj - csak szofisztikáltan

 Nem is kérdés, melyik gyermekem beszólása a Lidlben (egyébként egyre jobban imádom az okos, fanyar humorát - de neki el ne mondjátok!)

Én a Lidl pénztárnál: Nándor, tegyél kérlek a szalagra olyan elválasztó táblácskát!
Nándi vigyorog: úgy érted, a szegregációs táblát???

3

 A hármas szám a népmesei elemek között is varázslatos, de a számmisztikában is igen erős, összetett jelentéstartalommal bír. A test-lélek-szellem hármasságára ugyan úgy utal, minta a Szentháromságra, valamint a múlt-jelen-jövő összefüggéseire. Ezáltal egyben a kiegyensúlyozottság és harmónia jelképe is.

Ezt az oldalt átszövi a hármas szám (mondjuk ez csak így ma reggel jutott eszembe, nem tudatosan így készült):
-3 fiú
-3 különböző napszakban készült fotó, így a fények is teljesen mások
-3 különböző géppel (telefon, Nikon, Olympus) készültek a képek
-3 különböző keretben (egyébként ez volt a feladat: különböző keretek használata)

És tényleg varázslatos, még Nándi is majdnem mosolyog!

Évadismertető

Még a Jekyll előtt kérdezték az Operettszínház szervezésén, hogy lenne-e kedvem menni az évadbejelentő sajtótájékoztatóra. Naná, ki nem hagynám. Azt nem gondoltam, hogy biodíszletnek kellek (kellünk), dehát ne sírjon a szám, huhogni és tapsolni tudok, telefon van nálam, a végén még süti, pogi, üdítő is volt, sőőőőőt egy Jekyll-es szatyrot is kaptam (ők azt nem tudják, hogy én jól lefikkantottam minap)

A feladat az volt, hogy amikor jönnek "A sztárok" (lóháton és hintóval), akkor autogrammot kell kérni, vagy szelfizni. Ki is néztem magamnak Szomor Gyurit, de olyan gyorsan eltrappolt mellettünk, hogy lemaradtam. Így maradt Dolhai.

A puccos bejövetel után a Kálmán Imre Teátrumban volt a sajtótájékoztató, 2 operett és 2 musical dalbetéttel, és a két új darab rendezőinek tájékoztatásával. Csak 2 új bemutató lesz a jelenleg is futó darabokat is meghagyják. Szerencsére a JVI is marad és drukkolunk (Zsófival), hogy az Istvánban Feke Pali játsza még Koppányt jövőre is. 

 

Színházban -hűha-mit-is-írjak

Gondoltam hagyok magamnak néhány napot, hátha ülepedik a dolog, megváltozik a véleményem, vagy megtalálom a rózsaszín szemüvegem, amin keresztül szebbnek látom az előadást és majd csak ezután írok bejegyzést róla. ....öööö, finomodott, ülepedett, de szebb nem lett. Figyelem, a következő élménybeszámoló megrázó eseményeket dolgoz fel és egyeseket negatívan befolyásolhat.

Múltkori Elisabethes kaland után vagy tán még pont előtte vetődött fel a szó, hogy újra bemutatják a Jekyll&Hyde-ot. Mondtam Zsófinak, hogy várjuk meg az első véleményeket, mert az Opi mostanában melléfog az új bemutatókkal. Premier megvolt, sorra jöttek a pozitív kritikák, még Homonnayt is az egekbe magasztalták, így bátran vettem 3 jegyet. Zsófival és Angélával együtt örültünk, hogy a napi szereposztás nem változott és Dolhai lesz Jekyll. (pszt: Én mondjuk egy-két dal erejéig meghallgatnám Homonnayt is, de az egész darabot nem szenvedném ki újra csak miatta)

Kezdjük a jóval: a zárókép tök szép volt.
Tehát a fentieket tekintsük expozíciónak és rögtön a végkifejletre ugrottam, nem véletlenül.
A bonyodalom (ha már ugye dráma-elemzés órát tartunk), hogy bár minden dal a helyén volt Dolhai énekének 90%-át nem értettem. A dalok nagyrészét ismerem és szeretem és velük együtt énekeltem. Füredi Niki jó volt hangilag. Pont. A darab egésze mégsem fogott meg. Pont. Színpadias volt, nem húzott be és nem tudok jobbat írni: "nem jött át".
A konfliktus, hogy Földes Dzsoni meg se szólalt egész előadás alatt! Vétek színpadra küldeni egy ilyen isteni hanggal megáldott jóembert úgy, hogy néma kárhozatra ítéljük és tolókocsiban ülve nyökdös csak. Ezt mondjuk profin csinálta. Erre remekül alkalmas lett volna Bardóczy vagy Jantyik is. Hát bocs, de ők harmatgyengén énekeltek (öööö....azt hiszem, mégsem ülepedett annyit a dolog a lelkemben, mint kellett volna) A szünetben (amikoris a néni elfoglalta a fotózkodós fotelt és ott vacsorált...namégezis) azt mondtam, innen szép nyerni...
De a tetőpont, na pont az elmaradt. A nagy katarzisos jelenet, amiben Jekyll még utoljára megpróbál kitörni Hyde uralma alól, na az kínos zumbázásba csapott át (bármennyire is remek volt a fényjáték) Hát ekkor én hangosan felröhögtem. Kínomban nyilván. És a tapsrendnél mindhárman csak néztünk, mint mazsolák a keltkalácsban: mi nem ugyanazt a meccset néztük, mint a többiek??? Állótaps, ováció a földszinten, tőlünk meg udvarias taps az emeleten.  És akkor, ott Juhász Gyula jutott eszembe:
Mi kútba néztünk hosszan, mélyen,
Reményünk mind beleveszett,
Fölöttünk, mint a vész harangját
Halljuk kongatni az eget.

Nah, aranyoskáim. Ébredezzünk fel a sokkból. (ezt persze leginkább magamnak írtam) Remélem, senki kedvét nem vettem el, mert nem ez volt a célom. Az tény, hogy a darab alatt kizökkentünk a mindennapi kerékvágásból (annyira koncentráltam arra, hogy megértsem és befogadjam, hogy eszembe se jutott a férj munkahelyi káosza, a gyerekek évvégi hajrája, az aktuális feladataim, az ukrán háború, vagy az olajembargó.) És azzal is tökéletesen egyetértek, amit Angéla írt: "ez így örök emlék marad" Szóval menjetek színházba, nézzétek meg a Jekyll&Hyde-ot és írjátok meg, hogy hogy tetszett. Cáfoljátok meg a fenti picsogásomat  és írjátok meg azt, hogy tetszett!