2014. január 27., hétfő

A kezdet

Ma reggel kezdek az új cégemnél, a Power Source Energy Components Kft-nél. 

Drukkoljatok nekem, de addig is írok a kiválasztási folyamatról. Szóval, kedden délután hívott egy hölgy "munkaközvetítő" cégtől, hogy megkapták az önéletrajzomat (a profession.hu -n keresgéltem) és ha most alkalmas lenne, akkor tenne fel néhány kérdést. A hely és az idő cseppet sem volt alkalmas: épp a 3 gyerekkel uszodában voltunk, elég nagy volt az alapzaj, ráadásul a két kicsi egyfolytában nyaggatott valamiért. De persze nem akartam azt mondani, hogy most nem alkalmas, hívjon vissza később. Így válaszoltam a kérdésekre, sőt, lenyomtunk egy rövidke angol interjút is (mindezt úgy, hogy közben Niminek töröltem a hátsóját, mert épp wc-znie kellett, és neki meg végképp nem mondhatom, hogy tartsd vissza, mert épp az angolra kell koncentrálnom.) Mondtam is a Zuramnak, hogy ha ezek után visszahívnak, akkor vagy nagyon tudok valamit, vagy senki nem jelentkezett az állásra rajtam kívül.

Végülis még aznap visszahívtak, hogy másnap be tudnék-e menni hozzájuk egy személyes találkozóra. Mentem. Mivel ez egy humán tanácsadó / munkaerőközvetítő / fejvadász cég (CPL Jobs egyébként a neve), így nem csak a konkrét munkáról beszélgettünk, hanem általánosságban a terveimről, képességeimről, végzettségemről stb arra az esetre, ha nem jönne össze ez az állás, milyen céghez, hova tudna beajánlani. Itt is volt egy jó 20 perces angol beszélgetés, itt már azért nem voltak zavaró körülmények, így kicsit talán jobban teljesítettem, teljesen pozitívan jöttem el a cégtől.

Délután hívtak is, hogy túljutottam a következő körön, és mehetek a SPECI-hez személyes interjúra, ami végig angolul lesz. Másnap mentem is. Nagyon izgultam az interjú előtt, szó szerint remegtem az irodában, mert vannak ugyan angol anyanyelvű barátaim, ismerőseim, de egyikükkel sem beszélgettem még a karrieremről, eddigi munkáimról. Őszintén szólva magyarul is ritkán beszélek bárkivel a "szakmai életemről", nemhogy angolul. Úgy jöttem el az interjúról, hogy ha ez nem is sikerült, akkor is büszke vagyok magamra (höhöhö a kis egom), mert jó voltam. Pár napon belülre ígértek eredményt, hogy sikerült-e.

Másnap reggel  (figyelitek, kedd délután volt az első telefon és még csak pénteknél járunk) jött a telefon, hogy szimpatikus voltam, tudnék-e délután egy skype-os interjút lebonyolítani az amerikai vezetőséggel. Huhh, azért ez meredeknek hangzott így elsőre. Összeraktam a technikát, felállítottam a háttrétartó állványomat, rá egy drapériát, kiöltöztem, sminkeltem, készültem a lehetséges kérdésekből. A Zuram elvitte a fiúkat kocsikázni, hogy ne legyenek láb alatt és ne kiabáljanak. És vártam. A megbeszéltek helyett 30 percet késett a hívás, állítólag technikai problémáik voltak, végülis valami tényleg nem klappolt, mert én nem láttam őket, ők viszont láttak engem. Nah, így beszélgettünk kb 20 percet. Aztán elbúcsúztunk.

A héten kedden hívtak a CPL Jobs-tól, hogy velem szeretnének dolgozni és küldtek hivatalos állás ajánlatot (job offer)
Először úgy egyeztünk meg, hogy február 1től kezdek, majd visszahívtak, hogy az állásinterjún azt mondtam "számomra a legkényelmesebb az lenne, ha februárban kezdenék, de ha ezen múlik az állásinterjú sikeressége, akkor akár hétfőn is tudok kezdeni" És ők behajtották rajtam :)



Hát, így kezdődött, a folytatást majd meglátjuk

2014. január 24., péntek

Valami végetér...

...és kezdődik valami új.

5 év után ismét dolgozó nő leszek. Vegyes érzelmekkel vágok neki az útnak: az izgalom, érdeklődés és megfelelni vágyás mellett ott a sok "mi lesz ha" kezdetű mondat. 

Hétfőn kezdek, drukkoljatok!

2014. január 23., csütörtök

Mai mérleg

Nándi mai alakítása:

1 db nadrág és 1 db pulcsi mínusz.
A nadrágban elesett, kilyukadt. A pulcsit ollóval szétvágta.
Előbbire tudok foltot tenni. Utóbbi menthetetlen.
Előbbit 1 hete, utóbbit 1 hónapja vettem...


2014. január 22., szerda

:)))

Kriszta barátnémat valósággal sokkoltam minap, mikor lelkesen ecseteltem, a Zuram milyen finom nyulat sütött. Tovább rontottam a helyzetet, mikor kiderült, hogy minden szívfájdalom nélkül megenném Bambit is.
Jóféle zsemlegombóccal...
Vadasan főleg...


Úgyhogy muszáj voltam jóvátenni:
Credits: Anna Aspnes
Fotó: minyu

2014. január 17., péntek

Mai Csongi

Hazajöttek apájával az Aldiból. Csongi lelkesen mesél:
-Képzeld, anya, voltunk az Aldi háziasszonynál!


Csongi nyafog:
-Anyaaaaaa, nem találom a kisállatomat.
Apája:
-Nézz bele a tükörbe és meglátod.
Néhány perc múlva Csongi könnyezve jön vissza:
-Apa, belenéztem a tükörbe, de ott se találtam...

Pillanatkép

Amikor még az idő is megáll egy pillanatra:


2014. január 16., csütörtök

Tévedsz

Heticewére készült, de igazság szerint már napok óta kavargott a fejemben hol az egyik, hol a másik sor a versből. A vicces az, hogy a múlt héten verset kellett volna oldalba foglalni és egyszerűen nem találtam rá a megfelelő versre (vagy a vers nem talált rám a múlt héten) A héten fekete-fehér oldalt kellett készíteni, hozzá max 1 szín(árnyalat) párosulhat. Ez lett belőle:
Credits: Anna Aspnes

Az Oscraps oldalán lefordítottam angolra az én konyhanyelvemmel persze, és nagyon sokaknak tetszett, az utolsó sor szinte mindenkit megragadott. Kiemelték a főoldalon is. (ami nagy elismerés -nekem mindenképpen)

2014. január 15., szerda

Úszás, zumba, versolvasás

Ezt mind egy időben, egy helyen, 3 gyerekkel. Na, jó, megint túlzok.
Szóval, amíg Nándi úszott, mi (Csongor, Nimród és én) az előtérben vártunk rá. Itt szolid kis kávéházi asztalok és székek vannak, le lehet ülni, olvasgatni stb. Persze az olvasgatás nálunk kb 10 percig tart. Utána rohangálás következik. Minap a későbbi edzésre mentünk és épp zumba óra kezdődött a folyosóról nyíló teremszobában. Nimród kb 5 percig elbűvölve nézte az ugráló csajokat.
Majd odaállt az ajtóba és ő is csinálta (némi fáziskéséssel) a gyakorlatokat: ugri-bugri, rogyasztás, tapsi-tapsi, fordul... Nagyon cuki volt. Nagy kacagásomra Csongi is odament és csatlakozott :))



Nándi eközben úszott: most volt először, hogy teljesen egyedül a gyorsúszásban fél medencényit ment. Megörökítettem (telefonnal), de azon már végképp nem látszik semmi, csak a kékség)

2014. január 14., kedd

Zabszem

Ezt látni a kocsi kijelzőjén...
(már csak 0 km tehető meg a meglévő benzinnel)

De simán elgurult a 2 km-re lévő benzinkútig... Még tolni se kellett... Azt nem tudom, volt-e hátszél...


2014. január 10., péntek

Ruházkodás

Reggeli öltözködéskor Nándor:
-Anya, hol van a nadrágom
Én: oda tettem a székre.
Nándor: Nekem úgy tűnik, ez nem az én nadrágom...
Én: ez az új nadrág, amit együtt vettünk.
Nándor: De anya, ez kicsi!
Én: dehát TEGNAP vettük!!!

Előző nap délután a próbafülkében:
Én: Gyere Nándi, próbáld fel ezt a nadrágot, nem tudom, jó lesz-e.
Felveszi.
Én: Na, milyen, nem szorít?
Ő: Nem.
Én: kényelmes?
Ő: JÓ LESZ!

...hát jó lesz. Majd a kistesónak, ha egyszer belenő...




Ui: és még azt mondják, a nők a problémásak öltözködés/ruhavásárlás terén...

2014. január 7., kedd

Tükröződés

Minap egy kihívásra készítettem egy oldalt. A fotó még 2009-ben készült, ahogy Csongi felfedezi magát a tükörben (egyébként ezt még mindig imádják csinálni: kinyitják mindkét előszoba szekrény tükrös ajtaát és nézegetik magukat hol egyikben, hol másikban...)
Credits: Anna Aspnes

Este Csongor nézegeti ezt az oldalt, megkérdi: Anya, ki van azon a képen?
Én: te vagy!
Erre ő: és az a másik kettő???

2014. január 4., szombat

Idill

Mert néha nálunk is vannak ilyen idilli percek. Amikor nem csak szeretik egymást, hanem még azt is megengedik, hogy ezt megörökítsem az utókornak. Éljen a világbéke!