Színházban szerdán is

Ezt írtam a facebookra:

Úgy vártam, mint mikor először néztük. 

Úgy izgultam, hogy ugyanolyan jó lesz- e, mint mikor másodjára láttam. 

Volt már meghatóbb, de ez most varázslatosabb és felszabadítóbb, mint valaha.

Szőlőskei Tímeát 25 év után újra színpadon látni feledhetetlen (akkor Szolnokon, most a Játékszínben; eszméletlen jól tolta!) 

Hazafelé csodás teliHoldat bámulni (néha az utat is néztem) már-már giccsesen szép. 

Éjjel fél 12-kor rájönni, hogy melyik az a dal, aminek másfél éve (vagy már 2éve?) sose ugrik be az eredeti verziója, na az a nap csimborasszója! (Steve Wonder egyébként)

#Menopauza sokadjára

#vigyázat-addiktiv 

#nekünk_má_úgyis_mindegy 

#van_jegyünk_a_következőre #ráadásul_első_sorba 

#támasztjuk_a_pultot

Igazából mindent elmond, de mégis semmit. Az utóbbi 2 évben ez az 5. alkalom, hogy látom, de nem tudom megunni, mindig találok benne valami újat, és mindig másik dal az, amin elérzékenyülök. Ma még mindig a hatása alatt voltam, egész nap a dalokat dudorásztam, hol az eredeti szöveggel, hogy a darabban szereplő szövegfoszlányokkal (reggel pl beugrott a "gőzfürdőben erőspistást tájlevest zabál" szófordulat és nem tudtam szabadulni tőle, nameg a "szíven szúrtam egy pongyolapitypanggal") 

Amit hiányoltam egyébként a múlt héten a Tháliában, azt most mind megkaptam: mind a négyen annyira energikusak voltak, és jó kedvűek, és hálásak a tapsért és kikacsintottak és viccelődtek, és igen, szemmel láthatóan meghatódtak (és tudom, hogy mind a négyen fantasztikusan jó színésznők és fantasztikusan el tudják játszani a meghatódottságot és az elérzékenyülést, de azért az látszik és látszott a szemükön, az arcukon, hogy ez most más, mint korábban)

És az az igazán fantasztikus szuperszónikus, hogy Fanni is ugyanígy rákattant, nem csak én vagyok ilyen, és együtt találgatjuk, hogy melyik volt a George Michael szám. Az egész odáig fajult, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy ülök a 3. sorban és vadul jegyzetelek. Noteszbe, tollal. A színházban. Érted. Vaksötétben. 

DE!!! Jelentem, megvan mind a 26 dal! Sorrendben! Tisztára mint egy nagykoncertes setlist (kevésbé rutinos koncertre járóknak: a setlist az a lista, amit a turnén a zenekar előre tervezetten előad.) De persze nem lövök le minden poént úgyhogy aki még nem látta (van olyan???) annak még legyen izgalmas. 

És igen, tavalyról még maradt egy páros jegyem az első sorba, úgyhogy egyszercsak majd megint megyünk (mikor kihirdetik annak elmaradt előadásnak a pótlását) Juhúúúúú! Alig várom!

Újra színházban - Álmomban megcsaltál

Színháznyitás után a Thália hirdette meg leghamarabb az előadásait és kérdés sem volt, hogy ott a helyem. Még akkor is, ha már egyszer megfogadtam, hogy bemutató után rögtön nem nézek darabot, mert még nagyon nyers. 

Nos, a darab feledhető (Tamási Zoltánt és Vida Pétert imádtam, ők egyébként abszolút mellékszereplőkként elvitték nálam a showt), színházban ülni viszont mesés volt.

 

Érdekes volt, hogy az embereken nem láttam azt a felhőtlen boldogságot, mint tavaly nyáron az első zárás után. Mindenki zárkózottan, csendben várta ki a sorát és kereste a helyét. Nem hallottam csivitelést, egymásnak örülést, színháznak örülést. Sőt, igazából a színészeken se láttam túl nagy lelkesedést, inkább udvarias mosolyt. Furcsa volt. Lehet, hogy nem úgy sikerült a bemutató utáni első előadás, ahogy tervezték? Mindegyis, jó volt, hogy lehetett újra menni, vettem is jegyet gyorsan még 2 darabra.

Jól csinálom

 Amikor egy kolléga elújságolja, hogy találkozott minap XY-al, aki korábban itt dolgozott és XY most kb abban a pozicióban dolgozik, mint én egy negyedekkora cégnél, és azt üzeni, hogy le a kalappal, mert fogalma sincs, hogy csináltam, hogy annyira flottul mentek a dolgok és szervezés, mert ő most nagyon szenved vele, NA EZ az, ami igazán nagy elismerés. Mert nincs miért smúzolnia, alig-alig tartjuk a kapcsolatot, viszont belelátott a munkámba és most ő is megtapasztalja, milyen az asszisztenskék élete. Úgyhogy most vállonvereget magam és megajándékozom magam szeletke Boci retro-val, mielőtt elájulok magamtól. Magam magam.

Mindenkinek szép péntek délutánt!  

Első Amigurumi Nyúl Béla / Béláné

 Lába is csálé, szemeishogyáll, de a lényeg, hogy elkészült a Béci. 

Az amigurumi horgolt játékfigurát jelent. A nagyon ügyesek cukibbnál cukibb amigurumikat tudnak alkotni. Az enyém ilyen bélás. Bár unisexnek terveztem, a végén kapott egy ilyen sálat, amitől határozottan dobta feminin vonásait (ha voltak neki egyáltalán)....

Merigazából az úgy volt, hogy felajánlottam 2-3 helyre is a már évek óta csak lomoskodó fonalaimat. Néhány éve rengeteget horgoltam, "megrendelésre" is, leginkább fotózáshoz babasapit és egyéb kiegészítőket. Terveim szerint Béla is ezt a célt fogja szolgálni. Valószínűleg. szóval addig-addig kerülgettem a fonalakat, hogy most kedvem szottyant újból horgolótűt ragadni. És ha már újrakezdem, akkor az legyen valami teljesen új. Több minta alapján készült, így a szabásminta szerzőt nem tudom megnevezni, ráadásul szerintem kb minden alkatrészét visszabontottam és újraraktam. Még a szemeit is. 

Persze a gyerekek rögtön rácuppantak a témára és leadták az igényt, így ma nekiálltam egy husky-nak... (lehet találgatni, ki rendelte) hááááát, majd meglátjuk, milyen forma lesz...