Múlt hét kedden volt az utolsó tanítási nap, az évzárók szombaton és most csütörtökön voltak. Nándi egész évben remekelt, Csongor az utolsó 1 hónapban pörgött fel annyira, hogy a félévi hármasait kijavította, míg Nimi az utolsó 1 hónapban úgy elengedte magát, hogy több tantárgyból is lerontotta az 5-t 4-re. Az eredmények persze így is szépek, gyerekek meg okosak és ügyesek (csak néha lusták és sumákok) Nem mellesleg mindenki legalább egy tárgyból dicséretet is kapott.
Nimród az alsó tagozattól is búcsúzott. Zsófi néni volt idén az osztályfőnök. A gyerekek a technika tanár néni segítségével kis búcsúalbumot készítettek, az oldalakat lelaminálták és lefűzték.
A szülők segítségével fotókönyvet készítettem, amibe néhány közös emlék és a gyerekekről 1-1 oldal készült. Panoráma A/4-es kemény borítós, 38 oldalas Cewe fotókönyv. A minta mindenkinél ugyanaz, a lányok piros gombot kaptak és piros betűkkel írtam, az üzenetet a gyerekek írták, küldték, a fotókat elsőben és most 4.-ben készítettem. Nimi oldala ilyen:
Az évzáróra nem mehettek be szülők, így a biziosztás után (ahol mindenki kapott egy kis plüss pandát Zsófi nénitől) átsétáltunk a közeli parkba és egy fagyi mellett elbúcsúztunk. A könyv kellőképpen megríkatta Zsófi nénit, elégedett vagyok az eredménnyel:
Csongorékhoz sem mehettünk be az osztályba (sőt, az iskola épületbe se), így csak beküldtük az ajándékot. Csongorék osztályfőnöke május végén agyvérzést kapott, szerencsére már jobban van, de még kétséges, hogy visszajön-e tanítani szeptembertől.
Kitaláltam, hogy személyes ajándékot készíthetnének a gyerekek, szerencsére ebben az iskola vezetése is partner volt, így az utolsó héten az első órában (amikor egyébként is Julika nénivel lett volna órájuk, így helyettesítés volt) bementem a suliba és a gyerekek kis cetlikre írhatták személyes üzeneteiket, jókívánságaikat, közös emlékeiket. Az első néhány idétlenkedős perc után nagyon ügyesen dolgoztak, persze volt, akinek semmi jó nem jutott eszébe, nekik összeírtam pár biztató dalszöveget. A végén mindenki izgatottan kérdezte, hogy "írjak még valamit?", "az enyém jó lesz így?" stb. A cetliket feltekertem, masnit kötöttem rá, és bonbonos üvegbe raktuk, Julika néni lánya vette át. Reméljük, tetszik majd neki :)
(update: épp most írt Julika néni a gyerekeknek és a szülőknek a Krétára, amiben megköszöni az ajándékokat és a szeretetteljes bonbonokat, amik mind könnyet csaltak szemébe, le se tudta tenni és úgy érzi, erőt merít belőle a folytatáshoz. Hát célba ért :) )
