2018. július 21., szombat

Új pozíció

Elég gyorsan zajlottak az események a kolléganőm felmondása után. Az utódja néhány nap múlva kezdett, majd a főnököm felajánlott egy pozíciót egy mások "részlegen", amit a belga kollégák és az ügyvezető is támogatott és 1-2 napos gondolkodás után el is fogadtam. Mérlegelnem kellett, hogy a termeléshez, a saleshez és a kapcsolódó folyamatokhoz egyáltalán nem értek, strapás tanulási folyamat előtt állok, ugyanakkor előrelépés természetesen. És számításba vettem azt is, hogy a jelenlegi főnököm elég keményen dolgozik azon, hogy megnehezítse a mindennapi munkánkat, és mellette sem az Adminisztráción sem a HR-en nem fogok előre lépni (ezt elég világosan tudtomra adta)
Így hivatalosan július 9-től mint Business Development Support erősítem a céget. A kicsit megfoghatatlan név mögött asszisztensi pozíció rejlik, a sales osztályon. 
Egyelőre az utódomat képzem (akit gyakorlatilag már aznap felvettek, amikor igent mondtam a BDS-re), jövő héttől pedig az utánpótlásnevelés mellett délutánonként már "betanulok"

Tehát, viszlát HR/adminisztráció - helló Sales.  (képen még a régi asztalom)

Kívánjatok szerencsét :)

2018. július 10., kedd

Gyerekszáj: ...portálás

Nézzük az orosz-horvát focimeccset.
Zuram a horvát gól után megjegyzi: na, ezeket meccs után deportálják Szibériába.
Nándi érdeklődik: miért teleportálják őket???
Majd a meccs végén már ő is viccelődik: na, ezeket tényleg importálják!

2018. július 7., szombat

Színházban szabadtéren - Hegedűs a háztetőn

Karácsony után jutott eszembe, hogy milyen jó ajándék lett volna a szegedi szabadtérire jegyet venni a családnak. Végülis évközben is van mindenféle ünnep, aputól és tesómtól kérdeztem, hogy érdekelné-e őket a Hegedűs a háztetőnre jegy. Sajna normális helyen má nem tudtam foglalni, ezért megkérdeztem a szervezőket, hogy esetleg valamilyen jegyirodában lehet-e más helyre venni, mint online. Érkezett is a válasz, hogy online és személyesen is ugyanazok a jegyek vannak már csak, de a nagy érdeklődésre való tekintettel épp szervezik a +1 napot, és amint publikus lesz, szólnak. Néhány hét múlva kaptam az üzenetet, hogy következő nap fogják bejelenteni(!), hogy lesz plusz előadás, és figyeljem az online jegyvásárló felületet. Nagyon rendesek voltak! Másnap sikerült is szuper helyre foglalnom. Berlin szektor, 1. sor, gyakorlatilag pont a színpaddal szemben, nem túl távol, pont a páholyok mögött, hatalmas lábtérrel (legközelebb is ezt a helyet célozzuk meg!)

Találkozó a Dóm tér előtt:

És már fenn a nézőtéren:

Megmondom őszintén, nem tudtam elképzelni Stohl Bucit, mint Tevjét. De komolyan mondom, lenyűgözött! Mind hangban mind táncban fantasztikusat nyújtott! Elképesztően érzelmes, és emberi. tényleg emberi. 
Jól megválasztott színészi gárdával biztosra mentek, de aki Stohl mellett nagyon tetszett, az Náray Erika lélekzet-elállító Cejtel nagymamája és Tóth Gabi rémisztően energikus Fuma Sárája.

Sajnos az egyik kedvencem, szombati ima számomra egyáltalán nem volt élvezhető. Talán túlságosan a fülemben csengett Csarnóy Zsuzsa és Gesztesi Károly kettőse és Szegeden közelébe sem értek ennek a hangulatnak ebben a duettben.
http://operett.network.hu/video/hegedus_a_hazteton/gesztesi_karoly_csarnoy_zsuzsa__szombati_ima

Viszont talán ez volt az egyetlen, amiben a darab nem ugrotta meg a mércét. A zene jól szólt (miután megszoktam a visszhangot különösen élvezhető) koreográfia grandiózus és látványos, maga a rendezés Alfölditől szokatlanul egyáltalán nem deviáns vagy polgárpukkasztó, amiért én végtelenül hálás vagyok neki!


2018. július 6., péntek

Kirándulás Stuttgartba

Kaland az élet - szokta volt papikám mondani. Mondjuk most nem bántam volna, ha egy kicsit simábban alakul a hétvége.

Csütörtök estével kezdődött, amikor 6-kor, majd 8-kor és végül fél 11-kor is felhívott a főnököm*, hogy pénteken el tudnék-e ugrani Strassbourgba egy táskányi Nissho-s termékkel. Hát jó, mondtam, a gyerekek úgyis mamánál, férj leszervezett bográcsolós bulit a volt munkatársainak, nekik úgyse hiányzok annyira...**
Péntek délben tisztázódott, hogy tényleg mennem kell, kb 2-re készül el a motyó, de eddigre már Strassbourgba nincs semmilyen jegy, 3 átszállással se. Sebaj, Stuttgart kb ugyanolyan messze van a cégtől, ahova mennem kell,  viszont jegy már oda is csak átszállással van. Ekkorra kiderült az is, hogy a korábban "beígért" kézipoggyászba nem fog beférni a legyártott cucc, feladott csomaggal kell mennem. Edit hazarobog, nagytáskát bevisz, repjegyet, szállást foglal, kontaktot egyeztet, utasbiztosítást megköt, utiköltséget kalkulál, pénzt kér a pénzügytől, taxit szervez, körmét tövigrágja, raktár a nagytáskát telepakolja, kocsival hazahajt, otthonról taxival a reptérre.
Nem, ez még nem az izgalmas része a sztorinak.

Utazás brüsszeli átszállással Stuttgartba. A gép Budapestrőlről késve indult. Pfff, tiszta ideg voltam. De repülni nagyon szeretek, úgyhogy igyekeztem a jó oldalát nézni. Brüsszelben elértem a csatlakozást. Még úgy is, hogy -mivel Zaventemet épp feltúrják-átépítik, így - a Star Alliance-os járatok utasait is buszoztatják a terminálig.
Azt hiszem, még sosem utaztam turbó-légcsavarossal, egy élmény volt ez is, ráadásul pont a szárny előtt-alatt ültem, és láttam, hogy húzza be/ki a futóművet.


Pontosan érkeztünk Stuttgartba, ahol kiderült, hogy a feladott csomagom nincs meg, valószínűleg nem érte el a csatlakozó járatom. Beadtam a "reklamációm", semmivel nem biztattak, de adtak egy e-mail címet és egy nyomonkövetési oldalt, ahol lehet érdeklődni. A legközelebbi járat Brüsszelből 2 nap (!) múlva jön. A csomagot meg visszaküldik majd utánam, ha megtalálják.
Nem volt mit tenni elmentem a hotelbe. Moxy hotel a vásárváros részen, szándékosan a reptér közelében foglaltam. A hotel inkább úgy nézett ki, mint egy menő kollégium, de a Mariott tagjaként nyilván raklapos asztalok és a betonszerű falak a dizájn része volt. A képen a lobby, és egyben a bár-étterem egy része.


Éjszaka alig aludtam, mert egyfolytában azon agyaltam, mit kéne még csinálni, végül reggeli után kijelentkeztem, és visszamentem a reptérre, mert közben eszembe jutott, hogy bár én este visszautazok Magyarországra, a csomagot kiszállíthatná a reptér a német címre. Sikerült is egyeztetni, a "lostbag"-es ügyfélszolgálat egyébként nagyon kedves volt, kiderült, hogy semmivel nem kell igazolni átvételkor, hogy az a csomag hozzám tartozik, elég csak egy címet és kontakt embert megadni. A német cégnél felhívtam az emberemet, hogy ne várjon, viszont kis szerencsével hétfőn érkezik a bőröndöm a cuccal. Ennél többet nem tudtam tenni a sorleállás elkerülése érdekében, így megnéztem, mivel tölthetném a fennmaradó napomat.

Elvonatoztam a város másik felén lévő Porsche múzeumba. Fantasztikus hely, beltéri múzeum, rengeteg érdekességgel, több nyelvű audió narrációval (mondjuk magyarul nincs) és nem csak nézegetni lehet, hanem két autóba be is lehet ülni. Jól el lehet tölteni 2-3 órát csak nézelődéssel, sétálgatással is. És tyűűűű, micsoda járgányok voltak!











Este indult vissza a gépem, ezúttal frankfurti átszállással, itt már minden simán ment (végülis itt már nem volt bőröndöm, amit elhagyjanak) Felszállás és naplemente Frankfurtban:


A hétfői napom aztán azzal telt, hogy egy másik kollégának leszervezzem ugyanezt az utat, mert úgy tudtuk, nem kapták meg a bőröndöt. Mondjuk ezúttal kaptunk jegyet a közvetlen járatra. Kedd délben írt sms-t a kolléga, hogy sikeresen leszállította az árut és mint kiderült, hétfőn du 2-re az én motyóm is odaért (csak erről elfelejtettek értesíteni minket) és megvan a bőröndöm is, amit este haza is hoz.



--------------------------------
*no komment, minek veszem fel ilyenkor, amikor normális ember már alszik.
** bár a Zuram első kérdése az volt: akkor mst ki fogja megcsinálni a zsemlegombócot???

2018. július 3., kedd

Színházban zeng-bong - A Notre Dame-i toronyőr

Na, jó igazából nem is teremőr, hanem toronyőr, és ezúttal egyszál magam mentem. Bár sokáig nem vonzott ez a darab, még úgy sem, hogy aki látta, ódákat zengett Szabó P-ről. Nekem a Disney mese is kimaradt és a történet sem volt annyira érdekes, hogy jegyet vegyek, de aztán olvastam, hogy ezt is leveszik műsorról, és nem akartam kihagyni, ha már ennyien dicsérték.


A zene eszméletlen jó, sokszor lúdbőrözős (főleg a kórus részeknél). A kerettörténet kicsit fura, először nem is értettem, de érdekessé teszi a színpadképet és a játékot.

Ami a legjobban meglepett, hogy a fiatal Frollo-t játszó Pelle Viktor mennyire nagyon hasonlít későbbi önmagára: Szabó P. Frolló Szilveszterre. 5. sorból legalábbis mindenképpen.

Nagyszerű előadás volt, örülök, hogy végül mégis elmentem, kár lett volna kihagyni. 




PS: csütörtökön még egy szegedi szabadtérivel zárom az évadot, de szeptemberre már van jegyem :) :) :) 

2018. július 1., vasárnap

gyerekszáj - beteg?

Nimród köhint kettőt, majd fájdalmasan megszólal:
-Anya, azt hiszem, vérnyomásom van...