Kiállítottunk

Néhány hete kaptam meghívót a helyi műv.háztól, hogy idén is indítanak fotópályázatot "Az évszakok varázsa" címmel.

Megkérdeztem a fiúkat, lenne-e kedvük elmenni fotózgatni, de csak Csongi jelentkezett, ő mondjuk nagy kedvvel jött és bár alig maradt időnk (hol edzés, hol munka, hol repkedés miatt), azért sikerült néhány képet lőni. Fontos szempont volt, hogy helyi vagy környékbeli helyszínen kellett készüljön.

(Werk-kép, azaz így fotózunk mi):

Csongi 4 képpel nevezett, kettőt kiállítottak és oklevelet, dicséretet kapott. Én 5 képet küldtem és végül a Deres Vörössel különdíjas lettem.

Osztálytalálkoztunk

Az előző 3 gimis osztálytalálkozót én szerveztem, most szerettem volna kicsit kihúzni maga a meló alól és élvezni csak a találkozást a többiekkel. Persze, amikor kérdése volt Orsinak, szívesen válaszoltam, de nem nyomasztott annyira a létszám, pénz és ajándék-kérdés, mint eddig.

Sajnos az utolsó napokban megint sokan lemondták, de én így is nagyon jól éreztem magam.

A nagy izgalmak után gyorsan el is készítettem egy idevágó duplaoldalt, ami a 2018-as családi fotókönyvbe megy majd:

  

Még mindig Portugália

...és még mindig Portugália, de nem ám Lisszabon! Csak mert kaland az élet, egy egész napot töltöttem Portóban, amolyan szülinapi ajándékként a Nissho-tól.

Hétfőn 11 körül szóltak, hogy el kéne vinni egy bőröndnyi terméket Braga-ba. A mondat eleje ismerős lehet, júniusban lejátszottuk ezt Stuttgart-al, most viszont sokkal jobban alakultak a dolgok. Portó szintén bakancslistás volt, így gyors telefonos egyeztetés után a Zurammal (aki szegény nagyon csalódott volt, hogy pont aznap nem leszek otthon) igent mondtam.

Délután 2-kor kezdtünk repjegyet és autóbérlést intézni, szállást foglalni, bőröndért hazamenni stb. Du 3-kor lett kész a termék, hazacuccoltam a srácokat a suliból és tűztem ki a reptérre. Kicsit aggódtam, mert megint csak átszállásal volt jegy, ráadásul Frankfurtban 1 órám volt csak, ha késve indulunk, megint úgy járhattam volna, mint Stuttgartban, hogy a csomagom félúton lemaradt. De itt minden rendben volt, éjjel 11-kor megérkeztem én is és a csomag is Portóba. Felvettem a kocsit és kihajtottam Bragaba, ami kb 40 km-re van a reptértől. Hát nem mondom, hogy nem volt zabszem a se..emben: idegen útonvonalon, idegen autóban, tök sötétben, helyenként szötymörgő esővel, de meglepően gyorsan és könnyen odataláltam (a jóisten segítse meg azt, aki kitalálta a wazze-t) A partnernél kb 10 perc alatt elintéztük az átadás-átvételt, még a portással sem kellett activity-zni, jól beszélt angolul.

Mivel későn érkeztem, eleve Bragaban foglaltam szállást (igen, ezt magamnak, a HR-es múltam még visszaköszön néha), hogy ne kelljen még többet autókázni. Aztán gyors reggeli után visszavittem az autót Portóba, leadtam a reptéren, az immár üres bőröndömet betettem a csomagmegőrzőbe és nyakamba szedtem a várost. Bemetróztam jódarabon, aztán google maps-el a kezemben elindultam a városközpontba. Amit mindenképpen látni szerettem volna, az a I.Luis híd és a katedrális. Sajnos ez utóbbit belülről épp felújították, így nem sokat láttam belőle (cserébe beültem egy másik templomba megköszönni a sok jót, amit az utóbbi napokban kaptam) A katedrális környéke viszont nagyon szép, itt is vannak kis utcácskák és nagy terek is. A híd pedig lenyűgöző, szinte lépésenként megálltam, mert újabb és újabb látnivalókat fedeztem fel minden oldalon.

Átérve a hídon láttam, hogy itt is van lanovka, de nem ültem fel (ez Csabival lett volna igazán jó móka), csak sétáltam a parkban, ahol épp valami élő adást forgattak, nagy volt a felfordulás, kamerák, drónok, riporterek stb.

Ekkor már délre járt, így visszaindultam, vásároltam még egy tonna kis szuvenyírt, magamnak pl egy Porto-s pólót, mert egyrészt baromira sajnálom, hogy Lisszabonban nem vettem, másrészt úgy beleizzadtam abba az egy darab váltópólómba, mert délelőtt borult volt az ég, majd hirtelen kisütött a Nap és folyt rólam a víz.

A reptéren ebédeltem, majd lepacsiztam a kollégával, aki újabb adag Nisshos-terméket hozott ugyanannak a cégnek (nem, most ne térjünk ki a gyártástervezésünkre és hogy megéri-e ez a cégnek)
 Aztán éjfélre már otthon is voltam :) 

Imádtam Portót, azt a pici szeletkéjét, amit láttam, imádtam a repülést, (és még egy A380-ast is láttam Frankfurtban), sajnálom, hogy nem volt időm többre, de hálás vagyok, hogy eljutottam ide is.

Még mindig Lisszabon

Úgy tűnik, ez a videók hete. Végre összeraktam a képeket a lisszaboni kirándulásról:



Az utolsó dal lehet, kicsit meglepő, nem annyira autentikus, de végig ez a dallam járt a fejemben, amíg kinn voltunk: "megjöttem, minden olyan szép itt, végre látom már..."

Napi nóta - Ma is romantikus

Ma is ilyen kis romantikus hangulatban  :)

Napi nóta - Perfect

Ma ilyen romantikus :)

Önreklám

Most, hogy leírtam a címet, eszembe jutott, hogy az egész blog egy kis önreklám, de mindegy is.

Régen tettem fel fotózós fotókat. Pedig szívesen megyek még mindig, nagy szerelem ez, és örülök, ha hívnak, visszahívnak. Az abszolút kedvenc még mindig a kismama fotózás, annak különös varázsa van. De mindig nagy élmény az újszülött fotózás is. És aztán vannak családok, ahova évek óta járok, ennél nagyobb elismerés talán nem is kell(het).

Néhány szösszenet az elmúlt hónapokból:

Színházas Kávéházban - Kulisszák mögött

Évadnyitó előadásnak az István a királyra vettem jegyet az Operettbe, ahova végül nem sikerült eljutnom. Sebaj, majd egyszercsak...

Októberre pedig a Rózsavölgyi szalonban a Kulisszák mögött c. előadást szemeltem ki, és talán még nyáron megvettem a jegyet rá.

Azt hiszem, még sose láttam ilyen pici színpados (3x5 méter, kb a nappalink nagyobb), pici közönséges (60-70 fő, kávéházi asztaloknál), kevésszereplős (konkrétan 4) és ennyire friss (2016-ban "íródott") színdarabot.

A darab könnyed hangulata ellenére (sokat nevettünk) nagyon elgondolkodtató. Rengeteg kérdést vet fel a házasságról, barátságról, emberi kapcsolatokról, amikre igazi választ nem kapunk. Nem fellengzősen mélyenszántó és nem ijesztően drámai és bár sokszor vicces és optimistán végződik, azért vígjátéknak sem mondanám.

Egyébként megintcsak színész szerint választottam előadást, ezúttal Vasvári Csabát szerettem volna színpadon látni, mintegy 25 évvel szolnoki játéka után. Nem tudom megszokni szakállát, szerintem öregíti és a mimikája sem annyira látszik, mint anno szakáll nélkül. A hangja és játéka viszont a régi.

Vasvári Csaba mellett Sztarenki Dóra tündököl, Kardos Róbert oldalán pedig Spolarics Andrea éli mindennapi életét, amibe 80 perc erejéig bepillantást nyerünk. Mind a négyen fergetegesek, hihetőek, valódiak.

(fotó: Lantai József blogbejegyzéséből)

A darab érdekes élmény volt, a karamellás Latte pedig egyszerűen zseniális!

Lisszabon 4.nap

Mivel a repülő indulásáig gyakorlatilag egy egész napunk volt, így hétfőre kirándulást terveztem Lisszabonon kívülre. Autót béreltünk, már előre lefoglaltam, és reméltem, hogy tényleg Fiat500-ast kapunk, mert Zuramnak nagyon tetszik és még sose ültünk ilyenben. 

Elkocsikáztunk Cabo da Roca-ig. Engem szíven ütött a tengerpart masszivitása és lenyűgözött a látvány. 

Pont jókor érkeztünk, mert mikor odaértünk, csak 2 busznyi turista nézelődött, induláskor viszont már legalább 8 busz érkezett.

Mivel még mindig volt időnk, így elmentünk Sintrára, ahol egyenesen a Quintra da Regaleira-hoz mentünk, a palotát kihagytuk. Időnk valószínűleg lett volna rá, de a titokzatos, varázslatos park jobban vonzott. Sajnos elég messze tudtunk parkolni, így a hegymászást-hosszú sétát itt sem úsztuk meg. Az egész park olyan, mintha meseországban járnánk, különleges növények, szökőkutak, kőből faragott padok, tornyok, lépcsők. Egy egész napot el lehetne itt tölteni!

Mivel nem tudtuk, milyen gyorsan érünk vissza és a kocsileadás mennyi időt fog igénybe venni, így időben elindultunk és jó korán érkeztünk meg a reptérre. A gépünk is késve érkezett és késve is indultunk, így hajnal 1-re értünk Budapestre.

IMÁDTAM ezt a 4 napot! Hamarosan jövök egy zenés összeállítással, addig is: menjetek Lisszabonba, fantasztikus élmény!

Lisszabon 3.nap

A fájós és vízhólyagos lábakra tekintettel vasárnapra könnyített programot terveztem. Nem sikerült teljes mértékben megvalósítani, mert így is sokat mentünk, de kevesebb helyszínt jártunk be, mint szombaton. 

Délelőtt az Ócenáriumot vettük célba, de útközben megálltunk egy téren, ahol nagyon szép szökőkút állt, de sajnos akkor még nem indult be. Ez jellemző egyébként Lisszabonra, hogy későn ébrednek és a szökőkutak 10-nél előbb nem üzemelnek.

Az Ócenárium fantasztikus élmény volt. Jól elgondolt, jól megvalósított koncepcióval, látványos akváriumokkal gyermek nélkül is élvezhető. 

Zuram munkatársa hívta fel a figyelmünket a Telecabinra (amit mi egyszerűen csak lanovkának hívtunk) Erre is felültünk, elmentünk vele a "végállomásig", majd ott sétáltunk egyet a folyó parton. Ez teljesen más hangulatú városrész, modern apartmanokkal és irodaházakkal, kevesebb turistával, tisztább levegővel.

Visszatelekabinoztunk az Ócenáriumig, majd visszametróztunk a hotelig és rövid pihi után elmentünk ebédelni. A Füge tér mellett találtunk egy eldugott kis csendes éttermet, ahol épp helyi nyugdíjasok ebédeltek. És ahova a helyiek járnak, ott tuti jó a kaja. Egy kétszemélyes tengeri tálat kértünk, ami kb 4 személynek lett volna elég. Enyhén paradicsomos szószban rákok és kagylók, rizzsel összefőzve, kicsit hosszú lére eresztve. Zseniális volt szerintem!

Délután a VII. Eduárd parkhoz mentünk, metróval és sok sétával. A park tetején pompás kilátás nyílik a városra és a Tejo-ra. Ehhez még Csabi szerint is érdemes volt felmászni. 

Sétáltunk még kicsit a parkban, végül visszametróztunk a szállodába és gyors zuhany után én kitaláltam, hogy szeretném még látni a naplementét a folyóparton. Láttam Csabin, hogy nagyon fáradt, így győzködtem, hogy maradjon pihenni, végül mégis elkísért. Jelentem, a folyó Lisszabonnál hideg és sós, a naplemente pedig gyönyörű.

A napot a Füge téren zártuk, ahol vettünk helyi kézműves sonkából és kenyérből készült szendvicset és ittam Sangriát is. 

Lisszabon 2. nap

Bár egy csomó dolgot összeírtam, amit szeretnék megnézni, az utazási irodánál befizettünk egy egész napos, magyar idegenvezetős túrára, mert azt gondoltam, egy helyismerettel rendelkező ember sokkal többet meg tud mutatni, mint x darab útleírás. És tényleg. Krisztina olyan helyeket is megmutatott, amiket a hülye turisták nem ismernek, bejártuk a főbb nevezetességeket, segített a másnapi program megtervezésében is és a nap végén jó sok pipát tehettem a listámra. 

A Hoteltől végigsétáltunk a Füge térre (Praca da Figuera) innen villamossal mentünk el a Belém negyedig. A Jeromos kolostornál csak a templomot néztük meg, lenyűgözően impozáns látvány kívülről, belülről egyaránt. Itt van egyébként Vasco da Gama síremléke is.

A parkon keresztül átsétáltunk a Felfedezők emlékművéhez, fel is mentünk, gyönyörű volt a kilátás. Az emlékmű fantasztikus: híres felfedezők monumentális, de mégis kidolgozott szobraival, akik követik Tengerész Henriket, mintegy vitorlát bontott hajóval a Tejo felé. Megnéztünk egy fotókiállítást is ami a felújítását mutatja be.

Innen a Belém toronyhoz sétáltunk, ahova nem mentünk be, csak kívülről csodáltuk és szusszantunk

...majd visszamentünk a kolostor melletti híres cukrászdába, ahol ettünk egy Pastéis de Belém sütit. Imádtam. Ezt is!

Busszal mentünk vissza a Füge térhez, innen átsétáltunk a Rossio térre...

...majd a Sao Domingos templomhoz, ami az 1755-ös nagy földrengést (ami Lisszabon 70%-át porig rombolta) megsérült ugyan és túlélte az utána következő tűzvészt és cunamit is, de meghagyták ebben az állapotában, nem újították fel. Ettől nekem még sebezhetőbbnek, ugyanakkor "matuzsálemibbnek" is tűnik. Mint egy bölcs öreg, aki még tartja magát.

Innen lifttel mentünk fel a várhoz (Castello de S.Jorge), de csak elmentünk előtte, majd a város legszűkebb utcáját, a Santa Lucia miradouro-t és Vince szobrát útba ejtve lesétáltunk az Alfama negyed zeg-zugos utcáin. 

Elsétáltunk a Kereskedők teréhez és a Város kapujához és éppcsak benéztünk a sörmúzeum ajtaján

Normál esetben itt ért véget a túránk, de mivel nagyon jó időben végeztünk (Csabi sétatempóját sokan irigyelik az ascoti derbin, ráadásul az ebédet is kihagytuk), így átmentünk még a Rossio-ra és megintcsak egy kevéssé ismert lifttel (nem a Santa Justa-val) feljutottunk a Carmelita kolostor romjaihoz, majd mellette a Santa Justa lift teraszához. 
A csodálatos kilátással búcsúztunk a túrától és Krisztinától.

Visszamentünk felfrissülni a hotelbe, majd egy közeli téren élő zeneszó mellett megvacsoráztunk (Bacalhau a Braz-t, ami tőkehalas tésztás egytálétel, minden valamirevaló portugál étterem étlapján rajta van)

Nagyjából ennyi fért bele ebben a napba. Köszönjük a fantasztikus idegenvezetést (elérhetősége megvan, szívesen ajánlom mindenkinek!) és innen üzenjük Krisztinának, hogy végül találtunk Magellán szobrot!