Kiigazítás

 Mozis szösszenet (bár elmesélve jobban hangzik, mint leírva).

Állok a pénztárnál, hogy lecsippantsam a parkolójegyünket. Mögöttem pár sorral 3 fiatal áll, 20-25 év körüliek, az egyik magyaráz. Láthatóan ő sem biztos magában, de ő a legjobban tájékozott, így meséli az előzményfilmet. Hallgatom a sztorit háttal nekik és mosolyra húzódik a szám.
-és akkor repültek egymás után, ahol fontos volt a sebesség is, mintha versenyeznének, akkor az egyik utolérte a másikat és belerepült az izébe. Tudod, belement a füstbe.
Vigyorogva hátranézek: -a csóvába
Néznek rám, nem is tudják hovatenni a dolgot, így megismétlem: -elkapta a csóvát.
Lelkesen bólogat mindhárom, mint akik hirtelen megvilágosodnak: igen-igen, köszi!

Hogy ne maradjatok kép nélkül, ezt átteszem ide (korábban az előző bejegyzésnél volt):

Mozis randi - Maverick

 Szerintem még nem is volt ilyen, hogy mozis élményről írtam volna hosszabb bejegyzést. Erről viszont muszáj vagyok írni, mert ez olyan film, amit MEG KELL NÉZNED! Ha a VHS-es TopGun-on nőttél fel, akkor pláne. Persze nem fontos kívülről fújnod a poénokat, max nem tudod, hogy Penny Benjamin neve már az első részben is feltűnik, mondjuk ez a történet szempontjából nem is annyira lényeges, úgyhogy akkor is bátran ülj be megnézni a Maverick-et, ha a Top Gun-t nem láttad. 

Már a nyitó képsoroknál libabőrös lettem, a zene most is csodás, az újak is, a régiek is. A repülős jelenetek nagyrésze nem CGI, hanem rendesen felvett, sőt a közeli kabinosok is menet közben készültek, így remekül látszik, ahogy torzul az arcuk fordulóknál, és nagyobb G terhelésnél. Persze gondolom, azért a komolyabb flikk-flakkokat kihagyták a színészekkel, de így is sokkal realisztikusabb. Imádtam a flash-back-eket, szerintem kellett is bele, mert nem mindenki emlékszik már annyira az első részre (36 év az mégiscsak 36 év) és az arányokat klasszul eltalálták, nem vitte el a sok "megemlékezés" a fonalat. 

A szereplőválogatás zseniálisan sikerült. Green doki Goose fia szerintem telitalálat, Hangman legalább annyira tenyérbemászó, mint Ice volt annak idején, és ha már Ice: Val Kilmer rövidke szerepe megható és mellbevágó volt egyszerre: a torokrákból épp csak felépült színész jobban érzékelteti az élet múlandóságát mint bármi más a filmben. Nade visszatérve a szereposztásra: én személy szerint örültem, hogy nem egy fruskát tettek Maverick mellé, hanem egy 52 éves, csinos és érett színésznőt* Na és hát Tom Cruise... Negatív bulvár hírek ide, 60 év oda, bugyiolvasztó mosolya még mindig a régi, ráadásul rendesen ki van pattintva az öreg. "Take My Breath Away..."

A történet szövése persze nem bonyolult, nyilván nem is ez volt a fő cél. De csavar van még benne akkor is, amikor már nem várnád, bár volt egy pont, amikor azt mondtam, na, ezt már nem kellett volna ennyire erőltetni, de végülis azt hiszem, viccesen és nem annyira giccsesen akarták lezárni, így annyira nem volt vészesen túlhúzott.

A téma ellenére a film nagyon csajos, sőt kicsit túl romantikus (Mav többet sír benne, mint az első részben), néha vicces is, nyomokban vadászrepülőket is tartalmaz, így igazi randifilm!

Ha ez nem volt elég inspiráló, akkor itt az előzetes: 

----------------------------------------

*bocs, a nevekkel még bajban vagyok, de még 1-2x megnézem és prímán menni fog mindegyik. 

A jó nevelés

 Hosszabb autós utakon a telefonnal kapcsolódok az autó médialejátszójához és mindenki választhat egy számot szépen sorban egymás után youtube-ról. 

Pénteken Nimi kért először: Skillet-Monster
Aztán Nándi: Sonic Syndicate-Denied

Itt összenéztünk apájával és széles vigyorral egyszerre szólaltunk meg:
ő: alakul!
én: hallod, mégsem neveljük őket olyan vacakul...

Végül Csongi kért: Lost in Thought-Blood Red Diamond

Hallgassuk is meg őket:  

 

PS: mondjuk a végén kiszenvedtük a Hime-hime-t is. De azt betudjuk kamaszos lázadásnak...

Scrap oldalak

 Anya:

AF34BF:

Mese:

Régimódi:

Élővilág:

Párhuzamosan:

Felemás:

Érzelmes:

Jó tanulmányi eredményeiért dicséretben részesítem...

Nem akarok kérkedni vele, de az utóbbi egy hétben 3 darab ötöst is kaptam töriből plakátkészítésre. Ráadásul a Csongiét megszavazták az osztály legjobbjának (besztof-evör -ezért járt az egyik 5), és Nimród a plakát elmagyarázásáért kapott még egy plusz 5-t, ezt nem számítottam bele a fent nevezett 3-ba, hiszen ezért ő küzdött. 

De ha már így szóba hoztam, hogy milyen zseniális anyuka is vagyok (öhhhöm), akkor azt is írom, hogy Nándi irodalom szintvizsga 5-sét is egy kicsit magaménak érzem, mert én dolgoztam ki a tételeit. Mondjuk megtanulni és vizsgázni neki kellett, szóval ez csak fél siker részemről. Viszont Nándira nagyon büszke vagyok, nagyon szépen levizsgázott (a történelmi hűség kedvéért: angol 4, matek 4 lett úgy, hogy a másik osztályban pl lentebb vitték az alsó ponthatárt, hogy ne bukjon meg annyi gyerek. Szóval ez a 4 egy nagyon szép 4!)

És ha már suli, mutatok két extrafriss osztályképet a két kisebbről és egy szeptemberi kép feltuningolva a legnagyobbról.

Színházban Sörlivel utoljára

Sokáig nem voltam benne biztos, hogy meg akarom-e nézni. A Shirley Valentine felkerült a Kulturális Bakancslistámra (továbbiakban KB), leginkább azért, mert imádom Vándor Éva játékát, de vajon tényleg kíváncsi vagyok-e egy olyan sztorira, aminek az ajánlója így kezdődik: "Van élet negyven felett… legalábbis hosszas vívódás után erre a megállapításra jut Mrs. Bradshaw, született Shirley Valentine, a középkorú, elhanyagolt liverpooli háziasszony. Évtizedek óta teljesen mindegy, hogy a férjéhez vagy a falhoz beszél, a hatás ugyanaz. Épp ezért dönt úgy: a falat választja."  Háááát, a monodráma egyébként sem annyira az én műfajom* 
Aztán a József Attila színház kitett egy posztot a facéra, hogy a 200. előadás lesz az utolsó. Paff, hát mi ez, ha nem jel. Ha valamikor akkor most meg kellett néznem. 

fotó a JASZ videójából

Az a félelmem, hogy én kínlódni fogok a komoly gondolatoktól és behúz a darab mélysége, az abban a pillanatban szállt el, amikor belépett Vándor Éva. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mennyire lesz lélekboncolgató, vagy egyáltalán miről tud mesélni 2 óra 5 percben. Tudott :) És mosolyra fakasztott, sőt, tudtam nevetni is, és néha elérzékenyültem, de annyi-annyi önigazolást és megerősítést kaptam, mint  színházban eddig talán soha.

Nem volt túl drámai, ebben nyilván nagy szerepe volt a művésznőnek és talán annak is, hogy ez volt az utolsó JASZ-os Shirley előadás**. Kicsit keserédes, de egyáltalán nem földbe döngölős***. Nem tudok ilyen szépen fogalmazni, így kölcsönveszem Papp Tímea sorait: "Kompromisszumait, hibás döntéseit bevallja, és ahelyett, hogy egy idegesítően picsogó, preklimaxos középkorú asszonyt látnánk a színpadon... az (ön)irónia élvezetessé teszi az egyébként komoly és valós problémákról történő fecsegést. Ettől a humortól és a lankadatlan derűtől nem tud klausztrofób lenni sem a szöveg, sem az előadás."  

 És mosolyogva gondolok rá azóta is, kellemes meglepetés volt, egy igazi (nagybetűs) Élmény! Igaz, Blog?

 

-----------------------------------------------------------------------------------------
*főleg úgy, hogy fennen hirdetem, hogy szórakozni, nevetni járok színházba, vállalom, hogy bulvárnéző vagyok, mert a hétköznapokban pont elég (szar) dráma ömlik ránk mindenhonnan, a színházi élményekben az örömet keresem, nem a bánatot.

**pszt! július 22-én Balatonföldváron játssza a darabot... 

***bár azt nem tudom megítélni, hogy ha nem egy Jövőre veled itt és egy Dream Theater koncert után nézem, hanem mondjuk a covid-felszabadulás után, akkor mennyire nyomorgat meg az ott tett felismerések némelyike.

Koncertezős

Dream Theater-ék ismét kis hazánkba látogattak. 2 éve marha nagy mázlink volt, még pont a covid előtti bezárás előtt elhozták a Metropolis pt2. album 20 éves jubileumi koncertjüket. Ha jól számfejtettünk, akkor ez volt a 7. DT koncertünk eddig. Most összefutottunk a Zuram unokatestvérével és párjával is, Boginak ez volt az első nagykoncertes élménye, reméljük jól érezte magát és legközelebb is együtt rajonghatunk.

Az előzenekart (Devin Townsend) nem ismertük eddig. Bár 4-en voltak a színpadon, igazából egyszemélyes hadseregként az énekes csávó vitte a showt. Nem volt rossz egyébként, furcsa humora volt a fickónak, viszont meglepően jó hangok jöttek ki a torkából és egész kompakt zenét játszottak (voltak dallamok is, nem csak hörgés-zúzás)

A DT a tervezettnél picit hamarabb kezdett, én még a büfében fizettem a vizemért, mikor már hallottam, hogy odabenn dübörögnek. Az Alien első taktusairól le is maradtam pfff. Viszonylag jó helyen sikerült megállnunk, 2. sorig jutottunk, igaz, egész szélen, szokás szerint rendezői balon, és most nem állt előttem nagy kopasz dromedárgyerek, aki kitakarta volna a színpadot. Setlist szerint mentek, a kevésbé ismert, vagy inkább keveset játszott dalokat hozták. LaBrie magához képest egész jól énekelt, általában ugye ő a szűk a keresztmetszet, de most tetszett, és a többiek is eszméletlen jól tolták. Mindig elcsodálkozom Myung parádés basszusán, Petrucci szokás szerint virtuóz volt, Rudess a billentyűk mögül varázsolt (bár most nem hozta a varázslósipkáját) és Mangini most kisebb dobszerkóval, de szuperpörgősen diktálta az iramot (sajnos a mókás arcait most nem láttam, mert Myung kitakarta) 

Nagyon jó kikapcs volt, imádtam!

(sok-sok nagyon szép fotócska albumba rendezve profi fotóstól: https://www.flickr.com/photos/rsgal/albums/72177720298830783?fbclid=IwAR0HUGYgGzL1TfjzRjvW7HSqxlV8fob7dzo3d5r2lFljZhscaSw0bJXuIyI/with/52064259687

Munkaruha

 Csak hogy kapcsolódjunk az előző poszthoz:

Az egyik cewés ismerős még tavaly feltett egy oldalt egy kihívásra, amin több szett ruhát mutatott be az üzleti útja előtt. Innen jött az ötlet, hogy én is lefotózom magam a napi-ruciban. Na, nem minden nap jutottam el odáig (márciusi és áprilisi képek is vannak benne), de azért ha eszembe villant, akkor csináltam szelfit és hozzá egy ilyen oldalt:

Így dolgozok én, mondanám, de a képeken persze pont nem dolgozok, hanem pózolok. A kollégák már tudják, hogy a hétfő szoknyás nap, ma az egyik kolléganő meg is jegyezte: ohh, szoknya megvan, indulhat a hét... a mai outfit-em: 

Munkafront

 Annyira vicces, hogy mindig mikor kipanaszkodom magam valakinek (most épp a nővéremnek és egy volt kollégának, aki hogylétem felől érdeklődött), akkor utána 1-2 napon belül mintha kompenzálna a világegyetem, hogy "Hahó, vedd már észre a jó dolgokat is!"

Épp nyavalyogtam egy sort, hogy néha alkalmatlannak érzem magam, mert nem sikerül megváltoztatnom a megváltoztathatatlant és hogy kevés a pozitív visszacsatolás (bár a főnököm az elején megmondta, hogy béna ebben- így szó szerint, szóval ha nem szól, akkor vegyem úgy, hogy jól csinálom)  és akkor jön egy email péntek délután a biatorbágyi kollégáktól (cc mindenki), hogy mennyire jól sikerült a rendezvényszervezés és hétfőn jön egy pozitív félmondat a főnöktől, hogy ügyes vagy (ez olyan "hasznos kis Thomas-mozdony vagy" stílusban, dehát ne legyen az ember telhetetlen) és kedden egy kedves mosollyal a HR vezetőtől, hogy "mi lenne velem nélküled" és szerdán egy nem várt fizuemelés. 

Szavam se lehet, nekem így mostmár jó...

Színházban - megint velük

 A Jövőre Veled Itt-et eddig mindig egyedül néztem. Önző módon így mindig csak a magaménak éreztem, még ha 100-an ülünk is a nézőtéren, akkor is az én élményem, nem kell osztozkodni senkivel és nem kell pironkodni, mikor széjjelbőgöm a sminkem, vagy felnyerítek egy nem várt poénon. Most vettem a bátorságot és 2 jegyet vettem. Sajnos Fanninak nem lett jó az időpont, de egy volt Nitto-s kolléganő örömmel elkísért (neki is tetszett)

Azt éneklik benne mindketten, hogy "valahányszor látlak, mindig új vagy és más, mint tündéri varázslat, el nem múló vallomás" és igen, most is más volt: Kata sokkal többet sírt, mint szokott*, Szilveszter sokkal gyengédebb volt, mint szokott, a közönség nem mindig vette a poénokat**, imádtam Ulmi kikacsintásait, főleg a legvégén és  a "hanglemezes" zenét most nagyon elnyújtották, és a végjátékba (talán mintegy pozitív feloldozásként) sokkal több poént belevittek és persze a "szokásos imprók"*** sem maradtak el: szerintem mióta én láttam, most először volt "pont jó vízó" a fürdőkádban, és "elkezdtem gondolConnie" lett a legvégén és volt Jonel dala**** megjegyzés is.

Tegnap is úgy indultam haza a kocsival, hogy jaj, úgy megnézném holnap és holnapután is, és persze rá kell kényszerítenem magam, hogy az már túl sok lenne a nagyon jóból.

És akkor legyen egy kis ízelítő is, azt hiszem, ide még nem tettem fel. Ha csak a dalokat akarjátok hallgatni, a szövegelést nem, akkor 08:05 perctől és 13:20-tól kell követni az eseményeket.

------------------------------------------
*: nem bulvár blog, de nemrég különváltak Pesák Ádámtól, valószínűleg ez volt az oka, hogy többször küzdött a könnyeivel. Persze tudom, nagyon jó színészek, de azért első sorból, színpad nélkül, tényleg ott ülni mellette-szóval látszik az.

**: Szabó P. leül a zongorához és nagyon szépen játszik: "nem, Bartók most nem kell", dünnyögi az orra alá, lehet, hogy a közönség fele nem is hallotta

***:bármennyire is paradoxonnak tűnik, vannak olyan részek, amik mindig változnak, szóval a sokadjára néző tudja, hogy most valami újat fog mondani. Megszokott részen új.

**** Szabó P. játszotta Jonelt a Menyasszonytáncban

Gyerekszáj - Galaktikus anyáknapja

 Apája: -Nándi, milyen virágot vegyünk anyának?

Nándi: -azt amelyiknek feketelyuk van a közepén!