Készülődés adventre

avagy készülődés a készülődésre?

A koszorúnk mindenesetre már kész. Tavaly a klasszikus piros-fehér kombót választottam, idén inkább drappos-bronzos árnyalatot. A fő irányvonalat a frissen beszerzett kerámia egérke jelölte ki.  A régi alapot újrahasznosítottam: adtam rá egy ezeréves kötött pulcsidarabot, erre jött a négy gyertya és a mindenféle termés. tádáááám

és egy közös fotó, csak mert megtalálták a fotós cuccaim között a karácsonyi kellékeket és mert jó kedvük volt (nem mindig engedik ám, hogy fotózzam őket)

Színházban az emlékekkel - XIV. René

Nem is tudom, volt-e az utóbbi időben színdarab, amit ennyire vártam volna. A bemutató közeledtével lestem a színház oldalát, mikor tesznek ki képeket, videókat vagy nyilatkozatokat. Kíváncsian vártam a szereposztást és időről időre beugrott 1-1 dalszöveg a huszonéve nem látott szolnoki verzióból. Hiába no, a René* mindig is szívem csücske volt és marad is. (és itt kérek elnézést minden érintettől, de nem is tudom a Karinthysat, mint individuumot kezelni, állandóan hasonlítgatni fogom a szolnokihoz, elfogultságomat -lásd csillagozott rész alul- sajnos nem fogom tudni levetkőzni. És hosszú is leszek. Napok óta csak írom és írom a bejegyzést. Bocs. ...Utólag kihúztam a felét... Tényleg bocs.)

Jól időzítették a darab bemutatását, ilyentájt szoktunk színházjegyet venni a szüleimnek, így ezt most  hármasban néztük. Hamar odaértünk a Karinthy színházhoz,  volt időnk még perecezni és koccintani is egy igazi René borral. Igaz, én már bor nélkül is danoltam, mikor meghallottam néhány taktust odabentről kiszűrődni.

És egy trükkös-tükrös családi fotó:

Második sorból néztük a "hatalmi őrületet", varázslatos és nyakfájdító közelségből. Hihetetlen, de majdnem az egész librettót fel tudtam idézni, ezzel persze néha le is lőttem a poénokat saját magamnak, dehát így van ez, ha az ember 762593-szor (+/-2154) lát egy adott darabot korábban.

A díszlet igazán jól sikerült! Az országházat idéző enteriőr szépen kidolgozott és nagyon találó. A jelmezek is tetszettek, bár René első szoknyás dalához én valami lányosabbat, Irinához pedig valami ledérebbet terveztem volna, de még jó, hogy nem engem kértek fel erre...

A piciny színpadhoz kis létszámú zenekar tartozott: nem hiszem, hogy láttam volna valaha színházban 4 fős zenekart, ugyanakkor azt kell mondjam, teljesen jól vitték a darabot!

A szereposztás nagyszerű. Járó Zsuzsa Renéje kicsit túl karakánra sikeredett, de nagyon szerethető. Dányi Krisztián sármja levett a lábamról, ráadásul remek az orgánuma. Egri Kati profizmusa és természetessége már meg se kéne lepjen, bár számomra inkább kedves nagymamás, mint jópofa nagynénis, nagyon megszerettem a főhercegnő szerepében. Széles Tamás miniszterelnök úr és poénjai nem is lehettek volna aktuálisabbak egy országban, ahol kilopják a lyukat az ágyúból, a vízvezetéket a falból... Ladányi Júlia és Ágoston Péter kettőse aranyos volt, már-már cukik voltak együtt. A gyenge láncszem nálam Csonka András főálláshalmozó volt, még nem láttam színpadon így nem tudtam eldönteni,hogy csak meg volt fázva, vagy ennyire erőtlen a hangja. Érdekes megoldás, hogy PrenkPrpedet és Bobby jazzkarmestert ugyanaz a színész játssza, Szűcs Péter Pál helyt állt mindkét szerepben. És a végére hagytam Bozó Andreát, akit eleve kicsit sajnáltam, mert olyan magasan volt a léc nálam, hogy azt csak kisebb csodával tudta volna átugrani. A poénok persze megvoltak, az akcentus is stimmelt és úgy általában remekül megformálta a szerepet. De...  kis képzavarral élve: Irinás volt, de nem volt eléggé Zsuzsis...

A Karinthy színház eddig nem állított színpadra operettet, nos, jelentem a debütálás jól sikerült. A 3 óra alatt csak mosolyogtunk és dudorásztunk és eltöltöttünk egy felhőtlen estét együtt és az emlékekkel.
Ki jön velem megnézni januárban (is)???





--------------------------------
*A nem egészen közeli hozzátartozók kedvéért írom le: a XIV. René c. zenés vígjátékot Szolnokon az 1993/94-es évadban mutatták be. Hatalmas sikerrel játszották, teltházas-pótszékes előadásokkal. Az előadás teljesen elvarázsolt, az Irinát játszó színésznőt, Csarnóy Zsuzsát azóta is csak szuperlativuszokban tudom emlegetni. A szolnoki tv akkori VHS felvételét rongyosra néztem, ebben kénytelen volt osztozni velem a család is... Sajnos a VHS kazettát nem találom, valószínűleg az egyik lakásfelújítás áldozata lett. No, innen hát az elfogultság és az emlékek.  

Még London

A londoni bejegyzéshez kapcsolódva még egy régi-új fotó:

Gyerekszáj - tanító nénis

Csongor és Nimród hozzák az üzenőfüzeteket aláírásra. Láttamozom, aláírom, Csonginál a toll nem fogott rendesen, így szólok neki, hogy aláírtam, csak nem látszik annyira. Nimród megszólal:

-Anya, az enyémet erősen írd alá, különben Ani néni nem fogja látni! 

Londonban jártam, tenisz meccset láttam...

2017-től négy éven át a Nitto a névadó szponzora a londoni ATP Finals tenisz meccseknek. A cégcsoport tagjaként a Nissho dolgozóknak is felajánlottak ingyen jegyeket, én igényeltem is a nővéreméknek, aztán végül úgy alakult, hogy félig munka miatt, félig jutalomból én is mehettem, igaz pont egymást váltottuk.

Kedden délben érkeztünk kollégámmal Londonba. Nem indult zökkenőmentesen a kirándulás, a repülőgépet majdnem lekéstük, taxit mégsem foglaltak nekünk és a szobám sem volt lefoglalva. Emellett gyakorlatilag nulla információnk volt a további két napról, azt tudtuk, melyik szállodába kell mennünk (Conrad Hotel St.James) de hogy a céges vacsora, hol lesz, mikor, mi a dress code, szerdán pontosan mikor és hogy jutunk el a teniszre, na ezeket nem tudtuk.

Szerencsére a szobafoglalásos mizéria miatt előkerítették az egyik belga kolléganőt, kivel sokat levelezünk, mert hasonló pozícióban dolgozunk, így miután elrendeződött a szobám, lerohantam Sofie-t a kérdésekkel.

Délután még maradt időnk egy kis városnézésre:

Este céges vacsora, partnertalálkozó és beszállítói díjak átadása volt a program a hotel egyik különtermében. Erről csak egy közös képem van, amit a céges belső honlapról töltöttem le. Itt a svéd, belga, orosz és magyar különítmény csoportképhez állt össze, ezek a kollégák mind valamilyen Nitto-s "versenyen", prezentáción vettek részt sikerrel (pl GATE, Sanshin, Nitto Way)

és egy "pózolj 5csillagos hotelszobában" kép:

Másnap reggel Nitto-s megbeszéléssel kezdtünk, ahol kiderült, hogy az előző napon megbeszéltekkel ellentétben nem a délutáni, hanem az esti meccsekre kaptunk jegyet. Így délelőtt szabad program keretében nyakunkba vettük a várost. Elgyalogoltunk a Buckingham palotához, körbesétáltuk a teret, aztán átvágtunk a Green parkon, metróztunk ("és az Undergroundon nem mentünk a Westminster felé") elmentünk a Madame Tussauds-hoz, de Gergő a belépődíj láttán meggondolta magát, így nem mentünk be. Majd egyszer máskor. Íy csak tettünk egy nagy sétát, aztán visszamentünk a Buckingham palotához, ahol rengeteg ember gyűlt össze. Még a parkból láttuk, ahogy elhajt a hintó, de mivel a rendőr pont megállított minket, így kénytelenek voltunk végignézni, ahogy bevonulnak a medvekucsmások és a géppistások, majd kiabálnak egymással odabenn, aztán a lovashadsereg is körbevonult a téren, jött-ment a hintó és két motorosrendőr kísért két nagyon gyors fekete autót (meg is állapítottuk, hogy valami fontos ember mehetett és biztos nem a hintóban ült)

Fotós kolléga munka közben:

Aztán beültünk egy Pret a Manger étterembe és egész jó tésztát és joghurtos édességet ettem.

Délután már indultunk a hajóhoz, a Temzén jutottunk el az O2 arénáig. A hajón a Tower Bridge-ig fenn ültünk, de annyira hideg volt, hogy ott feladtuk és lementünk a fedett részbe.

Az arénában kaptunk Nitto-s matricát, fotózkodtunk a kupa másolattal és feltereltek minket a VIP részre. Innen néztük a páros meccset, aztán az egyénit. 

Pablo Carreno Busta (ESP) és Dominic Thiem (AUT) párharca nagyon izgalmas volt, hosszúra nyúlt és 3-6, 6-3 után a 3. szettben is kiegyenlített volt a meccs. Végén már mindketten bevetettek minden trükköt, sok szép labdamenetet láttunk, aztán Thiem összeszedte magát és nyert. 

Másnap reggel már indultunk a reptérre, a gépünk is időben indult. Nagy élmény volt ez a 3 nap, büszke voltam,hogy mindenhol Nitto-s feliratot láttunk, fantasztikus volt a szervezés, a meccsek hangulata pedig leírhatatlan. Meg is fogadtam a Zuramnak, hogy sose fogom szidni a Nitto-t ezek után. Mondjuk a főnökömre és a Nissho-ra nem tettem ilyen meggondolatlan kijelentéseket, úgyhogy ez rájuk nem vonatkozik... :P

Gyerekszáj - probléma

Nándi sopánkodik:
-Sajnos már nem tudok felmászni az oszlopra. Régen könnyen ment, mert akkor még tapadékonyabb voltam!

Színházban egyedül - Pál utcai fiúk

...Már megiiint??? Kérdezhetné az, aki nem ismer. Már megint! Válaszolnám én konokul.

Új kedvenc született: azt hiszem, a XIV. René óta (khmmm, khmmm 1993?) nem történt olyan, hogy  egy előadást egy éven belül 3x is megnéztem volna. Persze a René mindig is szívem csücske marad, és ha beleszámoljuk a "videós megtekintéseket", akkor azt überelni semmiféle színdarab nem tudja.

Nade a tegnap este: hirtelen felindulásból elkövetett színházlátogatás szerencsés véletlenekkel. Írtam már, hogy milyen nehéz jegyet szerezni a Pál utcai fiúk musicalre. Tegnap az egyik színházjegyes fórumon kitették szólóban, én meg lecsaptam rá.

Ezúttal a karzaton (eddig a földszinten) néztem. Legnagyobb megdöbbenésemre a karzaton üres sorok voltak. Nem csak 1-1 szék, hanem konkrétan a jobb és bal oldalon 35-35 szék, mintha 2 busznyi ember nem érkezett volna meg. Ahhoz képest, mit meg nem küzdünk egy-egy jegy megszerzéséért és online gyakorlatilag pillanatok alatt elkelnek a jegyek ... hát ez több, mint meglepő volt.*

Nos, karzat 5. sorból sajnos a vizesárok már konkrétan nem látszik, így én 20 perc vívódás után (ti. szabad-e felállni és ezzel megzavarni a mellettem ülő nyugodalmas szórakozását) átköltöztem a lépcsőre és a korlátnál néztem végig. Itt már megvolt a Grund-élmény és mivel a történetet és a dalokat már ismerem, így most alkalmam nyílt megfigyelni egyéb apróságokat is. Pl hogy hűdegyorsan-átöltözik-Nemecsek vizesből száraz ruhába (és még mindig nem értem, hogy nem megy tönkre a mikroportjuk) és Barabásnak mekkora lába (vagyis cipője) van!!! És vajon a "Szólít egy hang" eredetileg sem volt a darabban csak a CD-n, vagy menet közben került ki (májusban már tuti nem volt benne, februárban rémlik)
Ezúttal számomra a Testvérben az erő szólt a legjobban, no és az örök kedvenc a "Felveszem a vörösingem" (mondanám, hogy mindig is buktam a "rosszfiúkra", de a Zuram biztos kikérné magának...)

Hogy miért fogott meg pont ez a darab? Nem tudom. A történet persze megkapó, de van ebben valami ennél sokkal több. Egyszerűen jól "össze van rakva" és iszonyatos energiák működnek benne. A zene dallamos és beleragad az ember fülébe. A koreográfia magával húzza a nézőt, legszívesebben felmenne az ember velük "trappolni"

És nem csak engem varázsolt el: tizenéves (és huszonéves és idősebbek is) rajongók fagyoskodnak a művészbejárónál egy aláírásért és egy közös fotóért.  És ami még fontosabb, ez a darab elindít valamit: ezek a rajongó fiatalok beülnek egy Hamletre és Mondjad, Atikámra! csak azért, mert azok a színészek játszanak benne, akik a Grundon is. És mi ez, ha nem haszon. És nem elsősorban anyagi (nyilván a Vígszínháznak az is) ... No, péntek délelőtti eszmefuttatás vége.

Legközelebb első sor! (egyszer... ha sikerül rá jegyet venni és szabadságot kérni a családtól ismét)

És egy művészi, avagy kicsit túlhúztam a mindenféle csúszkámat a photoshopban :)

-----------------------------------------------------

*megkövetem saját magam: az imént kaptam a bennfentes infót, hogy a karzaton lévő szélső jegyeket nem adják el, mert onnan nem lehet látni. Mondjuk az 5. sorból is csak a színpad 2/3-át, dehát ez már majdnem mindegy. Nem akartam ám félrevezetni senkit :) A lényeg: ha valaki mindenképpen meg akarja nézni, és sehol nem talál jegyet, legjobb, ha előadás előtt odamegy a jegypénztárho és tuti lesz valamilyen!