Római vakáció - Angyalvár, Vatikán

Egy nap pihenőt kaptatok az olvasottak emésztéséhez. :)

Péntek reggel az Angyalvárhoz buszoztunk. A 40-es busszal természetesen. A vár belülről nem egy nagy szám. (elnézést minden római állampolgártól, de 1-2 terem kivételével ilyesmit és ennél különbeket itthon is látunk) DE! A panoráma az angyalszobor lábánál, nameg a süti a folyosón isteni! (megtanultuk, hogy ha ülve eszünk sütit, az drágább...) Keringtünk egy kicsit odabenn, mert le volt zárva a szokásos útvonal. Elizabet nagy mosollyal a biztonsági őröknek: "Ciao, va bene, gracie mille - persze még jó hogy ezt is lezártátok...."

Az Angyalvártól elbúcsúztunk és gyalog mentünk a Campo de Fiorihoz. Ez egy kis tér, csodás piaccal. Mi itt maradtunk Beával és Judittal, a többiek csak szétnéztek és a hotelhez mentek. Mi vettünk ezt-azt, aztán itt ebédeltünk a piacon, és nagyszerű döntés volt. Fantasztikus volt a tengeri herkentyűs rizottóm. 

Mi hárman innen mentünk a Vatikánhoz, a többiek a hotelből visszabuszoztak. A sor a Szent Péter székesegyház előtt nem volt vészes, vagy legalábbis gyorsan haladt. Itt is (és pl a Santa Maria Maggiore-nél is) volt fémkapus ellenőrzés - útlevelet nem kértek :) A bazilika monumentális, rengeteg aranyozással, érdekes oldalhajókkal és szobrokkal, a legérdekesebb a csontvázas ajtós volt szerintem. A halál ilyenforma megjelenését még nem láttam katolikus templomban. Nameg a boltívekre, oszlopfőkre felhelyezett szobrok: Elizabet fel is hívta a figyelmünket rá, "ott ülnek a peremen azok a szobrok, igazából bármelyik pillanatban le is eshetnek" A padlón felirattal jelölik a 15 legnagyobb keresztény templomot és köztük van az esztergomi bazilika is. Természetesen itt is hatalmas tudásanyagot próbált átadni Elizabet, az építésről, szobrokról, pápákról ("XI.Ince - na ez egy nagyon rendes pápa volt, mert sokat tett a magyarokért") Kifelé még megnéztük a márványtáblát, amin megemlítik, hogy István királyunk II. Szilvesztertől kapta.

Jó nagy kört téve (a Vatikán falain kívül) elsétáltunk a Vatikáni múzeumhoz. Na, ez az a hely, amire 1 teljes napot rá lehetne szánni, én még szívesen elidőztem volna, gyakorlatilag áttrappoltunk a folyosókon és a termeken, és így is késbe értünk a vacsorához. A múzeum bejáratát néhány éve áthelyezték és egy teljesen modern, szinte reptéri hangulatú teret hoztak létre. A sok-sok szobor után a kertben felállított plakátoknál magyarázta el Elizabet a Sixtus kápolna képeinek jelentését ("és borzasztó rossz helyen marja meg a kígyó"), odabenn ugyanis nem lehet beszélni. A Sixtus kápolna  látványa egyszerre volt megdöbbentő, hihetetlen, felemelő és lehangoló élmény. Megdöbbentő, mert én azt hittem, hogy ez egy kápolna. Magyarul a kápolnának a kicsi templomszerűségeket hívjuk, na ez egy nagy hodály... Hihetetlen, hogy mennyi munka lehetett vele, hogy ilyen aprólékos és érzékletes és látványos. Ugyanezt éreztem Raffaello termeinél is. ("és az a randa csizmás, na az meg Michelangelo" ) Felemelő, mert mégiscsak egy szakrális hely, ha valahol érezni lehet az isteni jelenlétet, az mégiscsak itt sokkal inkább mint a túlaranyozott, barokkos, óriási bazilikákban. És lehangoló, mert a sok turistát úgy terelték, mintha marhavágóhídon lennénk. DE ott voltunk, láttuk, megcsodáltuk.

folyt köv a zöld nappal.

Római vakáció - sétálós és ókori emlékekkel

Csütörtök délelőtt egy nagy közös sétát tettünk. Metróval a Spagna-ig, majd gyalogosan a Spanyol lépcsőhöz néhány fotó erejéig. (azt már a metrón megtudtuk, hogy Gregory és Audrey itt is járt a Római vakáció c. filmben) Tovább a SantAndrea bazilikához, ahol nem sokat időztünk, de a kertet megcsodáltuk. Azt hiszem, itt kezdtem el írni Elizabet bölcs és humoros mellékmondatait. Saját bevallása szerint ő észre se vette, hogy ilyeneket mond, de ott az adott pillanatban nagyon jól jöttek ki. Szóval a 24 fős turista csoport áttrappolt a barokk templomon és az ódon kerten, ahol szinte megállt az idő. Mennénk kifelé, az oldalsó ajtón, majd Elizabet megszólal: "Ez a kapu be van zárva... nem baj, majd én kinyitom" (mindezt olyan természetességgel, mintha minden olasz templomhoz lenne kulcsa. Mondjuk lehet, hogy van egyébként)

Innen a Trevi kúthoz mentünk, ahol természetesen dobtunk pénzt a vízbe és ettünk egy isteni fagyit is. A Santi Vincenzoba nem mentünk be, itt csak megtudtuk, hogy "mivel 22 pápa balzsamozott szívét őrzik, ezért ezt a belsőségek templomának is hívják" Bár az is lehet, hogy ezt nem viccből mondta, hanem az olaszok tényleg így hívják...

Majd elsétáltunk Hadrianus templománál, és vagy 20 másik templomnál, a csokifalas csokibolt, a Montecitorio palota és a Marcus Aurelius oszlop előtt és itt kapcsolódnék az egyik  első történelmi megjegyzéshez, ami a buszon hangzott el: "az obeliszkok alját majd elolvassa az, akinek van szemüvege..." Na, ez az oszlop pont nem obeliszk, de sebaj.

El is érkeztünk a Pantheonhoz, ahol kicsit sorba kellett állni, de nem volt vészes, közben lehetett fotózni is. Engem leginkább az fogott meg, hogy mennyire jó a fény eloszlása odabenn. Persze a mérnöki csoda is lenyűgözött. Innen továbbsétáltunk a Navona térre, ahol elidőztünk kicsit, majd visszamentünk a hotel(ek)hez busszal. "Melyik busz jön? 64. Na, azzal nem megyünk, mert azzal a bűnözők járnak" - ez már szállóigévé vált a csoportban addigra... Ebéd. Mi a Notoval szemben lévő perui étterem teraszán ebédeltünk (mondjuk nekem az hogy perui, az csak a rendelés után esett le, pedig vagy 5x olvastam el, hogy "peruvian" De a tészta jó volt)

Pihenni nem volt sok időnk, délután indult az "ókori Róma" program. A Colosseumhoz mentünk először. Itt volt egy kis kellemetlenség, mert a csoportból ketten később jelentkeztek, így 2 főnek külön kellett bemennie, mert nekik az iroda egyéni belépőjegyet vett, nem csoportosat. Mi jelentkeztünk (én azt hittem, mi voltunk a késői jelentkezők) viszont mint pár perccel később kiderült, hogy ez a két jegy fél órával későbbi belépésre jogosít és a biztonsági őrt sem mi sem az idegenvezető nem tudta meggyőzni. Így a csoport elindult, mi meg ott dekkoltunk 10 percet a kapuban. Amikor az első őr elment sétálni, a másik biztiboy intett, hogy menjünk... Mindegyis, sokmindenről nem maradtunk le, a keresztnél utolértük őket és hősökké avattak minket a csoporttársak :) A Colosseum nagy. És sok kő van benne. Hihetetlen elképzelni, hogy ezt emberek meg tudták ilyen precízen építeni. 

Rövid séta után eljutottunk a Palatinus dombhoz. Őszintén szólva nálam itt jött az első hűha érzés. Kinn a teraszon lenézni egész Rómára... elakadt a lélegzetem... Akkor józanodtam ki egy kicsit, mikor lesétáltunk a romok közé és rájöttem, hogy már végképp kipurcant a 150-es objektívem. Azért a padon ücsörögve még sikerült egy legyet röptében lekapnom vele :)  

És ezzel véget is ért az aznapi fakultatív progi. Vacsi, pihi, folyt köv.

Római vakáció 2.0 -hidegélelmes verzió

Rómába érkezés után kisebb tanácstalanság a személyügyekről (hányan vagyunk, miért ennyien, 2 lapon a lista, mi duplán pipálunk, de mindegy, egyébként sem számolunk-aki lemarad, ottmarad... stb), majd kiderült, hogy az eredetileg visszaigazolt hotel helyett mi ketten egy másikba megyünk (ami a szállodalánc tagja, de 650 méterrel odébb van), túlfoglalás miatt. Reggeli a mi hotelünkben lesz/volt, de a csoportos programok a másikból indulnak, és a vacsora is a másik hotel mellett lesz. Ezzel megnöveltük a napi lépésszámot, de nagyjából ennyiben zavarta az utunkat.

A szállás lerohanása előtt egy 3 órás buszos városnézésben volt részünk. Elmentünk a főbb nevezetességek előtt és Elizabet, az idegenvezetőnk elkezdte ránkönteni az 5 tonnányi és 125 lexikon-nyi tudásanyagot. Róla egyébként majd akarok külön is mesélni, mert hatalmas figura, na, nem kilóra, hanem stílusra és tudásanyagra gondolva.

A buszos kirándulás alatt 1x álltunk meg és megnéztük a Szent Pál székesegyházat (monumentális, bámulatos, sok hajós - érdekességképpen az aktuális pápa üvegmozaikos képe ki van világítva) és ittunk egy jó zöld teát. Itt láttunk először papagájokat is, nagyon viccesek és nagyon hangosak és ahol pálmafák vannak (Rómában sok parkban), ott papagájok is vannak.

A buszos városnézés után kitettek minket a hotelnél. Az első szoba elég gáz volt. Még gondoltam is rá, hogy milyen jó, hogy nem a Zurammal jöttem, ő biztos kiakadna rajta; én elviseltem volna, majdnemhogy csak aludni jártunk oda. De Judit határozottan kérte a cserét és az idegenvezető lemeccselte nekünk a nagyobb, szebb és az utcára néző szobát. (egyébként a hotel érezte, hogy ez az átfoglalósdi sem volt fair igazán, mert bekészítettek egy üveg proseccot és egy gyümölcskosarat, amit természetesen át is cuccoltunk az új szobába. A vacsorát egyébként előre kértük, a csoportból csak 8-an, így velük együtt vacsiztunk. 

Délután szabadprogram, így nyakunkba szedtük a várost, tettünk egy kis kanyart, pizzaszeletet ettünk és rábukkantunk a Santa Maria Maggiore bazilikára, ami az V.században épült és a legnagyobb olaszországi székesegyház (monumentális, bámulatos - itt van eltemetve Bernini)

Folyt.köv a fakultatív programokkal. 

Római vakáció - bevezető

 Nagyon érdekes dinamikája van annak, hogy hogyan "íródik" egy-egy blogbejegyzés. Van úgy, hogy nagyon szeretnék írni valamiről, de annyira sok mesélni valóm lenne, vagy annyira túlteng bennem az érzelem (vagy ezek egyszerre), hogy nem tudom, hogyan kezdjek neki. De aztán elég csak egy kép, vagy akár egyetlen kifejezés, amitől beindulnak a fogaskerekek. Ez jelen esetben a "Botos Pápa Kalapos Földi Helytartója" volt, amin percekig hangosan nevettem a céges mosdóban kicsit sem nézhettek a szokásosnál is hülyébbnek. A névadást egyik nagyon kedves útitársunknak, Beának köszönhetjük, és neki utaljuk majd a jogdíjat is, miután levédeti. 

Szóval a római vakáció szülinapi ajándék volt (nem AZ a Római Vakáció, hanem ez a római vakáció, bár Audreyt és Gregoryt sem nélkülöztük utunk során). A célpontot egyébként nagyjából a dátum alapján választottam: amikor nincs meccsnap, kicsit kevesebb szabit kell kivenni és nincs színházjegyem. Római utazást már a kovid előtt* terveztünk Fannival, bár akkor egy rapid túrát gondoltunk ki. Őszintén szólva ez most kicsit nevetségesnek tűnik: 5 nap alatt csak a leglényegesebb dolgokat néztük meg, napi 14-18 km-t gyalogoltunk (ebben nincs benne a metrós-buszos városnézés, célpontig eljutás) és még így is kimaradt minimum Mózes, de nyilván sok egyéb látnivaló is.

Szóval, 5 nap a nővéremmel, az élménybeszámoló szükségszerűen több részben fog érkezni. Hát elindultunk** :)

--------------------------------------------------------

*pont ma említettem az egyik megbeszélésen a HR vezetőnknek, hogy ez már csak olyan, mint Kr. előtt, meg Kr után: kovid előtti és kovid utáni időszámítás szerint.

** nyugi, nem fogok óránkénti leosztásban beszámolót készíteni, de most kicsit túlszaladt a bemelegítés, nameg a reptér-fetisiszta énem már azzal is beérte volna, hogy beszálláskor ott volt előttünk néhány száz méterre az apronon a Jumbo.

Napizene napiinterjúval

 Még egy kicsit visszakanyarodok a Kőszívűre, aztán mesélek Rómáról is.

Nade mennyire megéreztem már ezt a "Kőszívűné for president" dolgot! Eskü csak most találtam a lenti videót!!! (érdemes az egészet végighallgatni, sok-sok zene is van benne, de 06:30-tól Szente Vajk rendező megerősít, hogy jól éreztem a fentieket)

Kiruccantunk egy kis parmezánért

 A két kép között 118970 lépés különbség van. Meg egy kicsi Róma...

Színházban - szülinaposan

 Június 22-én ígértem nektek élménybeszámolót. Szemeztem a bemutatóval is, de aztán arról letettem. Már két hete ezt hallgatom youtube-on, de végülis hirtelen felindulásból elkövetett jegyvásárlás okán szülinapos kecskeméti színházazás lett belőle. (remélem, hagyományt teremtettem)

A Kőszívű-Baradlay legenda musical le se tagadhatná atyjait. Olyannyira hogy néha láttam magam előtt a Puskás cheerleadereket. Persze ezt tekinthetjük úgy is, hogy az alkotók (rendező - zeneszerző - koreográfus - díszlet - jelmez) megtalálták a saját stílusjegyeiket, amik fémjelzik a munkájukat és ha hallgatod, nézed, rögtön be tudod azonosítani, hogy ez egy Szente-rendezés, Juhász-zene, Túri-koreo.  A tőlük megszokott stílusban lendületes képekkel, fülbemászó dallamokkal, csodálatos ívekkel és jellemekkel-  és még vicces jelenetek is voltak benne.

Az eredeti regény történetét hűen követték, persze jócskán kimaradtak belőle jelenetek, de a történet egésze ettől még nem sérült.  1-2 apró módosítás inkább a hangsúly áthelyezését szolgálta. Mondjuk a címe még jó, hogy Baradlay legenda, mert anyut annyira előtérbe tolták, hogy néha nem is A kőszívű ember fiai, hanem "A kőszívű felesége és egyéb családtagok" címet adnám neki. De egyébként imádtam Polyák Lillát (és jujjjj, de nagyon kíváncsi vagyok Marcz Fruzsinára ugyanebben a szerepben) 

A fiúk között én Koltai-Nagy Balázst és Orth Pétert én felcseréltem volna, de bizonyára csak azért, mert utóbbi "otthonülős" döntésképtelenségét, amit itt kihangsúlyoztak, azt már szinte megszoktam az Elisabethből tőle. De egyébként így is pompásak voltak, imádtam a Türelem c. számot tőlük is (a youtube-on az Erkel színházas szereposztással énekelték fel) A Vésztartalék jaj de jó volt, és a Hajnali köd is nagyszerűen szólt és az Ödönt alakító Mechle Christian Csillagaim c. száma is meggyőzött, hogy fiatal kora ellenére nagyonis ott a helye a legidősebb Baradlay fiút alakítani.

Bori Réka és Kovács Gyopár tökéletes választás volt a lányok szerepére,  gyönyörűen énekeltek.

Összességében: nálam nem ütött akkorát, mint az Elisabeth bemutatója, de azóta is Kőszívűs dalokat dúdolom, szóval célt ért, csak még hagyni kell kiteljesedni. Addig is meg kell néznem a másik szereposztással, csak hogy biztos legyek benne, hogy mindent jól láttam.... Csak azért. Nyilván....

Ma

 Hagyományt teremtek épp.

Fontos szempont

 Kapcsolódva egy tavaly őszi bejegyzéshez (ITT): iskolalátogatás után interjúvolom Csongit:-és hogy tetszett?

-A büfé rendben van, a környéken van 3 pékség is, szerintem jó hely...

Nosztalgia

 ... ez a címe a heti kihívásnak a Cewe scrapbookos oldalon. Két kép közül vacilláltam, végül emellett tettem le a voksom. Az évszám nem biztos, hosszasan elemeztük Anita barátnémmal (aki szobatársam volt a koliban) a szóba jöhető dátumokat, végül megállapítottuk, hogy egyikőnk se tudja, pedig azt hittük, azokat az éveket soha nem feledjük... 

Itt jegyezném meg, hogy nekem már akkor a Gripen volt a kedvenc gépem, mikor a Magyar Honvédség még nem is tervezte, hogy ilyet beszerez. És hát igen, színházi plakát helyett mozis, de csak azért, mert a színházból csak 1998 után mertem elkérni a plakátokat, fotókat....

Tipikus

 Megláttam ezt pólót a Pepco-ban és hangosan felröhögtem, mert annyira Nándis. Megvettem neki. Hordja.

(magyarul kb: utálom a reggeli embereket. a reggeleket is... meg az embereket is...)