Elizabeth

ATYAVILÁG, MICSODA ESTE VOLT!!!

Tudtam én, hogy nagyon jó lesz (na, jó, csak gondoltam), de ez... ez... ez túl szárnyalta minden képzeletem.

Igazság szerint ha csak ennyit tennék ki, az is elég lenne:

De azért írok is hozzá :) Szóval örök kedvencem az Elizabeth. Legelőször Szegeden láttam a szüleimmel, és olyan szerencsések voltunk, hogy épp a gála előadást néztük végig.
Minap a FB-on Szabó P. Szilveszter oldalán kitett egy rövid közleményt*, hogy újra műsoron lesz az Elizabeth, és dec. 19-én lesz a 150. előadás, sok meglepetéssel, Szabó P.-Janza párossal. Áááá, de nagyot dobbant a szívem :) Mint később kiderült, kicsit félreértettem, mégsem Szilveszter játssza aznap este a Halált, de erre majd kitérek.
Este említettem a Zuramnak, aki mondta, hogy menjek el, sőt, ha gondolom, el is kísér (ami tőle azért nagy szó, mert Az ember tragédiáján kívül kb minden színpadi előadást utál, a zenés színházról ne is beszéljünk)

Múlt héten épp a Nagymező utca környékén jártam (egyébként most tényleg tök véletlenül) és muszáj voltam megkérdezni, van-e még jegy. És volt. :))) 

Jegyárus sorolja, hol van még szabad szék, én vizslatom a nézőtér alaprajzot, mondom, hogy 2 jegy lesz. A jegyárus hölgyi mellett egy idősebb úr mondta, vigyek Elizabethes szórólapot is. Elhúzok egyet.
Bácsi: Vigyen kettőt, úgyis ketten jönnek, nem?
Én szabódok: Öööö, de igen, de láttam már vagy négyszer, nem sok újdonság lesz rajta.
Jegyárus rámnéz és cinkos mosollyal kérdi:  Maga is Szabó P. miatt jön???

Én kicsit lesokkolva, zavart vigyor ül arcomra: hehehe, igen :D

Végül a nővéremmel mentünk ketten, Zuram itthon maradt, vigyázott a kölkökre.

Teltházas előadás, pótszékekkel. Földszinten ültünk, XI. sor, ilyen közelről még sosem láttam, bár előttünk pont olyan magas párocska ült, hogy a hölgyi fejszerkezete mindig kitakart a színpadból egy darabot. Nincs mese, legközelebb az 1. sorban kell ülnöm. :)))
Janza Kata játszotta Elizabethet, Szomor György Ferenc Józsefet és Homonnay Zsolt a Halált. Ebben az az érdekes, hogy mikor legelőször láttuk, akkor Szomor Rudolfot játszotta. A hangja még mindig fantasztikus, de az idő múlása jócskán látszik rajta (tudom, én sem vagyok már 18) Homonnay Zsolt mondhatni meglepett. Kicsit tartottam tőle mikor megláttam a szereposztást, mert nem annyira csípem a hangját, féltem, hogy "szétnyálazza" a szerepet, de teljesen vállalható Halált adott elő, jól kihasználta a hangi adottságait, stílusban is mást nyomott, kicsit érzelgősebb és cinikusabb, mint Szilveszter (aki inkább határozott és karakteres). Janza Kata hozta a tőle már megszokott bájos-elegáns-megtört-majd impozáns Sissit.
Luchenit Mészáros Árpád Zsolt játszotta, szerintem fergeteges volt, pörgött, forgott, jól vitte előre a darabot.

Előadás vége, tapsrend a szokásos, végén Elizabeth nagybevonulás, nagytaps, karmester be, majd igazgató be. Kero mondott néhány szívhez szóló mondatot, rövid történelem órát tartott Elizabeth-ből, majd színpadra szólította Szabó P. Szilvesztert, aki hivatalosan már nem játssza a szerepet, de a 150. előadás kedvéért egy kis meglepetéssel készült.
Szilveszter teljes harci díszben lépett színpadra, és a teltházas Operett színház állva tapsolt!  Kicsit mintha Justin Timberlake koncerten lettünk volna, olyan visítás lett hirtelen, mondjuk elnézve a nézők életkorát és nemi összetételét (amit statisztikailag mi is erősítettünk), nem is álltunk olyan messze egy popkoncerttől - szigorúan a közönséget tekintve.
A percekig tartó álló ováció után Szilveszter és Kata előadták a " Hogyha kell egy tánc"-ot, ami eredetileg benne volt a darabban is, de később kivették és én pl nem is láttam még élőben. Tudnám ragozni, de csak annyit mondok: eszméletlen fantasztikus volt!

Ezt a fotót a FB-ról csórtam, Homonnay Zsolt, Szabó P. Szilveszter és középen Kalocsai Zsuzsa, aki nem játszik a darabban, csak nézőként volt jelen:

Ez pedig rólam, a nővérkém készítette már hazafelé indulóban, és még koronám is lett :)

 És akkor, hogy a negatívumot is írjam, bár szerintem ez is inkább kicsit vicces volt. Bal oldalamon egy 45-50 körüli férfi ült (másik oldalán valszeg a felesége) A pasi egész előadás alatt látványosan unatkozott, karját maga előtt keresztbe fonva, néha a fejét fogva ült. Egyszer sem(!) tapsolt, a végén sem(!!!) és az állótaps alatt is valószínűleg csak azért állt fel, mert elzsibbadt a lába. Oké, oké, nem kell könnyes szemmel énekelni a "Fáradt gályákat" (ahogy tettem én), és nem kell pirosra csapkodnia a tenyerét (ahogy tettem én), node kérem, még a bordélyházas jelenetnél sem rezzent meg... (írnám, hogy nem csillant fel a szeme, de azért annyira nem figyeltem) És igazság szerint ha nem tetszik a darab, a végén akkor is megtisztelem a szereplőket, táncosokat, a zenészeket, a rendezőt azzal, ha tapsolok egy kicsit. Vagy csak én vagyok ennyire szentimentális?
Nah, ezt látva kifejezetten örültem, hogy a Zuram nem jött el, szegény, lehet, hogy ő is így szenvedett volna...
Részemről viszont öröm volt és boldogság!