Kettő

Mondanám, hogy beszéljen a kép helyettem, de azért egy kis magyarázatra szükség lesz :D

Szóval, az úgy volt, hogy idén év elején elvesztettem a karikagyűrűmet. Volt sírás-rívás részemről, és persze sokk, aztán harag, bűntudat, szomorúság, majd a racionalizálódás, a szép emlékek felidézése. Meggyászoltam na.

A Zuram csináltatott nekem egy szép újat, az övé alapján. Ezt hordom azóta is és ez (mivel nem konfekció méret) így pont jó - a gyűrűsujjam ugyanis keskenyebb, mint az átlag.

És akkor jön szombaton Csongorom, hogy talált a kesztyűs rekeszben (az előszobaszekrény egyik rekeszében csak kesztyűket tartunk) valamit. Háááát, jól körbepuszilgattuk :) 

Gondolkodtam, hogy mindkettőt fogom hordani, de úgy nagyon kopnának, és mivel az eredeti még mindig könnyen lecsúszik, így azt tettem dobozba. Majdcsak belehízok egyszer