Szerda délután épp indultunk anyuékhoz, mikor szólt, hogy este színházba mennek, lenne-e kedvem apu helyett elkísérni. Miért is ne, bedobtam egy normális nadrágot és inget (amit aztán mégsem vettem fel, helyette egy kötött pulcsit, amiben majd megsültem) A színházban meg kb minden második ember megkérdezte, hol hagyta a párját?!
A történeti hűség kedvéért el kell még mondanom, hogy a szüleimnek 1974 óta van bérlete Szolnokra a Szigligeti színházba. Nekem 5 évig volt velük bérletem, volt időszak, amikor a sulival is vettem így mindent alapból kétszer néztem + még a nagy rajongásomban volt olyan darab, amit még vagy 3x: pótszéken, lépcsőn, vagy ahol volt hely.
Na, ezek után kiesett 20 év és tartottunk egy anya-lánya estet:
Végülis 20 év alatt semmit nem változott a színház (mi sem), még talán az égők is ugyanazok vannak kiégve. (imádtam azt a nagy lámpát már 25 éve is)
Nos, a darabról is 1-2 szót ejtvén: az utóbbi időben elég sokat járok színházba, de erről a darabról még csak nem is hallottam. zenés vígjáték címszó alatt fut, inkább mucical-es beütésekkel, a vígjáték jelleget pedig inkább a színészek maguk adják fergetes játékukkal.
Imádom, hogy láttam ismerős színészeket, akik akkoriban kezdték a pályát, mikor én elkezdtem színházba járni, s mára a színház vezető színészei lettek.
A sok-sok jó alakítás mellett Kertész Marcella magabiztossága és Molnár Nikolett hangja nyűgözött le leginkább.
Szép volt, jó volt, zenekar nélkül furcsa volt, de jól szólt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése