Munkakörömből adódóan ezentúl babysitterkedést is vállalok... Rögtön beledobtak a mélyvízbe: 8 hónapos babára kellett vigyázni, amíg anyukája és apukája az új gyár építkezését tekinti meg. (egyébként meg magyar szemmel ezt a mentalitást nem is értem és japánoktól is különös, nem szoktak gyereket munkahelyre bevinni. Ők meg még az építési területre is be akarták cipelni... wtf?!)
A tolmácsunkkal felváltva ráztuk a popóját, tologattuk és végtelenített szalagon énekeltük az Itsy Bitsy Spidert és a You Are My Sunshine-t végül 10 perces torka szakadtából üvöltés, visítás sírás után megnyugodott (vagy elfelejtette, miért kezdett el sírni), de mivel néha gyanúsan nagyokat sóhajtott, így rendületlenül folytattuk az éneklést, már belevittünk kis magyar folklórt is a Tavaszi széllel és a Károgós dallal (Som bere, som dara somvessző kezdetűt)
Aztán a tolmácsunk magára hagyott a feladattal, mert neki ugye tolmácsolni kellett, és 1 órás dajkálás után végül megérkeztek a szülők is.
" Mi az suky yaky mondja ezt meg valaki" 1964-es táncdal. De lehet, h 1965-os
VálaszTörlés