Nem mai hír, már kb 3 hetes, de végre vettem a bátorságot és az időt és újra nyeregbe ültem. Fantasztikusan jó érzés volt, hogy nem estem le, sőt 1-2 apróbb hibától eltekintve egész szépen mentünk, futószár nélkül, nagypályán ügetve. (közben Csongi macskázott és kutyázott)
És ami a tettekre sarkalt, az igazából egy scrapbookos oldal, amihez alig találtam fotót (kedvenc sport témakörben), így kénytelen voltam bejelentkezni Miklóson lovaglásra. Ez a lenti fotó 2011-ben készült Ipor hátán és tanulsága szerint csukott szemel is tudok lovagolni, miközben lobog(ott) a hajam a szélben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése