Festőest

Annyira belejöttem a gyerek rajzházijainak megoldásába, hogy gondoltam ideje magasabbra tenni a lécet. Tavaly is terveztünk festőestre menni Judittal, ami végülis az újabb pandémiás szigorítások miatt elmaradt. A pipacsos képre viszont nagyon vágytam, ráadásul Képesvagy-ék is azt mondták, ez a legegyszerűbb, legnagyszerűbb kép, amit bátran ajánlanak kezdőknek is, így megvettem az online oktató videót vászonnal és festékekkel és festőestet játszottam itthon.

Az eredeti festőest 3 órás, no én itthon 6 óra alatt végeztem, úgy, hogy csak fél óra szünetet tartottam, amíg vacsorát dobtam össze a családnak. A videó teljesen érthető, alapos, bár Edina keze néha pont takarta az adott festendő területet, így többször is vissza kellett tekerni, hogy pontosan melyik szirom melyik árnyékánál tartunk (lehet, hogy érdemes lett volna egy kisebb, fix kamerát -akár mobiltelefont- a válla fölött elhelyezni, de lehet, hogy csak én vagyok lassú és kicsit értetlen is) A színek keverése is egyszerűen ment.

Egészen addig nagyon élveztem, amíg a szár megrajzolására nem került sor (ez az utolsó előtti lépcső, utána már csak a fehér széleket kell felvinni) Na, ott megremegett a kezem és egyszerűen nem sikerült vékony vonalat húzni. Annyira elment a kedvem, hogy hirtelen elkezdett fájni a fejem, hányingerem lett és már befejezni sem volt kedvem. Tényleg béna lett. Végül másik ecsettel, más technikával próbáltam javítgatni, és távolról nézve egészen jó lett (közelről meg ne nézze senki)   

Azt terveztem, hogy festek még 2-t, őszi és téli hangulatút (a meglévőket szántam tavaszi és nyárinak) és a 4-et együtt teszem ki a nappali nagyfalára. De most elbizonytalanodtam, mert ha ez volt a legkönnyebb, akkor a nehezebbekkel vajon hogy boldogulnék?

Alapvetően tényleg egyszerű, ráadásul a színeket, a világosok és sötétek, a hideg és meleg tónusok arányát te magad választhatod. De csak akkor kezdj bele, ha hagysz magadnak időt rá. Kisgyerek mellett szerintem nincs erre lehetőség, az enyémek már nagyobbak, elvannak egyedül is.