Nagyszerű volt látni a kis-nagy fiamat, ahogy komolyan lépdel a gimi udvarán. Azt hittem, akkor leszek a legboldogabb, mikor átveszi a ProLingua díjat, de igazából akkor "csak" mérhetetlenül büszke voltam. Boldog akkor voltam, mikor láttam a félmosolyát, és az arcát, hogy ő mennyire büszke magára.
És egy ma esti kétségbeesett gyerekszáj, midőn memoritereket tanul az irodalom érettségire:
-Ha egyszer hatalomra jutok, megtiltom, hogy az irodalom érettségire olyan verset kelljen megtanulni, ami nem rímel...
Mi is nagyon büszkék vagyunk!!
VálaszTörlés