avagy élménybeszámoló a hét eseményeiből.
Sűrű hét van mögöttünk, még akkor is, ha a kiállítás szervezés nagy részét a szüleim végezték. Ezúton is ezer hálám és köszönetem nekik!
Hétfőn bementem Pestre a Művészellátóba, választottam megfelelő kartont és kétoldalas ragasztót, majd délután méretve vágtam a papírt, merthogy a műv.ház kétféle méretben biztosított keretet a képekhez. Kedden Miklósra utaztam, útbaejtve Tiszaföldvárt, itt a gimiben kiraktam egy plakátot és volt osztályfőnökömnek átadtam egy meghívót. Majd anyukám segítségével elkezdtünk keretezni. Én ragasztottam a képeket a kartonra, anyu pedig szedte szét a kereteket, majd a már felragasztott képeket rakta keretbe. Szerdán ruhát vettem, csütörtökön ismét Miklósra mentem, immár a kiállító teremben sorba raktam a képeket és a szakik elkezdték felrakni a falra. Ebben az állapotban hagytam ott őket (és rohantam haza Nándiért)
Pénteken még kinyomtattam a szövegem és hozzá egy hátlapot, összepakoltam a cuccokat egész hétvégére aztán a fiúkkal bementünk a Zuramért Pestre és onnan egyből mentünk Miklósra. Gyors átöltözés, smink, és rövid tanakodás, hogy akkor most mi legyen a gyerekekkel, mert én szerettem volna, ha a Zuram is ott van a megnyitón, de ismerem a gyerekeimet annyira, hogy tudjam, ők nem fogják végigállni csendben, főleg Nimi, aki ugye mostanában a sikítófrász hadművelettel gyakran késztet minket menekülésre. Nos, végül abban maradtunk, hogy jönnek a fiúk és majd meglátjuk, hogy viselik. A művelődési házba lépve ért az első meglepetés. Én csak azt tudtam, hogy lesz egy molino fentről lógatva, de azt nem, hogy csak én leszek rajta.
Majd a következő meglepetés a kiállítóteremben várt, az egyik kedvenc fotóm óriási méretben:
A megnyitó előtt "lerohant" a helyi sajtó, megvolt életem első interjúja is.
Soós Kálmán is megérkezett és elkezdett muzsikálni, majd 5 órakor megkezdődött a hivatalos megnyitó. Kálmán bácsi egy nagyon szép, ideillő számot választott. Tényleg megható volt. Ez a kép még a megnyitó előtt készült rólunk:
Ezután Mészáros János mondott beszédet, ő nyitotta meg a kiállítást. Nagyon köszönöm, hogy elvállalta ezt a szerepet és segített a kiállítás létrehozásában, a képek válogatásában is.
Nos, ezután nekem kellett beszédet mondani. Annyira, de annyira izgultam, hogy el is felejtettem a szövegem, szám teljesen kiszáradt, de végül csak túlestünk ezen is.
A hivatalos megnyitó után szabadprogramként mindenki megtekintette a képet, ettünk-ittunk, beszélgettünk és akkor még néhány kép:
Köszönöm mindenkinek, aki biztatott, támogatott, segített, hogy létrejöjjön ez a kiállítás, nagy élmény, már maga csak a látvány: a képek a falon ekkora méretben, keretben, egészen más az összhatás, mint a számítógép monitorján nézni. És persze imponál a büszkeségemnek, hogy egy művelődési házban helyet kaptak az én fotóim, és sokan eljöttek megnézni és sokan jöttek gratulálni és biztatni, hogy folytassam tovább, mert tetszenek a fotóim.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
