Szóval, a nyereményjegyem a Marie Antoinette előadásra szólt, amit anyukámmal néztünk meg. Egész jó helyről, bár meg kellett állapítsam, hogy a karzatnak megvan az a nagy előnye (az Operettben), hogy az előtted ülő nem takarja ki a fél színpadot)
A jelmezek nagyon furcsák voltak, még úgy is, hogy tudtam, a jelmezek nagy része direkt egyre modernebb lesz. Nekem a nadrágos Marie Antoinette egyáltalán nem hozta a rokokót, sőt, a díszletek sem voltak fényűzőek, még a palotás jeleneteknél sem.
Ami kifejezetten zavart az a végén a két gépfegyveres ürge megjelenése. Még ha arra is akartak utalni, hogy a mai korban ugyanúgy érvényesek ezek a gondolatok, akkor is szörnyű volt, nem látványos és nem elgondolkodtató, egyszerűen nem odavaló.
Ami kifejezetten zavart az a végén a két gépfegyveres ürge megjelenése. Még ha arra is akartak utalni, hogy a mai korban ugyanúgy érvényesek ezek a gondolatok, akkor is szörnyű volt, nem látványos és nem elgondolkodtató, egyszerűen nem odavaló.
A zene klasszikus Lévay-Kuncze, egy-két dallam erősen emlékeztetett az Elisabethre. Két dalt különösen vártam, mert korábban már hallottam és nagyon megfogtak. A Vihar most talán nem szólt, akkorát, mint a Pesti Broadway fesztiválon Horváth Dániel előadásában (mondjuk akkor mögötte tényleg cikáztak a "vakító villámok", a rendező úr nem is kérhetett volna ott jobb díszletet) Gubik Petra S szívünk mélyén viszont fantasztikus volt. Nagyjából így szólt (nem az én felvételem...)
A színészek nagyszerűek voltak, bár szerettem volna Polyák Lillát a címszerepben látni, nemrég átvette a szerepét Muri Enikő. Gubik Petra leiskolázott mindenkit, Szabó P. Orleans Szilveszter kitűnően szervezkedett, Magócs Ottó (akit huszonegynéhány éve még kis kölyökképű sihederként láttam Szolnokon) remekül hozta a bárgyú, de szelíd királyt, Peller Anna és Bálint Ádám pedig a vicces divatminisztereket.
Összességében nagyszerű kikapcsolódás volt, és persze a szelfik sem maradhattak el:
