Sokadik Cewe találkozó

Újabb Cewés találkozó - képes beszámoló (ezúttal negatív rekordot döntöttünk fotókönyv ügyileg. Én is itthon hagytam a legújabbat, és más sem vitt. Na, jó 2 db mégiscsak volt :) )

Köszönöm a fotókat (nameg a jó társaságot) a sok barátnak, és a sütiket a Cewének!

Gyerekszáj - Zizi

Vettünk egy csomag zizi cukrot (Niminek logopédián ezzel kell gyakorolnia a nyelvtornát)
Csongi lelkesen segít kipakolni a kocsiból: -anya, a rizibizit én viszem!

Időjárás jelentés

2017.04.19. 10:40
Újhartyán fölött az ég borult, heves széllökések mellett +3 C°-ot mérhetünk.
Eddig 2 cm hó esett:

(Sándor, József és Benedek mentségére legyen mondva -bár egész délelőtt hatalmas pelyhekben hullt a hó- délutánra el is olvadt...)

Átestem a ló túloldalára...

Szombaton a lovaglás nem egészen úgy alakult, ahogy terveztem/tük.

Mekka megijedt a nagy szélben valamitől, kitört oldalra, én pedig fejre estem. Még jó, hogy volt rajtam kobak, így is lett egy enyhe agyrázkódásom és a bal kezem középső ujj középső ujjperc eltörött.

Szombat délben még bíztam Dart Vader segítségében:

De végül elmentem a Merényibe (az épp ügyeletes traumatológia) és kaptam rá egy csinos sín. Most 4 hétig bárkinek bemutathatok bünti nélkül :D

Már csak azt kell kitalálni, hogy fogok tapsolni jövő hétvégén a színházban... 

Uralkodói

A cigánybáró margójára: a kikiáltó épp bejelentette Őfelsége Mária Terézia címeit (nem tudom fejből idézni, de a wikipédia szerint többek mellett):

Ausztria főherczege, Erdély nagyfejedelme, Felső- és Alsó-Lausitz örgrófja, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonország, Szerbország, Galiczia, Lodoméria, Bolgárország királynője.

Na, itt a Lodomériánál hangosan felröhögtünk: kb 20 évvel ezelőtt a XIV. René c. darabban Zsuzsi épp Illiriából érkezett a szomszédos Lodomériába, hogy elfoglalja :D :D :D Mi ez, ha nem sorsszerűség...

Színházban az ősökkel - A cigánybáró

Megint olyan darabról írok, amit már épp nem játszanak, de remélem, később ismét műsorra tűzik, mert remek előadás (és 10 teltházas este után gondolom az intézménynek is megérné, nem csak nekünk, nézőnknek)

A cigánybárót az Erkel színházban láttuk, Szinetár Miklós rendezésében. Nagyoperett 3 felvonásban, sok-sok újítással, apró gegekkel, fantasztikus színészekkel, parádés tánccal. Ez utóbbit külön kiemelném: az első felvonás végén még mondtam is anyunak, hogy ahhoz képest, hogy operett, elég keveset táncolnak benne. Nos, igazából csak nem akarták ellőni feleslegesen a puskaport: a végére úgy röpködtek a lábak, hogy nem győztük kapkodni a fejünket. A Duna Művészegyüttes táncosai gyönyörű és látványos tánc-sorozatot adott elő (gratulálok mind a koreográfusnak, mind a táncosoknak!)

A darab egyébként borzalmas lassan indult: valószínűleg a népi sokszínűséget volt hivatott bemutatni a nyitány alatt kivetített prezentáció, engem személy szerint nem villanyozott fel, sőt, inkább lehangolt kicsit.

A szereplők közül csak László Boldizsár (Barinkay Cigánybáró Sándor) és Csarnóy Zsuzsa (Őfelsége Mária Terézia) neve volt ismerős (a másik szereposztásban melléjük Szvétek Lászlót írnám még), bár ez valószínűleg az én szegénységi bizonyítványom, és betudható a ténynek, hogy nem járok az Operába.

Ők hozták is, amit tőlük vártam és reméltem. Zsuzsi szerepe egyébként rendezői újításként került a darabba, de nagyon jól illeszkedik a történetbe, nem lóg ki egyáltalán. Megjelenése, apró gesztusai, mozdulatai tényleg uralkodói magasságokba emelik.

Ami kicsit befejezetlennek vagy céltalannak tűnt számomra, az a kerettörténet: a Monarchia vurstlija, vagy legalábbis annak szerepe szép lassan eltűnt. Ha valamire mégis jó volt, az Hábetler András (kikiáltó) szerepe, aki remekül görgeti a történeti szálat, terelgeti a közönséget. Kicsit emlékeztet az Elizabethben Lucheni-re
Nagyon élvezetes volt Szerekován János zenetanár Ottokárja, bár néha kicsit ellopta a showt az éppen középpontban állóktól, de nagyon élt a színpadon a pasi!
Zavaros Eszter pedig pont olyan Szaffi, mint amit a mese után elképzeltem (az utolsó fejdísze erősen hajaz Spéter Erzsébetre, de elég hamar megszabadul tőle ahhoz, hogy az embernek ne égjen a retinájába ez a kép...)

Nagyon jól éreztem magam, mesés kikapcsolódás, aki szereti az igényes zenés színházat, annak kötelező darab!

Előadás előtt gyors fotó és bejelentkezés:

 Szünetben kis pezsgő és perec:

Ezt a fotót László Boldizsár oldaláról mentettem le, köszönet érte :)

Gyerekszáj - hasonlat

Nézem a Don Carlost (1995, Szolnoki Szigligeti színház felvétele) Nimi áll mellettem, majd felkacag: anya, a néni úgy néz ki, mintha spagetti lenne a fülhallgatóján!

--bocs, Zsuzsi, de a gyereknek igaza van :D --

Hajrá Inárcs

Nem olyan régi hagyomány (őszi szezontól), hogy a gyerekek kísérik be a felnőtt csapatot az inárcsi focimeccseken. Tudod, mint a Barca-Real meccsen, csak nem 98 ezer ember szurkol, hanem 98. :) (a végső nézőszámot nem tudom, de szakavatott forrásból tudom, hogy többen voltak, mint egy átlagos MTK meccsen)

A persze mellünk így is dagad a büszkeségtől, hát még ha ilyen szép új egyenszerkóban vonulnak be, mint a tavaszi szezon első meccsén:

Gyerekszaj - dobozos

Nándi: apa, te meg tudsz inni 2 konzerves kólát egyszerre?

Elbúcsúztattuk

Március közepén elbúcsúztattuk japán ügyvezetőnket. Már január 1-től jött helyette másik, aki -bár már Magyarországon lakik családjával- kicsit kétlaki életet él, mert az angol gyár ügyvezetői posztját is ellátja (Róla majd később)

Eddig két japán kolléga távozásakor segítettem a "levéglegelést" (apartman-kocsi-épület kulcs átadás-átvétel, bankszámla zárás, végszámlák bekérése stb), de ez most más volt, hiszen mióta a Nisshonál dolgozok, közvetlenül Hayashi san mellett dolgoztam, illetve helyrajzilag a szobában előtte: az íróasztala pont mögöttem volt. 

Készültünk a "búcsúztatóra", mégis csak az utolsó napokban sikerült ajándékot beszereznünk, és Kata kolléganőmmel tanácstalanul hümmögtünk a lehetőségek felett. Végül a kollégák által összedobott pénzből Hollóházi porcelán vázát és pálinkás készletet vettünk neki. 

 

Az irodában a lányokkal-fiúkkal közösen egy szép tollal ajándékoztuk meg és mindegyikünk egy-egy teniszlabdát is adott (nem akartuk megsorozni és fejbevágni - bár felmerült ez is, igazából azért vettük, mert a főnök szerett teniszezni, nomeg, hogy legyen a búcsúzkodásban egy kis poén is.)

Hogy a pálinkás készletbe innivaló is kerüljön (bár ezesetben Papikám révén előbb megvolt a belevaló, mint a készlet) egy díszüveges Szicsek óbarack pálinkát adtam át neki:

Készültek még közös fotók, ezt pl 2 fotóból raktam össze, hogy András és én is rajta lehessünk :) Mire mi kiértünk, addigra mindenki beállt a napos oldalra, ahelyett, hogy az épület árnyékos részén maradt volna, így kevésbé hunyorogtunk volna, dehát ez már így marad. 

 

Ezt pedig a főnök csinálta, mindenképpen szelfit akart, pedig mondtuk neki, hogy megkérünk valakit, hogy fotózzon le minket :)

 

Aztán Hayashi san elrepült a családjával, és azóta Tokyo-ban dolgozik, mi meg szokjuk Nakashima san munkastílusát.