Van úgy, hogy a kreatívkodás a munkahelyen is megtalál. Mondjuk nem túl gyakran. Az ötletelés néha eldurvul, főleg, ha a Zuram is besegít. A megvalósítás persze nem nyomdakész, de legalább van miből választani.
Íme néhány remek bögreterv, teljes paláston nyomva (a Flex-man -es ráadásul hőre előtűnős verzióban...) Ki melyikre szavaz? (cégen belül még nincs döntés, de már van állásfoglalás)
Megint Pál utcai (ez volt az 5.) és megint Menopauza (ez volt a 6.) Előbbi Nimivel, utóbbi Fannival. Jó volt, mindkettő. Kellemes, mint karácsonykor beburkolózni egy jó meleg, puha takaróba és onnan nézni a karácsonyfát. A zene napokig elkísér, a szíved megtelik szeretettel, a lelked feltöltődik a látvánnyal, már-már megszokott, jóleső érzés, mégsem mindennapos dolog. Mondom, tisztára mint a karácsony! Ugyanakkor kicsit izgalmas is, vajon most lesz-e változás, új szereplő, lesz-e új poén, esetleg bakizik valaki, amit észre tudsz venni?!
Kérdezte múltkor valaki*, hogy miért nézzük meg ennyiszer, és nem unjuk még? Nos, erre akkor is csak annyit tudtam kérdezni: van kedvenc zenekarod? És meghallgattad már egy albumukat egynél többször, vagy 2-nél megálltál és azt mondtad, ez már uncsi, többet hallani sem akarom? Hát kb így vagyok én ezekkel az előadásokkal. Ami egyébként annyira magával ragadott, hogy egész éjszaka Hernádival és Szulákkal énekeltem egy színpadon (álmomban) és annyira kimerítő volt, hogy reggel alig bírtam kinyitni a szemem. Fanni megjegyzése erre: "Nem csodálom, durva tempót diktálnak!"
---------------------------------------
* aki egyébként szerintem sose jár színházba, úgyhogy kb bármit mondhattam volna, úgysem érti meg
Sok-sok scrap oldal készült ebben a hónapban, először azokat mutatom, amik fotókönyvbe készültek. 1 hónap alatt elkészültem a 2007-es könyvvel, igaz, nem csicsáztam túl, nagyon minimálra vettem az oldalakat és szöveg sem került bele. A 2007-es, ahogy az utóbbi évek könyvei is, A/4-es formátumú lesz, itt a Cewe bingo játék kedvéért foglaltam négyzetes oldalba (egyébként a digitális scrapbook készletekben a háttér papírok mindig négyzetesek, ezt kell/lehet átalakítani)
Alig hiszem el, de az elkövetkező 3 hónapban nincs olyan előadás a Budapesti Operettszínházban, amire be tudnám váltani az elmaradt JVI jegyeimet*. Nincs olyan előadás, amit úgy istenigazából, szívesen megnéznék. Nagy duzzogva bevállalnám mégegyszer a Pendragont, vagy az Istvánt, de egyikre sem jó az időpont, vagy a szereposztás ugyanaz, mint amivel láttam, így meg*...
Pedig hálás lehetnék a jegyirodás ügyintézőknek, mert a jegyvisszaváltás szeptember 1-el befejeződött, de ez az infó engem elkerült. Csak vártam és vártam, hátha pótolnak majd. Hát nem pótolnak. De ma felajánlották, hogy októberre vehetek jegyet és beszámítják. Rendesek. csak nem tudom, mit nézzek...
-------------------------------
*tudom, tudom, ez legyen életem legnagyobb tragédiája....
Tegnap nekimentem egy ajtófélfának (ilyenkor szoktam mondani, hogy nem vak vagyok, csak kicsit test-kép-zavaros) és az órám szíja elszakadt. Pontosabban nem is a szíja, hanem az azt rögzítő kis rugós stift kipattant. Nézegettem én, de a szürke cirmos padlószőnyegen esélyem sem volt megtalálni a szürke, 14 mm hosszú kis pöcköt. Letettem hát az órámat az asztalomra.
Délután 4 körül kérdi a technikai managerünk, hogy mit vétett az a szerencsétlen óra, hogy így elbántam vele. Elmeséltem neki elszakadásának történetét, erre azon kapom magam, hogy 3 manager (Head of Technical Department, Head of Quality Department, Supplier Quality Manager), 3 ifjú titán* négykézláb tapogatja a szőnyeget, miközben telefonnal villognak, hátha megcsillan valahol.
Annyira szürreális volt az egész, miközben persze zavarbaejtő és jóleső is egyszerre.
Fotó nem készült. (pedig átsuhant az agyamon, hogy ez mekkora kép lenne már!)
------------------------
*na, jó, egyikük annyi idős pont, mint én, de a másik kettő férfiember fiatalabb jóval
Sosem voltam még premier előadáson, hát itt volt az ideje. Izgatottan vártam, bár bennem volt az utóbbi idők tapasztalata, hogy premier előadás után nem sokkal még nem jó megnézni a darabot, mert nem érett össze. Nos, ez elég érett volt.
Szente Vajk rendezés, Feke Pállal a főszerepben, ez nálam nyerő párosítás, de az igazán fantasztikus über-bombasztikus Auksz Éva volt. Egyszerűen leénekelte a hajunkat és leiskolázott mindenkit! Döbbenetesen jó hangja és ütős játéka van!
A darab nagyon sokat röhögős, és a jópofa az enyhe kifejezés, konkrétan ennyi hülyeséget összehordani nem is tudom, hogy lehet. De a lényeg, hogy ez egy mjúúúúzikel, ezt el is éneklik benne, és mivel szeretjük a zenés színházat, ezért jó volt megnézni! Szerintem többször nézős :)
Nimród (5. osztály, irodalom)
én: Műnemek szerint hogyan csoportosítjuk az irodalmi alkotásokat?
Nimi: -epika, líra, dráma
én: Jó. Mondj rá példát!
Nimi: például a lírai a dal és a népeskép... drámai meg a színlelés
...mondjuk az elég drámai...
Zuram átesett a tűzkeresztségen, ugyanis egyidőben volt a legkisebb és a legnagyobb gyermek szülői értekezlete, és mivel még nem tudok egyszerre jelen lenni 2 helyen (de már dolgozok az ügyön) így kénytelen volt bevállalni az online szülőit. Még jó, hogy Ádám bá, Nándi osztályfőnöke zoomon tartotta, így én tudtam menni Anna nénihez az áltsuliba.
Mai beszólása: most, hogy láttam, hogy néz ki Ádám bá hogy néz ki, vajon tudja az anyukája, hogy tanárbácsisat játszik napközben?
Ki találja meg az osztályképen?
Szó mi szó, kölyökképű és szemtelenül fiatal, ahogy Nimród új osztályfőnöke is, aki tavaly diplomázott a főiskolán :)
