Mirza-díj

Pakolásztam a hétvégén a szüleimnél, maradt még ott egy pár könyv, lim-lom, kacat, emlékek, amik hozzám nőttek és nincs szívem kidobni. Elhoztam őket  hogy itt porosodjanak, ne ott. Megtaláltam a Mirza díjamat is és ha már megvan, oldalba is foglaltam. 

A Cewén Krisssz ezúttal ránk bízta a kihívás témáját. Pontosabban arra volt kíváncsi, ki milyen kihívást indítana. Az én kihívásom témája: mutasd a díjad! Bízom benne, hogy mindenkinek lapul a szekrény mélyén vagy a kandalló tetején egy emlék, amire büszke. Na, jó, engedményt is adok: lehet elképzelt díj is. Idősebbek készíthetnek oldalt a sztahanovista oklevélről, ifjabbak az iskolai szavalóversenyen elért eredményről, szentimentálisok a gyermek mosolyáról, blogolók a blogdíjról, stréberek a kitűnő bizonyítványról*, álmodozók a majdani Oscar díjról.

Az én oldalam: 

Felhasználtam köszönettel Rainbow Kata Daffodils és Vintage Wedding készleteit

*na, jó ilyen nekem is van, pedig nem is voltam stréber. Sőőőőőőt. kifejezetten lusta...

Nyertem!

Alig hiszem, de ismét rámmosolygott a szerencse, és Rainbow Kata gyönyörű esküvős készletét tudhatom magaménak. 

Egyébként is menthetetlenül szentimentális vagyok és imádom az esküvőket, ez a készlet pedig gyönyörű, már alkottam is vele, majd mutatom, de egyelőre titok!

Fotós workshop...

...remélem, még nem unjátok.

Szóval, megreszeltem néhány képet. Még nem találtam meg a saját stílusom, így kipróbáltam mindenfélét, állítgattam, korrigáltam, maszatoltam, égettem (remélem, nem csak saját magam). Egy kis klón itt, egy kis action ott és kész a varázslat:

Videóscrap - 2011.06.25.

Tegnap éjszaka ismét videóscrappeltünk. Lehet, hogy a fáradtság miatt, de már a lista (óra, függöny, ragasztószalag, strasszok, béka, tükör) láttán kiborultam (úgy szép szolidan), és az  "Úristen, mit kezdjek ezzel???" érzés ezúttal nyomasztólag hatott, így most inkább mélyeket hallgattam (vagy hülyeségeket beszéltem... az se jobb) A helyzetet ugye bonyolította, hogy mivel szüleimnél vagyunk így korlátozott mennyiségben van felhasználható csomagom, bár letöltöttem gyorsan közben 2-3 freebiet, azok közül csak Krisssz ragasztóját használtam.

Először arra gondoltam, csinálok valami fantasyt: békakirály ül a tükör előtt, a szobában ugye ablak, lengedező függönnyel, mellette ingaóra* A falon meg egy ragasztószalaggal feltett kép a békakirálylányról... Nagyon összeállt bennem az oldal, viszont egyetlen hozzávalót se találtam hozzá. Pffff. 

Végülis találtam egy szimpi békát, tettem rá koronát strasszokkal és a nagypapa óráját lecseréltem a Big Benre, mindeközben eszembe jutott a színpadi függöny, és ez így együtt annyira elborultnak tűnt, hogy rögtön eszembejutott a Dream Theater egyik albuma: When Dream and Day Unite. Az oldal is kicsit olyan szürreális arcot kezdett ölteni, mintha az álom és a valóság összeolvadna. A DT-ről eszembe jutott egy másik albumuk, az Awake, amin épp egy tükör van. Erre tettem egy fotót magamról (a kis egoista), jól elmosva.  És tettem rá 3-4 textúrát. A ragasztón még morcogtam egy jó negyedórát (hova és hogyan...) aztán feltölteni se sikerült a Cewe galériájába, úgyhogy megint kicsit megzakkantam, de végülis mikor lecsatlakoztam a skype-ról, minden gond nélkül felment... 

Na, ha volt türelmed eddig elolvasni, akkor megérdemled, hogy megnézd az oldalt:

  A ragasztószalag Krissztől, a textúrák a Deviantról, az összes többi goooogle.

*mire nem jó egy cewés videóscrap: most legalább tudom, hogy angolul grandfather's clock a neve

Fotós workshopról még

Péntek esti bejegyzésemet kérdésekkel indítottam, amikre végül nem, vagy csak részben adtam választ. Hogy ne maradjon hiányérzetetek (ha volt egyáltalán) itt fejezem be a megkezdett gondolatmenetet.

Szóval, kivel: Iván Ottó volt a szellemi mozgatórugója, szervezője a dolognak, ő fogta össze az egészet. Magyarázott, megmutatott, beállított, kölcsönadott - nagyon profi módon. Rajta kívül olyan nevek voltak, akiktől már a bemutatkozásnál lehidaltam, mert ismerem, elismerem a munkájukat, fotózással foglalkoznak, nem hobbi szinten, mint én. Kicsit olyan érzés lehet ez, mintha egy diákszínpadosnak lehetősége nyílik Törőcsik Marival vagy Szacsvay Lászlóval egy színpadon játszani (még ha nincs is közös jelenetük)

Hol: először kültéren fotóztunk, egy parkolóban, aztán az Expo Hotel egyik szobájában. Na, ez volt az igazán izgalmas számomra, mert ilyen helyszínen sosem fotóztam. Kis szoba, sok fotóssal megtöltve, bár ugye sok jó fotós kis helyen is elfér  :)))

Kiket: soha nem fotóztam még modellt. Olyat meg pláne nem, aki azt is csinálja, amit mondok. (és nem kezd el grimaszolni és nem rohan el....) És nem fotóztam még ilyen autómentő micsodát se (meg delfint, aranyhalat szirtisast, bár ezeket most se)*

Teszek fel néhány nyers képet. Úgy akartam, hogy retusálom őket készre, és csak aztán dobom a blogra, de egyszerűen nincs rá időm, meg kifolyik a szemem és tegnap este is inkább videóscrappeltem, mint retusáltam (mindjárt postolok erről is)

Elöljáróban a feelingről (remélem, a többiek sem bánják, ha ez megmutatom - ha mégis, szóljatok, és leveszem): 

Szöszi Nyuszi Vagány Csávóra mosolyog

Rövidtávú távolbatekintés (szándékosan a lámpára fókuszálva!)

Morcos kinézős

Szöszi a falnál 

A személyes kedvencem

És egy beltéri

Hamarosan teszek még fel, retusálva, feljavítva, étkezési célokra megfelelően tálalva.

*nem, ne kérdezd, hogy ez hogy jön ide....

Fotóztam...

...ami persze nem meglepő, manapság igen gyakran megesik... Nade kivel! És hol! És ki(ket)!

Már jópár napja szemeztem Ottó workshopos felhívásával. Gyáva nyúl vagyok, na. Aztán mégis jelentkeztem. Ma reggel komolyan úgy izgultam, mintha vizsgára készültem volna és csak abban bíztam, hogy Ottó azt mondta, nem leszek egyedüli béna kezdő lelkes amatőr.

Ugyse tudnám leírni mi mindent tanultam, okultam, így csak zanzásítva a nap: ismerkedés, projectoros kiselőadás, szendvicsosztás, külső fotózás, beltéri fotózás, fotóértékelés.

Én ez utóbbiról elég hamar meglógtam (lehet, jobb is - értsd: megúsztam a nyilvános értékelést, amit meg nem hallok az ugye nem fáj*), és alig vártam, hogy megnézhessem otthon (a szüleimnél) a képeket. Jáááááááááááááj. Olyan csalódott vagyok. A beltéri képek 90%-a homályos lett. Komolyan többet vártam magamtól, azt hittem, karácsony óta** többet fejlődtem... Most vagy a beállítást kapkodtam el, vagy a fókuszálást, vagy az exponálást vagy mindent, vagy nem is tudom.***.. Kicsit még retusálgatok rajta, aztán felteszek ide is 1-2 fotót...

Tobzódnak bennem a pixelek, el is teszem magam mára, aztán holnap előveszem a Gimpet és hozok nektek képeket. Kicsit még reszelek rajta, aztán felteszek ide is 1-2 fotót...

Mindenesetre köszönöm Ottónak a lehetőséget!



*kicsit szarkasztikusabb hangulatom van ma az átlagnál, bocs
**mióta megvan a komoly gépem
***na, jó, tudom, csak csalódott vagyok

In the Fairy Forest

A Cewe eheti kihívása Szentivánéj jegyében telik. Tűz, varázslat, angyal, mese, álom, tündér, vagy bármi hasonló témakörben lehet alkotni. Hoztam is egy oldalt, remélem, sikerült elég tündéres, fantasy-sra alakítani.

A háttérkép saját, az ócsai láperdőben készült, talán ide is felraktam már. A tündér én volnék (hahaha, ez azért elég komoly...) a ló a háttérben Csemete, akivel elkezdtem "lovas pályafutásom". Szárnyak és galamb a google-ból.

Apák napja - megkésve

Annyira röstellem, de ma jutott eszembe, hogy elfelejtettem időzíteni egy bejegyzést. Pedig milyen fontos bejegyzés: 

Angolszász szokás szerint június 3. vasárnapja apáknapja. Szerintem legalább olyan fontos, mint az anyáknapja (ehhez képest jól el is felejtettem...), és inkább ezt kéne favorizálni, mintsem a valentin napot, nade mindegy.

Készítettem egy oldalt is, ezúttal apukámnak-apukámról. Az oldalt a scrapbook.hu júniusi, apáknapjás kihívására is "beneveztem", ennek feltétele pedig - az apuka mellett- Beszteri csodás WA-nak megjelenítése is volt. A fotó 1983-ban készült, ha jól gondolom, Balatonföldváron. Ha nem jól gondolom, majd papi megírja.

 Felhasználtam köszönettel Doodle-design, OsDesign, elemeket, papírokat és GeniaBeana template-et

Találtam egy gyönyörű verset is Sapimanó oldalán. Szóljon ez minden apukának, nagypapának! (figyelem! zsepiket előkészíteni!!!)

Szabadi Lívia: Édesapámnak

A jóságos arcra gondok nyomnak barázdát, 

s mégis nagy örömmel látja el kis családját. 

Szerető szíve szüntelen hittel, hévvel dobog,

 benne sok akarat, s tetterő miattunk lobog!

 Látom fáradtságát, s a fájdalmat szemében, 

mikor gyermek módra önzőn meg nem értem! 

Tudom, ő mégis megbocsát, s nagyon szeret, 

hisz tőle kaptam mindenem, s egy egész életet! 

Kérem a jó Istent, s az összes áldott szentet, 

adjon neki hitet, erőt, türelmet, s jókedvet! 

Tudja, még ha tettünk nem mindig mutatja, 

ő a mi szemünkben a világ legjobb apja!

Mai lovaglás

Már tegnap este elkezdtem a hisztit nyavalygást  (biztos ami biztos), hogy milyen kitolás, hogy vasárnapra elromlik az idő és nem tudunk lovagolni. Személyes sértésnek vettem a közeledő hidegfronttól, hogy engem inzultál és nem hagy önmegvalósulni. Még reggel sem hittem a szememnek és szentül hittem, hogy mire 9 óra lesz és kiérünk a tanyára, leszakad az ég. Nem így lett. Bár nagyon borult volt, egész nap nem esett egy csepp eső sem.

Hogy biztosan tudjunk lovagolni az általam biztosnak vélt vihar előtt, jó korán indultunk: R. még épp reggelit hozott a kaszálóról.

Nándi lovagolt először. Elég régen voltunk már, ehhez képest viszont teljesen összerendezett volt a mozgása, ügyesen egyensúlyozott, az összes tornaelemet gyorsan, szépen megcsinálta. Kb 10 percet tornáztak, majd szárat fogott és még 8-10 percet mentek csak a szárra, lábra figyelve. Mióta én is lovagolok, más szemmel látom ám őt is. Egyrészt figyelem, hogy mozog, és látom, ha pl hátramegy a lába, a teste előre dől, az egyensúlya kissé bizonytalanabb lesz (tehát nekem is figyelnem kell erre) másrészt pedig még büszkébb vagyok rá, hogy miket tud megcsinálni: feltérdel, kapaszkodás nélkül lovagol, megfordul stb.

Nándi után jöttem én. R. elővigyázatosságból kivitte futószáron először Iport nélkülem, és milyen jó ötlet volt: 2 kört úgy fickándozott végig, hogy csak lestem. 2 kör után lehiggadt, és gyönyörűen ügetett, jöhettem én. Nos, nem ment olyan jól, mint legutóbb, de ahhoz képest, hogy megint egy hónap kihagyás után ültem nyeregbe, szerintem egész jól ment. A bokám és a térdem legalábbis "elsőosztályú" volt. A csípőm megint nem volt a helyén, és sokszor nem találtam a ritmust, de azért 2-3 kört mentünk egyben (még ha nem is olyan szépen, mit legutóbb) 15 perc kiskör után irányítási gyakorlat következett. R vezénylete alapján bejártuk a tanyát, jobbra, balra, fordulás, megállás, indulás, persze mindezt csak könnyű sétával, majd be az istállóba.

Osli week 6.

Osli eheti játékán "receptes" feladatot kell teljesíteni. Úgy kell oldalt készíteni, hogy a megadott hozzávalókból pontosan csak azt és annyit lehet használni, amit ő előír. Első ránézésre könnyűnek tűnt, végül elég kényszeredett lett a mosolyom, főleg a csillámos hozzávalóval szenvedtem.

És akkor a recept: "1 virágmintás papír, 1 sima papír, 2 fotó, varrás, valami csillámos dolog, 2 szalag/papírcsík, alpha.

És egy kis kiegészítés: Mivel itt van lassan az iskolaév vége, ezért a téma a nyári vakáció legyen. "

Mivel idei igazi nyári képet még nem sikerült készítenem, így tavalyi strandolósat pakoltam rá.

Felhasználtam köszönettel: Lily Ann Fishermann papírokat, Osli szalagját, Amy Miller csillámos papírját kicsit megradírozva és Marie Stich varrást körbe.