Miután eldöntöttük, hogy ma én megyek először, mert a gyerekek még türelmesek és hátha eljátszanak egy darabig, R. azzal kezdte, hogy kezembe adta a vezetőszárat: most pedig anya hozd a lovad ki a karámból. Elmondta, hogy csináljam és biztosított róla, hogy meg tudom csinálni, kibattyogtam, bebújtam, beakasztottam a karabínert és kivezettem Iport. Ilyen egyszerűen. Na, jó, egyszer meg akart álllni legelni, akkor majdnem hasraestem, hogy tartsam és továbbhaladásra bírjam... Meg lettem dícsérve :)
Aztán R. felszerszámozta, én segítettem kicsit, felültem és kijöttünk. Először csak sétálgattunk, körbe-körbe, gyakoroltam a felállást és előretámaszkodást a kengyelben, aztán átlósan át és másik irányban is körbe-körbe séta. Aztán ügettünk kicsit. Hát nem mondom, hogy perfekt volt, de sokkal jobb, mint múltkor. A kezemet most nem tudtam felfelé tartani, mert R. tett fel egy plusz szíjat (martingál), ami lenn tartja a ló fejét és az én kezemet. Már sokszor megvolt a ritmus, bár pont az utolsó kört elbénáztam, mert megint hátraültem és fel, nem pedig előre...
De végülis hatalmas élmény volt megint. Aztán még mentünk vagy 5 kört, mert R. volt olyan kedves és lefotózott, csinált vagy 40 képet, sétálva, megállva, jobbról-balról, alig győztem választani, melyiket tegyem ide :)
Aztán Nándi ment nagykörös sétára és félúton feltettük Csongit is. Először előre, de 20 méter után mondta Csongi, hogy "szorít", úgyhogy hátra tettük, és sokkal stabilabban ült mint múltkor (látszik a fényképen is elengedte Nándit és mutogatott valamit) És itt is megdícsérem őket, mert nagyon türelmesen várakoztak, míg én lovagoltam, 1x kellett kérni őket, hogy menjenek hátrébb játszani (mondjuk Nándi kicsit be is pöccent, de végülis hamar lehiggadt - miután szétdobálta a kisautókat amiket vittünk, hogy tudjanak játszani)
Holnap pedig első nap az oviban. Nagyon izgulok :)
