"Amikor úgy érzed egy színházi előadás előtt, közben, hogy egy régi baráthoz ültél be és régi nagyon kedves ismerősökkel találkozol, már egyből mosolyra húzódik a szád, pedig még el sem kezdődött az előadás. Amikor meghallod a kedvenc dalaidat és izgalommal várod,hogy éppen milyen plusz poént hoznak ki egymásból a szereplők. Amikor a dráma tetőfoka utáni összeomlás dalától könny folyik az arcodon. Amikor a "forró vízó" kerül az olasz melódia szövegébe. Amikor tudod, hogy mi lesz de mégis izgulsz hogy mi lesz a válasz a lánykérésre, és a végén Coni is megnevettet, nem beszélve a bűvös 113 ról és az órádhoz nyúlnál hogy Te is beállítsd rajta a 3 óra 25 perc késést. Akkor úgy érzed hogy ismét hazaértél és ismét csodában volt részed. Köszönöm ismét és újra George és Doris. És hogy melyik a kedvenc? Hát mindig a következő..." (Sz.B.)
Idén harmadjára, most is imádtam, de nagyon gyors volt, túl hamar vége lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése