Gondoltam összegzem az első negyedévet online-színház ügyileg. Beszámolhatnék az előadásokról egyesével is, dehát az online színház nem ugyanaz, minta az igazi. Egy nagyon kedves ismerősöm mondta, "erről az egész online világról a koffeinmentes kávé jut eszembe. Próbáljuk pótolni az eredetit, de így pont a lényeg az, ami kimarad belőle". Abszolút teli találat (bár nagyon ritkán kávézok). Az online színházból is kimarad a készülődés, a színházba belépés (nekem az mindig olyan felemelő pillanat), a nézőtéri zsizsgés és lecsendesedés, függöny fel, függöny le, taps, adott esetben szemkontaktus is a színésszel. Sokszor steril, a valós idejű stream-eseknél még a taps is hiányzik. De persze örülünk, hogy van valami, és jó lenne, ha ez megmaradna későbbiekre is, mert sokaknak nem opció a valódi jelenlét.
A negatív gondolatok és a kezdeti nehézségek ellenére vettem és veszek jegyet online-színházas előadásra. (2020 év végén a Hatan pizsamában és az István a királyra ültem gép elé) Hiányzik a rendes és azért egy cikóriának ez is tök jó.
Idén az operettes Abigéllel kezdtem. Nagyon jó volt, ez kimaradt anno színházban, de most nagyon tetszett! (erről februárban scrap oldalt is kitettem)
Aztán a Madách-os Jövőre, veled, ugyanitt tett kíváncsivá (hát ez olyan kis langyi, sokkal-sokkal több érzelem van ebben, mint amit láttam, de legalább a kamerázás érdekes volt)
Márciusban a Játékszínes Primadonnák következett, amit egyébként már korábban is meg akartam nézni. (sírva röhögős, biztos megnézem majd nézőtérről is!)
Majd hirtelen ötlettől vezérelve, du 4kor vettem jegyet a Csoportterápiára, amit a szolnoki színház művészei interpretáltak egy korábbi felvétellel (a hang borzalmas volt, az élmény viszont hatalmas, még BB is egészen emberi arcát mutatta)
Március legvégére pedig a Mégegyszer, veled itt online verziójára vettem jegyet. Ez volt az utolsó nézőteres élményem (novemberben), persze már akkor tetszett, de most kicsit még nosztalgikus, reménykedős, sóhajtozós érzések is átszőtték.
Egyébként asztali számítógépről nézem mindig, a család továbbra sincs oda a színházért annyira, hogy a nagytévére tükrözzem az előadásokat (bár Csongi minap épp azt kérte, hogy amikor majd lehet, nézzünk majd valami jó előadást, olyat, mint amilyen a Dzsungel és a Pál utcai volt) Nándor egyébként is kiakadt, mikor hangosan énekeltem a JVI-ből: ("Kisokos, nagyokos, fanatikus, hetero, homokos és leszbikus, mindenki már szerelmes kalandra vár" ) Na, látod, anya, ezért nem járok én színházba, mert ilyeneket énekelnek benne...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése