Rövidhírek Nimi házatájáról

1., Hétvégén kibújt a 4. foga.

2., Hétvégén kapaszkodva felállt, majd elengedte a "járássegítő" nevezetű harcijárművet (a Nagyok csak száguldósnak hívják), és pár másodpercre kapaszkodás nélkül, diadalittasan állt egyes egyedül. Majd ügyesen leült és mosolyogva körülnézett, ki látta az attrakciót.

3., Múltheti mérlegelés szerint 8700 gr és 70,5 cm.

4., Kisebbfajta birkózás veszi kezdetét minden egyes pelenkacserénél és erősen gondolkodom rajt, hogy szabadalmaztatom a hátul kapcsolódó eldobhatós pelust (ti. rögtön hasravágja magát, amint leszedem a pelenkát)

Éjjeli bagoly, Teszek-veszek-intézkedek, Fittipaldi, Éjjeli bagoly

A fenti szereposztásban mind én tündököltem egyhuszonnégyóra alatt. Az érdekes (???) szimmetria gondolom mindenkinek feltűnt.

No, de haladjunk csak szép sorjában.

Éjfélkor Nimi felsírt. Szokatlan ez tőle, bár az előző nap csak 1x aludt, ami még szokatlanabb tőle, így arra gondoltam (először), hogy kicsit megkavarodott és éjjel sem tud tisztességesen aludni. Rövid dajka-dajka után visszaaludt. Majd fél 2-kor ismét ébredt és a rövid dajka dajka után nem audt vissza. Így átmentünk éjjeli bagoly funkcióba, és lejöttünk. Sétálgattunk, számítógépeztünk, és minden olyan dolgot csináltunk, amit az ember nem szívesen csinál hajnal 2-kor. 4kor sikerült visszaaltatnom. 5 kor riadt Csongor, tápi, alvás, 6-kor Nimi, tápi, alvás, 7kor ébresztő, öltözés, reggeli, indulás.

A cudar éjszakát azonban pöpec délelőtt követte. Minden flottul ment. Komolyan, magam sem hittem el, de annyi mindent sikerült elintézni , ráadásul mindenhova időben értem, gyerekek is ügyesen viselkedtek. Pestről hazafelé elhoztam a Játéknettől a gyerekeknek rendelt karácsonyi ajándékokat, majd Ócsán elintéztem a kocsi papírjait, délután Nándiért az oviba, szépen lovagolt (hétfőn mennek R-ék az oviba lovagolni) Pestre befelé felvettem az elkészült művet, amin sopánkodtam a múltkor, és annyira, de annyira szép lett. Jóvanna, tudom, ne ájuljak el magamtól, de akkor is megérte piszmogni vele.

Szóval a sok pozitív dolog után átvillant az agyamon, hogy ennyi jó nem történhet egy nap. És akkor csatt. Megtörtem a kocsit. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentős. Vagy nem jelentős. Fogalmam sincs. A motorháztető horpadt, a lökhárító tört. A "belső szerveknek" semmi baja nem lett, kvázi karosszériás munka, vagy majd veszünk "kilóra bontóból", ahogy sógorom fogalmazott teljesen frappánsan. Csakhát a lelkiismeretfurdalás és a szégyen és a csalódottság megint ott van...

És hogy a kör bezáruljon, estére már erősen taknyosodott Nimi, így este 10-éjfélig csak kézben (puma-póz) volt hajlandó aludni. Bárhogy próbáltam letenni, hasra, hátra, ölben, vállon, hordozóba stb felriadt, sírt még jobban bedugult az orra. Éjfélkor aztán valami csoda folytán le tudtam tenni... 

Hát ilyen volt a tegnapi nap.

ÁTÍRTÁK!!!

Revidiálnom kell összes kijelentésemet okmányiroda ügyben.

Ócsán kérdés nélkül átírták gépjárművünk forgalmi engedélyét, és a törzskönyvet! Készségesek voltak, mosolygósak, még a rendszámtáblát se kellett levennem (bár tettem egy kísérletet): a hölgy a cudar időjárás ellenére kijött, lemosta a matricát és ragasztott újat. 

Nagyon boldog vagyok, hogy ezt az akadályt is legyőztük, sikeresen megoldottam még egy feladatot. (na, jó, abbahagyom az öntömjénezést, még mielőtt teljhesen meghatódom magamtól...)

Mai lovaglás

Önző disznyó módon Nándi lovaglásáról csak egy összetett mondatot írok:

R. új tornaelemeket vezetett be Nándinál: teniszlabdával a kezében kellett egyensúlyoznia, egyik kezéből a másikba áttenni, elől, hátul, feje fölött stb.

Ésésésésésés önzőségem oka: ma én is lovagoltam!!! Régóta érett már a gondolat, csak hol bátorságom nem volt megkérdezni R-tól (igen, nekem ehhez is össze kell szedni a bátorságom minden morzsáját), aztán nem elég korán mentünk, aztán egyáltalán nem mentünk a tanyára. De most! Időben mentünk (sőt, meglehetősen korán - szegény R-t szerintem mi ébresztettük, így ő szabadkozott, hogy még nincsenek kinn a lovak, én meg mentegetőztem, hogy ilyen korán jöttünk - naja, ő mondta, hogy jöjjünk korábban, nem gondoltam, hogy a 9 helyett fél 9 ennyire korán lesz...) és Nándinak is volt türelme kivárni és alkalom is volt, meg ló is. Ló, nevezett Csemete, 14 éves pej kanca. 

Felültem rá (némi instruálás után egyedül, segítség nélkül - kezdetnek nem is rossz), beállítottuk a kengyelt (17-es, meg kell jegyeznem) és már mentünk is. És most vagyok bajban, hogyan írjam le az érzést. Aki lovagolt már, az tudja. aki meg még nem ült lovon, nehezen érti. Kicsit olyan, mintha az ember lassúrumbázna. Próbálja követni a lépéseket, először csak arra figyel, mit csinál a partner, aztán felveszi a ritmust, aztán a helyes tartásra összpontosít, majd az apró mozdulatokra. Remélem, eljutunk majd odáig is, hogy már nem a tánclépésekre figyelek, hanem csak úgy élvezem a táncot a lovaglást.

Mindenesetre ez fantasztikus élmény volt és persze kicsit bánom, hogy nem volt merszem előhozakodni a kérdéssel egy évvel ezelőtt R-nál. 

Még egy hét, és ha minden jól megy, újra nyeregbe szállok.

Nem rasszista, csak még kicsi

Nézzük a Robinsont a tv-ben, épp Péntek beszél Robinsonhoz.
Csongor kérdi: Apa, az kismajom?

adventi készülődés

És szélsebesen közeleg a karácsony. Erre a héten döbbentem rá, mikoris Zuram kérdezte, hogy ugye most hétvégén már advent első vasárnapja?! Uramisten, tényleg, és én még nem néztem meg, kell-e valami az adventi koszorúhoz, és még idén nem is vettem karácsonyi díszt se (pedig aki ismeri, üvegdísz mániámat, az tudja, hogy az idén nagyon visszafogtam magam)
Elmaradásomat pótolandó, hazafelé beugrottunk a tescoba, ahol ez a mackó sírva könyörgött: vigyél haza, vigyél haza. Nem is tehettem mást. 

Ma pedig összeraktam az adventi koszorút is, ami idén a piros jegyében így néz ki:

A szalma alapra fenyőágakat ragasztottam ragasztópisztollyal. A kerámia télapót és a rénszarvast 100 ft-os boltban vettem, szintén ragasztópisztollyal, a masnik gombostűvel vannak rögzítve, a kunkori füzéreket (egy piros karácsnyfaboát áldoztam be) pedig csak igazítva lettek.

Az ajtódísz és az ablakdíszt is előkerestem, holnap felkerülnek méltó helyükre.

Mindenkinek kellemes adventi készülődést!

"Esik a hó, az első hó, az egész udvar csupa porcukor..."

...minek folyományaként:

1: reggel hétkor már az udvarra kellett kikísérnem a "nagyokat" (szerencsére Nándit még időben meg tudtam győzni arról, hogy az angyalkázáshoz még csöppet kevés hó esett)
2: rájöttem, hogy megint kesztyűt kell vennem a gyerekeknek, mert mindig csak fél pár van meg. Nem is értem, miért nem árulnak a boltban fél páras kesztyűket. Szerintem tuti biznisz
3: végre megint hólapátolhattam (igen, ÉN szeretek havat lapátolni)
4: az adventi készülődés is szépre sikeredett. Apropó, advent, erről írnom kell...

Elveszve a bürökrácia útvesztőiben.

Hosszú bejegyzés következik, így mindenki készítsen maga mellé 3 napi hideg élelmet, gyengébb idegzetűek a vérnyomáscsökkentő gyógyszereket is.

Suzy akut szívbillentyűproblémákkal küzködött, így sürgős szívcserére volt szükség. A transzplantáció sikeres volt, már csak a papírmunka van hátra. Na, jó, nem leszek ennyire metaforikus: Suzukink dugattyúja eltörött, motorcsere megtörtént, jöhet a bürokrácia.

Ma elbattyogtam a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz  (nem tudom, miért hívja mindenki KPM-nek...) Papírokat benyújtom, mondom, hogy szemlére hoztam a motorcserés autómat. Bácsi értetlenkedik. Nah, mondom ez is jól kezdődik. Nem is értettem, mit nem ért, azt hittem, ez egy szokványos dolog, és ez a menete. Mindegy, végül arra jut, hogy menjek tovább a pénztárhoz, de mielőtt kifizetem, kérdezzem meg a másik kollégától, hogy rendben lesznek-e a papírok. Mert mint kiderült, ő csak annyit csinál, hogy kitölt egy kérelmet. Egy másik ember pénztáraz, egy harmadik számítógépre viszi az adatokat, egy sokadik fényképez, és összehasonlít, végül az előző kiadja a dokumentumokat. És végülis ha azt nézzük, ez egy flottul működő dolog. Ráadásul az ott dolgozók nagyon kedvesek voltak, ami meglepő, főleg úgy, hogy minden ügyfél kicsit ideges, mindenki várakozik, mindenki szeretne sorra kerülni. Persze nekem ott van még két eleven kicsi fiam, akik tettek róla, hogy előreengedjenek minket, és a kolléga is segítőkészen megsürgeti az ügyet. Ellenőrizték a motorszámot, a benyújtott papírokkal megegyezik, a Nap is kisütött, igazolásokat is megkaptuk, és jó hír: nem kell levizsgáztatni a járgányt, elég csak az okmányirodában átiratni a forgalmiban a motorszámot.

Üdvözült mosollyal az arcomon hagytam el a Mozaik utcát, és reményteli gondolatokkal a hajtottam Dabasra az okmányirodába. Bár időpontom nincsen, fogadnak,  Hölgy az ablaknál rövid várakozás után magához hivat - minek is emlegettem a szívgyógyszereket, ha minden ilyen jól megy?! Szóval, igazolnom kell a motor eredetét. 

Nézek bambán: Ott van az adás-vétel szerződés Ön előtt. És ott van egy EU-s pecsétes Suzuki emblémás kis könyv, amit a Suzuki szervízben adtak, a motor eredetiségét igazolandó. 

Hölgy: Igen, de abban nincs benne az eredeti autó alvázszáma. 

Én: Hát nem tudom. Igazság szerint én bevittem a Suzuki szervizbe az autómat, ők mondták, hogy eltört a dugattyú, és ki kell cserélni a motort. Én mondtam, hogy nosza, erre ők vettek egy motort, beszerelték, ma a Nemzeti Közlekedési Hatóság szemlézte, és azzal papírral OTT igazolják, hogy a motor száma megegyezik az EU pecséte papírral, tehát átíratható. 

Kis hatásszünetet tartottam, mert úgy éreztem, nagyon meggyőzően adtam elő a sok hivatal és intézmény nevét. A Hölgyet nem hatotta meg a dolog és közölte, hogy hozzak egy számlát, vagy adásvételi szerződést XY-tól*, hogy ő honnan szerezte a motort. És visszaadta papírjaimat, hogy így ő nem tudja átírni.

Ennél a pontnál éreztem azt, hogy igen, emiatt tart ott ez az ország, ahol tart. Mert mi vagyunk azok a balekok, akik jogkövető magyar állampolgárok akarnak lenni, és nem sufnimódra beszerelni** Márkaszervízbe megyünk, és legálisan veszünk egy motort. A szervíz beszereli, van hivatalos adásvételi szerződésünk, a  Nemzeti Közlekedési Hatóság pedig szemlén rendben találja a papírokat és a motort. És ezek után az Okmányiroda nem írja át***.

Csalódott vagyok...


  
----------------------------------------------------

*XY-tól vettük a donormotort

** merthogy felajánlotta egy vidéki márkaszervíz autószerelője, hogy van ott egy motor, ami passzol a mienkhez, feleannyiért beszereli, mint a bp-i. Nem lesz papír, naés??? Eladni nem akarjuk, ellenőrizni meg úgyse szokták.

*** hétfőn még teszek egy halvány kísérletet, hátha Ócsán átírják. Addig is csak remélem, ott még nem olvassák a blogot...

Háttér

És nem tudom, hogy csináltam, de végre megint tudok hátteret beállítani. Kb 1 hónapja valamit elállítottam, és nem sikerült visszanyomigálni.

Vegyesfelvágott

Megint restanciám van. El vagyok maradva, mindig csak tervezgetem, mit kéne írni, és csak gyűlnek-gyűlnek a gondolatok, fotók.

Itt van pl ez, ami már másfél hete készült. (lovaglásban kevésbé jártasoknak: már nem kpaszkodót fog, hanem kantárt)

Aztán van egy ilyen képem is, 8 hós pucérkodós :

A fenti kép kapcsán készült, és akár jó is lehetett volna, ha kicsit több lett volna a fény, nem lett volna ilyen zajos.

És képem nincs, de teljesen elképedtem, mert az egyik orchideám 3 (azaz három) ágon hozza virágait! És Zita barátnémék jóvoltából már minden ablakomban 2 cserép virág van.

És Nimi mostanában ilyeneket csinál: szinte egész nap áll...

És múlt héten levágtam Nándi és Csongi haját. Csongiról van képem egyelőre:

És Nándor király lesz a karácsonyi ünnepségen. Vagy legalábbis az óvónéni szerint, mert a korábbi nem szereplésekből ítélve némakirályt fog alakítani (bár ugye a remény hal meg utoljára) Azt egyelőre nem tudjuk, pontosan melyik királyt alakítja majd, mert az óvó néni azt mondta, Gáspárt. Ideadta a szöveget, amin bekarikázta Menyhért szerepét, és ráírta, hogy Boldizsár... Szóval ezekután akár a Lear király is szóba jöhet, de holnap mindenképpen okosabbak leszünk.

És.. és... és... folytatom holnap...