Elveszve a bürökrácia útvesztőiben.

Hosszú bejegyzés következik, így mindenki készítsen maga mellé 3 napi hideg élelmet, gyengébb idegzetűek a vérnyomáscsökkentő gyógyszereket is.

Suzy akut szívbillentyűproblémákkal küzködött, így sürgős szívcserére volt szükség. A transzplantáció sikeres volt, már csak a papírmunka van hátra. Na, jó, nem leszek ennyire metaforikus: Suzukink dugattyúja eltörött, motorcsere megtörtént, jöhet a bürokrácia.

Ma elbattyogtam a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz  (nem tudom, miért hívja mindenki KPM-nek...) Papírokat benyújtom, mondom, hogy szemlére hoztam a motorcserés autómat. Bácsi értetlenkedik. Nah, mondom ez is jól kezdődik. Nem is értettem, mit nem ért, azt hittem, ez egy szokványos dolog, és ez a menete. Mindegy, végül arra jut, hogy menjek tovább a pénztárhoz, de mielőtt kifizetem, kérdezzem meg a másik kollégától, hogy rendben lesznek-e a papírok. Mert mint kiderült, ő csak annyit csinál, hogy kitölt egy kérelmet. Egy másik ember pénztáraz, egy harmadik számítógépre viszi az adatokat, egy sokadik fényképez, és összehasonlít, végül az előző kiadja a dokumentumokat. És végülis ha azt nézzük, ez egy flottul működő dolog. Ráadásul az ott dolgozók nagyon kedvesek voltak, ami meglepő, főleg úgy, hogy minden ügyfél kicsit ideges, mindenki várakozik, mindenki szeretne sorra kerülni. Persze nekem ott van még két eleven kicsi fiam, akik tettek róla, hogy előreengedjenek minket, és a kolléga is segítőkészen megsürgeti az ügyet. Ellenőrizték a motorszámot, a benyújtott papírokkal megegyezik, a Nap is kisütött, igazolásokat is megkaptuk, és jó hír: nem kell levizsgáztatni a járgányt, elég csak az okmányirodában átiratni a forgalmiban a motorszámot.

Üdvözült mosollyal az arcomon hagytam el a Mozaik utcát, és reményteli gondolatokkal a hajtottam Dabasra az okmányirodába. Bár időpontom nincsen, fogadnak,  Hölgy az ablaknál rövid várakozás után magához hivat - minek is emlegettem a szívgyógyszereket, ha minden ilyen jól megy?! Szóval, igazolnom kell a motor eredetét. 

Nézek bambán: Ott van az adás-vétel szerződés Ön előtt. És ott van egy EU-s pecsétes Suzuki emblémás kis könyv, amit a Suzuki szervízben adtak, a motor eredetiségét igazolandó. 

Hölgy: Igen, de abban nincs benne az eredeti autó alvázszáma. 

Én: Hát nem tudom. Igazság szerint én bevittem a Suzuki szervizbe az autómat, ők mondták, hogy eltört a dugattyú, és ki kell cserélni a motort. Én mondtam, hogy nosza, erre ők vettek egy motort, beszerelték, ma a Nemzeti Közlekedési Hatóság szemlézte, és azzal papírral OTT igazolják, hogy a motor száma megegyezik az EU pecséte papírral, tehát átíratható. 

Kis hatásszünetet tartottam, mert úgy éreztem, nagyon meggyőzően adtam elő a sok hivatal és intézmény nevét. A Hölgyet nem hatotta meg a dolog és közölte, hogy hozzak egy számlát, vagy adásvételi szerződést XY-tól*, hogy ő honnan szerezte a motort. És visszaadta papírjaimat, hogy így ő nem tudja átírni.

Ennél a pontnál éreztem azt, hogy igen, emiatt tart ott ez az ország, ahol tart. Mert mi vagyunk azok a balekok, akik jogkövető magyar állampolgárok akarnak lenni, és nem sufnimódra beszerelni** Márkaszervízbe megyünk, és legálisan veszünk egy motort. A szervíz beszereli, van hivatalos adásvételi szerződésünk, a  Nemzeti Közlekedési Hatóság pedig szemlén rendben találja a papírokat és a motort. És ezek után az Okmányiroda nem írja át***.

Csalódott vagyok...


  
----------------------------------------------------

*XY-tól vettük a donormotort

** merthogy felajánlotta egy vidéki márkaszervíz autószerelője, hogy van ott egy motor, ami passzol a mienkhez, feleannyiért beszereli, mint a bp-i. Nem lesz papír, naés??? Eladni nem akarjuk, ellenőrizni meg úgyse szokták.

*** hétfőn még teszek egy halvány kísérletet, hátha Ócsán átírják. Addig is csak remélem, ott még nem olvassák a blogot...