A Menopauza annyira benne volt a fejemben, hogy vasárnap délután 4-kor jutott eszembe: nekem 7-re színházjegyem van. És még ekkor kezdtünk neki ereszt takarítani... Így jár az, aki hosszú kihagyás után mindegymire-mindegymikor, de vegyen jegyet.
Alul semmi a Tháliában, nem új darab, anno kapott hideget-meleget a kritikusoktól, én meg úgy voltam vele, hogy a sztori alapján biztos jópofa (filmet nem láttam, vagy nem emlékszem) Mondjuk ezt a verziót kezdhették volna az utolsó 20 perccel, mert akkor tényleg játszottak, tényleg show-t csináltak, nem csak túl akartak lenni rajta. A sztori jó, a darab viszont elég vontatott, bejöttek, mondtak 3 mondatot, kimentek, forgott a színpad, megint 3 mondat, megint kimegy, bejön, 3 mondat... Az első felvonás vége és 2. felvonás utolsó 20 perce volt az, ami igazán vicces, jópofa, élvezhető volt (és ez teljesen független attól, hogy levették-e a gatyát vagy nem)
Nem térek most ki arra, hogy melyik színész mennyire nem tud beszélni a színpadon, vagy mennyire nem látszik semmi érzelem az arcán, szegényeket egyébként is sajnáltam, hogy kb harmadház volt, alig lézengtünk a színházban, ráadásul a szünetben is elmentek páran. Vida Péter viszont megint hozta a szuperjó formáját.
Minden nyafogásom ellenére nagyon örültem, hogy újra a nézőtéren ülhettem, tapsolhattam és nekem (is) játszottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése