Nagy Sándor és Szente Vajk külön-külön sem százas, együtt pedig garantáltan idióták. Természetesen a lehető legjobb, bulvárszínházas értelemben. Utóbbit egyébként is színházi zseninek tartom, mindenhez, amihez a nevét adja (legyen szereplő, rendező vagy műsorvezető), tomboló sikert arat (előbbi meg idén kapott Jászai Mari díjat. úgy mellesleg)
Nah, szóval imádom, ha ők ketten színpadra állnak, vagy akár csak az instagramon megosztanak #jokeolom címmel valami vicceset. Úgyhogy nem volt véletlen, hogy a Játékszínbe, a Legénybúcsúra vettem jegyet, mert ők a főszereplők. Nameg Lévai Viktória miatt, mert minden darab, amiben láttam olyan természetességgel játszott, hogy csak pilláztam.
A darab nagyon röhögős, leges-legvége kicsit leült, én vártam még valami szikrázó poént, ami haloványra sikerült, de egyébként az előtte lévő 2 óra szuperség. (Olafként debütáló kisfiú olyan fapofával nyomta végig az előadást, hogy komolyan elgondolkoztam, hogy tényleg süketnéma. zseniális volt)
Jó volt megint röhögni 2 órán keresztül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése