Színházban idei első találkozás Walterrel - JVI

Jövőre veled itt idei túrámat megkezdtem... Nagyon vártam, és nagyon nyitott voltam, mert Felföldi Anikó halála után Ullmann Zsuzsa új beállóként szerepelt. 

Abszolút új karaktert láthattunk, örültem, hogy teljesen más vonalat fogott meg és nem próbált ugyanaz lenni. Nem is tudna, de annyira jó volt (kicsit még lepukkantabb, kicsit toprongyosabb), hangban nekem például jobban is tetszett és úgy egyébként is megvett kilóra.

A dologhoz hozzátartozik, hogy épp az előadás előtt mondtam a Zuramnak, hogy igazából már nem is Szabó P. miatt tetszik a JVI, hanem Janza Kata miatt, mert annyira szuper benne. most viszont azt kell mondjam, Szilveszterünk is sziporkázott, jöttek a poénok, amiket a múltkor picit hiányoltam. 

Én sokszor már azon kapom magam, hogy figyelem, melyik előadásra utalnak, melyikből idéznek, volt most is minden, Párizsi randevú, Tajtékos dalok, Elfújta a szél, kicsi Haláltánc, és az elmaradhatatlan "forró vízó" is.

Most a közönség is sokkal jobb volt, mint legutóbb: sokszor visszatapsoltuk őket :)

Imádtam és már előre sajnálom, hogy áprilisban nem tudok menni a tavaszi szünet miatt :(

Farsang 2020

A farsangi készülődés hamarabb kezdődött, mint általában nálunk. Nándi már jó korán kijelentette, hogy ő biztos nem vesz részt a 8.-osok szokásos keringőjében. Ezt az esemény közeledtével egyre többször elmondta és bár nagyon sajnáltam, (mert azt gondolom, ezzel megint kimaradt valami fontosból) nyilván ez nem egy kötelező program. Így csak a két kicsim bemutatózott.

Nimródéknál épp tanítónéni csere volt, a farsangi műsorra Zsófi néni készítette őket. Cuki smile csapat voltak ők (Nimi az ördögi vigyori)

Csongorék babáknak öltöztek és egy 10 perces műsort adtak elő, aminek a felét sajnos nem hallottuk. Egyébként jópofa volt, különösen Csongi végszava (a We Will Rock You után: "ezt még a dadusnéni is ismeri, mert a rock örök és elpusztíthatatlan")

Napizene

Szóval az úgy volt, hogy megint kicsit alábbhagyott a közléskényszerem. Bár ez nem teljesen igaz, mert írni írtam bejegyzéseket, de csak lementettem magamnak és nem tettem nyilvánosra, mert azt gondoltam (megint), hogy úgyse kíváncsi rá senki. A családnak mesélek egyébként is, az éves családi fotókönyvhöz meg elég, ha csak magamnak megvan.

Így adódott, hogy most van kb 10 bejegyzés, amit ti még nem láttok, de én már megírtam. És mivel egy kedves ismerős jelezte, hogy ő szokta olvasni, és már épp hiányolta, mivanmár?, így most beidőzítem a bejegyzéseket. Szép lassan majdcsak utolérem magam.

Addig is, hogy itt van nektek egy napizene, ami a frissen bemutatott Tesla musical egyik dala. Itt épp Tesla és Edison vitatkozik az egyenáram és váltóáram hasznosságáról, fontosságáról. Itt kicsit stúdiószagú, steril, a színházban brutálisabban szólt, nameg a látvány is hozzátett az élményhez. (Tesla beszámoló hamarosan)

Farsang 2019

Nem, nem írtam el a dátumot, viszont úgy tűnik, hogy a tavalyi maszkabálról egy sort sem írtam. A szemfülesek találhattak egy duplaoldalt május körül. Na ez történt tavaly a farsangon:

Az ideiről hamarosan...

Dream Theater koncerten újra

Írtam ugye néhány hete, hogy sikerült kiemelt állójegyet venni a DT koncertre. Nagyon vártam az eseményt, mert a kedvenc DT albumom 20. "szülinapját ünneplős turnéról van szó. Szinte hihetetlen, hogy ezt a trikót 19 évvel ezelőtt dedikáltattam velük, az akkori lemezbemutató koncert előtt (az akkori koncert egyébként a Pecsában volt, a dedikálás pedig a Nyugati mellett egy CD boltban. Azt hiszem 3 órát álltam sorban. Akkor sem voltam már normális...)

(Mennyi haja volt még Rudessnek-most kopasz, és emlékszem, Petrucci akkor vágatta rövidre, mindenki teljesen meg volt rökönyödve-azóta rumcájszos szakállat is növesztett)

Szóval nagyon készültem rá talán ezért is borultam ki kicsit mikor az indulás előtt néhány órával logisztikai problémáink adódtak. Persze a Zuram ismét helyrebillentette az univerzumot, így szokott ez lenni velünk.

Jó helyen parkoltunk, időben érkeztünk, beálltunk a rendezői balba (már szerintem hagyományosan) vártunk-vártunk, aztán ők jól belecsaptak a lecsóba. Az első etapból én kevés számot ismertem, az új albumról nyomtak le 7-8 számot,  körülöttem állók is inkább csak bólogattak. A kilátást igazából egy 2 méteres kopasz dromedár zavarta csak, akitől kb ennyit láttam, ha nem álltam lábujjhegyre.

Rövid szünet után végre megszólalt a rég várt metronóm hangja és egybehangzóan kértük, hogy most aztán lazuljunk ("Close your eyes and begin to relax..."). Mindenki ezt várta, komolyan, hirtelen mindenki tudta a szöveget, még a riffeket is. Állati jól szólt, sokkal jobban, mint legutóbb a Tüskében.  LaBrie is egész jól tolta, egyszer-kétszer ugyan mellément a hang főleg a magas, erőteljes üvöltősöknél, fel is szisszentünk többen, de teljesen vállalható koncerthang volt ez. A 6. sorból legalábbis ezt hallottuk.

Végre komoly látványelem volt a háttér is: a történethez kapcsolódó "rajzfilmet" nézhettünk A 'Through Her Eyes' alatt például elhunyt zenészek neveit láttuk, mondjuk kb 3-at ismertem fel, de fantasztikus és megható ez a fajta megemlékezés.

Rövid szösszenetben felköszöntöttük a turnémenedzsert is, tortázás, közös éneklés után laza jammelés követezett, majd folytatták a 'Scene'-t.

Az összességében 3 órás show végére nagyon elfáradtam, és elfogyott a levegő is, a ráadást nem is vártuk meg, de így is imádtam, hatalmas élmény volt (mondhatni eszméletlen jó) Többen megállapítottuk hogy ezzel a koncertélménnyel a csajoknak (is) kedveztek, kb minden második lány bőgött a Spirit Carries On-on. Én is. És ez az album ettől szép. Sokkal több érzelem van rajta, benne, általa, érette, mint bármelyik másikban.

A történet 20 év után is tudott újat mutatni, és persze nyilván ők sem fiatalodnak, de zenélni mocskos jól tudnak!

Scrap oldalak

2020-ban is nekikezdtem a Cewe játékainak. Néhány oldalt már kitettem ide is, a többiről: Minden hétre akad kihívás és emellett készül a 2019-es családi fotókönyv is.

Játék hívószóra:

Nyár a télben:

Sablonos 

Tegnapra

Ezt tegnap akartam kitenni, de aztán elmaradt...

Meg ezt is:

Suliban, suliról

Kapkodom a fejem, annyi minden történik az iskolában, néha csak úszok az árral.

Azt mondjátok meg nekem, mikor repült el mellettem az idő annyira, hogy már itt tartunk:

A héten kitöltöttük a továbbtanulási papírokat, 3 sulit jelölt meg Nándi és nagyon drukkolunk, bízunk az első (dabasi Táncsics) helyben.

2 hete megírta a felvételi vizsgát is, sokat morcogtam rajta, szerintem hülyeség mindenkivel megíratni, (főleg így, hogy mateknál 45 perc alatt 15 feladatot, amiből 2-3 szöveges feladat) bőven elég lenne a versenyistállós iskolákban, de hát el kell fogadni, hogy ez van. Nem lett egyébként rossz az eredménye, hozta az országos átlagot.

Megérkeztek a félévi jegyek is (éjszaka vadul pittyogott a telefonomon a Krétás értesítő), kinek így, kinek úgy sikerült, 1-2 javítanivalótól eltekintve egyébként egész szép eredmény lett. Nándit külön ki kell emelnem itt is, mert ebben a félévben iszonyat sokat melózott, tanult, készült, meg is látszik, mert sokat javított. Nem tudom, hogy épp olyan tananyaghoz értek, ami egyébként is érdekli (pl töri), vagy végre beérett a gyerek, ráérzett arra, milyen az, ha tényleg elismerik.

Nimród tanító nénije a héten nyugdíjba vonult, új osztályfőnöke a gyesről visszatérő Edina néni lesz (a 2. képen pedig Zsófi néni, aki környezetet, etikát és technikát tanít). Ani nénit egy ottalvós bulival búcsúztatták a suliban, ő pedig egy gyönyörű, igazi könnycsorgatós mesét írt nekik (ha megengedi, közzéteszem majd itt) addig is pár kép a buliról

Hogy Csongorról is essen szó, szaktanári dicséretet kapott nyelvtanból, a Bolyai anyanyelvi versenyre felkészüléséért és tisztes helytállásért.

Színházban Kukoricáztunk

Az év színházazás tekintetében sem indult jól. Volt páros jegyem a Macskafogóra, ahova végül nem mentünk.

Aztán ahogy megtudtam, hogy Csongiék a János vitézt tanulják, szerettem volna elvinni, de lemaradtunk a jegyekről, bár hezitáltam is, mert az Operettben csak novemberben mutatták be és olvastam róla hideget-(m)eleget, ráadásul ugye egyszer már elhatároztam, hogy egyelőre csak délutáni előadásra megyünk a kicsikkel. Végülis másodkézből sikerült 3 esti jegyet vennem, páholyba, VIP teremlátogatással.
Nimi már odafelé majdnem elaludt (miközben Csongi mesélte neki, hogy mi a történet) hazafelé még Pesten mindketten beszunnyadtak a kocsiban és még akkor sem ébredtek fel, mikor megálltam tankolni.

A legjobb dolog az estében ezúttal a hangosítás volt! Szokott gondom lenni az Operettes túlhangzással, de a páholyban egyszerűen zseniálisan szólt! A beszéd, az ének és a zenekar is pompásan hangzott. Külön kiemelném Erdős Attilát Bagó szerepében, csodaszépen énekelt.

A darab nálam a futottak még kategória lett, nagyon szépek a jelmezek, de a balettet jócskán túltolták (minden tiszteletem Bozsik Yvett rendező felé, de a színészeket szerintem háttérbe szorították a balett táncosok)  és egy-két szimbólumot nem értettem (miért kell lókoponyával imitálni a lovat??? és mit csinál a strázsamester a tudóssal, egyáltalán mit keres ő ott???) valahogy én kevés vagyok ehhez az elvont dolgokhoz.
Megintcsak megállapítottam, hogy páholyban célszerűbb lenne másfél székre jegyet vennünk a 3 helyett, mert úgyis az ölemben ülnek, pedig szuper volt a kilátás.

Csongort szegény teljesen összezavarta az előadás kezdete, mert először a strázsamesterre, majd Bagóra hitte azt, hogy ő Jánosvitéz, és igazából én is csak a szereposztás miatt voltam képben: Dolhai csak később került színre.

A VIP teremfogyasztás annyit nem dob az előadás élvezeti értékén, hogy csak emiatt vegyünk páholy-jegyet, viszont ha úgy nézzük: kis extra figyelmesség az egyébként is páholy-jegyet vásárlónak.

Iskolásoknak nem ajánlom ezt a verziót, bár látványos és szép, de inkább felnőttek értékelik szerintem ezt a stílust. 

Gyerekszáj - meghajol

Tegnap színházban voltunk a kicsikkel (János vitéz, daljáték az Operettben, hamarosan mesélek róla)
Szünet után a karmester felbukkan a zenekari árokban és meghajol, illendően megtapsoljuk.
Nimi dohog: de hát már egyszer bemutatkozott...