Szóval az úgy volt, hogy megint kicsit alábbhagyott a közléskényszerem. Bár ez nem teljesen igaz, mert írni írtam bejegyzéseket, de csak lementettem magamnak és nem tettem nyilvánosra, mert azt gondoltam (megint), hogy úgyse kíváncsi rá senki. A családnak mesélek egyébként is, az éves családi fotókönyvhöz meg elég, ha csak magamnak megvan.
Így adódott, hogy most van kb 10 bejegyzés, amit ti még nem láttok, de én már megírtam. És mivel egy kedves ismerős jelezte, hogy ő szokta olvasni, és már épp hiányolta, mivanmár?, így most beidőzítem a bejegyzéseket. Szép lassan majdcsak utolérem magam.
Addig is, hogy itt van nektek egy napizene, ami a frissen bemutatott Tesla musical egyik dala. Itt épp Tesla és Edison vitatkozik az egyenáram és váltóáram hasznosságáról, fontosságáról. Itt kicsit stúdiószagú, steril, a színházban brutálisabban szólt, nameg a látvány is hozzátett az élményhez. (Tesla beszámoló hamarosan)
Az van, hogy én szinte minden nap megnézem a blogot, és sajnálkozom ha még nincs új infó.
VálaszTörlésÚgyhogy folytasd légyszi!