Érkezett ám válasz anno a titokzatos újrakezdős bejegyzésre, de mivel szupertitkos összeesküvés volt, így csak most teszem közzé Münz András sorait.
"Járt nálam nemrég valaki, titkos küldetésben, örömszerzés szándékkal. Szív közeli a célszemély mindkettőnknek, mármint az örvendeztetésre kiszemelt Szeretett Ember. Nos, az örömszerzés túlontúl jól sikerült: engem is alaposan eltalált a szándék, ritka szép és jó percekkel ajándékozott meg, szerencsére, szívünkön nem viseltünk maszkot. Így van ez, ha a vendég önnönmagát hozza ajándékba.
Sajnos csak szűk órára futotta a kijárási tilalom okán. Elvitte őt az autó, ment, amerről jött, elnyelte az este sötétje. Néztem utána, percekig. Hiány. Máris.
Jó volna hinni a Hihetetlent."
Nos a hiányt egyébként én is éreztem, ahogy kanyarogtam vissza az autópálya felé egyre csak azon gondolkoztam, hogy milyen jó is volt, miket mondtunk, mit kérdeztünk, mit válaszoltunk. Kár, hogy én nem tudok ilyen szépen fogalmazni (valószínűleg ezért jelent meg neki több könyve, mint nekem -vigyorgós szmájli)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése