Amikor egy kolléga elújságolja, hogy találkozott minap XY-al, aki korábban itt dolgozott és XY most kb abban a pozicióban dolgozik, mint én egy negyedekkora cégnél, és azt üzeni, hogy le a kalappal, mert fogalma sincs, hogy csináltam, hogy annyira flottul mentek a dolgok és szervezés, mert ő most nagyon szenved vele, NA EZ az, ami igazán nagy elismerés. Mert nincs miért smúzolnia, alig-alig tartjuk a kapcsolatot, viszont belelátott a munkámba és most ő is megtapasztalja, milyen az asszisztenskék élete. Úgyhogy most vállonvereget magam és megajándékozom magam szeletke Boci retro-val, mielőtt elájulok magamtól. Magam magam.
Mindenkinek szép péntek délutánt!
Vegyél még egyet (csokit)
VálaszTörlés