Színháznyitás után a Thália hirdette meg leghamarabb az előadásait és kérdés sem volt, hogy ott a helyem. Még akkor is, ha már egyszer megfogadtam, hogy bemutató után rögtön nem nézek darabot, mert még nagyon nyers.
Nos, a darab feledhető (Tamási Zoltánt és Vida Pétert imádtam, ők egyébként abszolút mellékszereplőkként elvitték nálam a showt), színházban ülni viszont mesés volt.
Érdekes volt, hogy az embereken nem láttam azt a felhőtlen boldogságot, mint tavaly nyáron az első zárás után. Mindenki zárkózottan, csendben várta ki a sorát és kereste a helyét. Nem hallottam csivitelést, egymásnak örülést, színháznak örülést. Sőt, igazából a színészeken se láttam túl nagy lelkesedést, inkább udvarias mosolyt. Furcsa volt. Lehet, hogy nem úgy sikerült a bemutató utáni első előadás, ahogy tervezték? Mindegyis, jó volt, hogy lehetett újra menni, vettem is jegyet gyorsan még 2 darabra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése