HOMO FIS

Most, hogy már a csapból is koronavírus folyik (illetve reméljük, hogy pont onnan még nem), gondoltam én is írok néhány gondolatot, már csak azért is, hogy később vissza tudjunk gondolni ezekre a szánalmas napokra boldog békeidőkre.

Szóval, már január közepén lehetett ugye sejteni, hogy gondok lesznek. Emlékszem, pont a kínai vuhani karantén bejelentése után volt találkozóm az egyik szállodai partnerrel, aki már akkor kétségbeesetten mesélt a szobaszámok drasztikus csökkenéséről.

Aztán jött ez a médiahiszti. A számok és statisztikák alapján (megbetegedések száma és mortalitás aránya a lakosságszám függvényében) még ma is azt gondolom, hogy kicsit eltúlozzuk a dolgot, de természetesen a családomat,  a szüleinket én is féltem. Nem magam miatt maradok itthon, hanem a potenciálisan veszélyeztetett nagyszülők miatt.

A cégnél már 4 hete válságstáb jött létre (aminek egyébként én is dedikált tagja vagyok, bár leginkább okos bólogatással járulok hozzá a döntéshozáshoz), 3 hete megtiltották a kézfogást, majd fertőtlenítő gélek kerültek az asztalokra, a takkernénik fertőtlenítik a kilincseket, korlátokat, maszkot csak azért nem kell hordani, mert azt nem sikerült beszerezni (de pont ma írtak a kínai kollégák, hogy náluk már lecsengőben a dolog és küldenek nekünk több kartonnyit. Jófejek!) Átszervezik a szünetrendet, hogy ne zsúfolódjanak össze az öltözőben a kollégák és munkafelvételnél kötelezően hőkamerázunk.

13-a pénteken (namégezis) jelentették be, hogy hétfőtől a gyerekek digitális tanrendre állnak át és nem járnak suliba. Zuram kért és kapott otthoni munkavégzést, nekem hétfőn sikerült leülnöm a főnökkel és megbeszélni: 2 naponta be kell menjek, de ha tudok otthonról dolgozni (laptop, telefon, állandó készenlét), akkor mehetek home-officeba.

Na, gondoltam otthoni karantén: végre lesz lehetőségem kertészkedni, de mivel a kutya is pont ezen gondolkodik, így erről le is tettem. Felmértük a mindenféle vésztartalékot, félfizetést költöttünk konzervre és tésztára (el fog fogyni, már most látom) Bevásároltam rejtvényújságokat is, merugye annyi sok időnk lesz és unatkozni fogunk. Nahát azok még mindig ugyanott vannak a lépcsőn, mert csak kapkodjuk a fejünket. Gondolod otthoni lazulás mi?? 3 gyerekkel, otthoni munkavégzéssel? Hahaha. 

Nyilván a kezdeti káosznak is köszönhetően, de eddig a napból nettó 2 óra megy el a leckevadászással. Az iskola alap álláspontja szerint a kommunikáció főként (!) a Krétában zajlik. Ott üzenetek és házi feladatok menüpontjai alatt lehet megtalálni a leckéket. Vagy e-mailben (több tanártól több helyről), vagy messengeren, vagy facebook csoportokban, vagy discordon, vagy google drive-on, vagy google classon, vagy zoom-on (mondjuk ezt még le se töltöttük) ezt szorozzuk meg 3 gyerekkel, 3 számítógéppel, tabletekkel, telefonokkal, határidőkkel. Leckét visszaküldeni is hasonló variációs lehetőségekkel lehet.
Úgyhogy ma reggeli kétségbeesés után visszatértem a jó öreg füzet-színesfilcek kombóhoz és szorgosan jegyzetelem a dátumokat, tantárgyakat, leckéket.
Persze örülünk neki, hogy egyelőre úgy tűnik, se nyári szünet alatt bemenni, se évet ismételni nem kell. Ez mindenképpen pozitívum. És abban reménykedek, hogy néhány nap alatt beáll a rend, hogy kitől honnan vadásszak, ki hogy és mikorra kéri vissza a megoldott feladatokat.

S hogy mi lesz 1-2-3 hét múlva? Ki tudja. "Csak egészség legyen és kerozin a repcsibe..."