2015. február 21., szombat

Mindenizű

Csongi:
-Anya, kaphatok olyan mindenizű gyümölcsöslét?

(Cappy Multivitamint kért...)

2015. február 20., péntek

Ő már tudja...

Nándi háborog:  -Jajj, anya, a lányoknak sokkal jobb és könnyebb minden.
Én: -Miért gondolod ezt?
Nándi: -Hát, mert tovább élnek és szebbek is.

2015. február 19., csütörtök

Újabb fotók

Még pár fotó a farsangról:





(én tánc közben annyira ráztam a fejem, hogy elhagytam a fejpántom...)

harisnya

Csongi mostanában harisnyát kér rövidnadrággal az oviban. (eddig a melegítőalsót szerette)
Nimi reggel nyafog a harisnya láttán:
-Jajj, anya, én is olyan hosszú zoknit akartam felvenni!!!

2015. február 17., kedd

Farsang

Hétvégén letudtuk a farsangot, bár farsangfarka még hátra van, de azt már megoldjuk hozott anyagból.
Múlt hétvégén egyéb elfoglaltságok miatt (egyéves kislányt fotóztam Miklóson) nem mentünk az iskolai farsangra. Amit Nándi nem is nagyon bánt. Kérdeztem tőle, hogy szeretne-e menni, mert átszervezem a teendőimet, de jobban örült neki, hogy nem kell pingvintáncot járnia.
A kicsik ovis farsangja pedig most hétvégén volt. Csongi már jóidőben kért, hogy Fogatlan jelmezt készítsek neki (a mai mesékben nem jártasaknak:Fogatlan egy éjfúria, az Így neveld a sárkányodat c. mese egyik főhőse)Szerencsére Fogatlan fekete, így a jelmezt megúsztuk egy fekete kapucnis pulcsival, fekete melegítő alsóval és némi fekete polár anyaggal. Szárnyat szabtam neki, amit a pulcsi ujjára öltöttem. A farkat pedig a maradékokból tömtem ki és csak egyszerűen polárból kötőt varrtam rá. A jelmezhez nyomtattunk még egy álarcot is. Gondolkoztam még kesztyűn és a cipőre erősíthető mancson, de ezeket végül lustaságom okán nem valósítottuk meg Csongi így is boldog volt. Nimródomnak nem voltak nagy igényei, szerencsére örült a szekrényben talált, unokatesóktól örökölt krokodil jelmeznek.

Aztán jelezték az óvónénik, hogy először csoportos fellépés lesz, a kicsik kacsatáncoltak, a nagyok cowboyoztak. Kacsatánchoz sárga rövidnadrágot és fehér pólót, fehér harisnyát kellett vinnünk, a többit (kacsafej, tappancsok és szalagok) az óvó nénik reprezentálták nekünk. Sárga rövidgatyánk persze nem volt, így egy régi trikómat áldoztam fel erre a nemes célra és varrtam belőle kacsagatyát.

A nagycsoportban kockásing és farmer adott volt, a kalapot még a 4 évvel ezelőtti felnőtt-táncról megőriztük, és csak egy játékpisztolyt kellett beszerezni, mert pacifista család révén ilyen nálunk nem volt. Na, jó, korábban volt, csak a gyerekek durván játszottak vele, így száműztem... (egyébként meg pacifizmus ide vagy oda, ha akarnak, úgyis csinálnak maguknak fegyvert, építenek: legóból, fognak egy fadarabot, vagy egyszerűen rajzolnak. Kreatív gyerekek...
Az előadás mindkét csoportban nagyon tetszett, kacsatáncon az én kisebbikem végigugrabugrálta a színpadot, mondhatnám, élt a szereppel. És ha már tánc holnaptól népitáncra is megy, amire állítólag már hetek óta szeretne járni, csak hozzám nem jutott el a hír.
Itt a kis haverjával, Árpival:


Nagycsoportosok is kitettek magukért, ezúttal szerintem nagyon vicces és cuki lett, nem nagyon erőltetett és nem kis bugyuta, remélem, ezt a szintet meg is tartják. Volt külön lányos tánc, fiús "lovaglás", lasszózás, stb. (még jó, hogy a hintalovat még nem ajándékoztuk el...)




A gyerekek után szülők tánca jött, szokás szerint mindkét óvoda külön-külön. Tavaly ugye nem jutottam el a próbákra, sokáig dolgoztam, idén viszont igen. ABBA slágerekre nyomtuk. Őszintén szólva először nagyon sokalltam a 6 percre összevágott zenei anyagot, de végül annyira nem volt gáz. Az utolsó próba végén még törtét 1-2 változtatás, így a tánc vége kicsit kaotikus lett, viszont szerintem így is szuperek voltunk, főleg úgy, hogy 2 hét alatt, összesen talán 6 próbával ált össze a műsor) Idén ráadásul koreográfussal erősítettünk,az első és a 4. számot az ő segítségével tanultuk meg. Fotó még nincs, csak ez, amit otthon készítettem, még a fellépés előtt:

2015. február 8., vasárnap

Havazós

Még január végén esett kb 2 centi hó, gyorsan kivonultunk a fiúkkal, és míg ők hógolyóztak, én vadul fotóztam őket, nehogy lemaradjak. Persze én is beálltam kicsit és osztottam 1-2 hógolyót a nyakukba.
Kedves scrappes ismerősöm, Zsuzsa készített a fotókból egy oldalt:
Hogy Nándi se maradjon ki:

Néhány nap múlva (29-én) már késő délután kezdett havazni, mire hazaértünk, végre tisztességes mennyiség lehullott. A fiúk közül Csongi volt a leglelkesebb, ő segített havat lapátolni is.



Sajna azóta sem esett számottevő hó, remélem azért februárban még beerősít a tél etéren (is)


2015. február 2., hétfő

Hiúságom

Az új munkahelyemen minden nap rácsodálkoznak, ha szóba kerül, hogy 3 gyermekem van. A Zuram már valószínűleg unja, hogy minden nap azzal jövök haza, hogy képzeld, ma XY nézett fiatalabbnak (volt, aki a közöttünk lévő -  szerinte- 3-szoros korkülönbségre hivatkozott. Mondtam, hogy matematikailag biztos nem jön ki és ránézésre még a 2 és félszeres szorzót sem vállalom) stb. Már el is gondolkodtam rajta, hogy ez most valóban fiatalosságomnak szól, vagy inkább komolytalannak gondolnak, végül az előbbit szavaztam meg magamnak :D

2015. február 1., vasárnap

Disznóvágás

Nándit kérdem, hol tartanak a disznóvágásnál apáék.Kinéz az ablakon:
-Már nem perzselik, mostmár borotválják!