2011. december 31., szombat

BUÉK!

Mindenkinek nagyon boldog új esztendőt kívánok!

2011. december 27., kedd

Téli hangulat


 Hogy legyen egy kis télies hangulat, tegnap reggeli szösszenetek:



2011. december 26., hétfő

-1 fog

Örömmel jelentem, hogy Nándorom nagyfiú lett. Már ami a fogváltást illet. Kipottyant (némi atyai segítséggel - és ez nem egy jobb egyenes volt) az első tejfoga.

2011. december 24., szombat

Képes beszámoló a karácsonyról

Őszintén szólva már 24-e este elkezdtem a bejegyzést írni, de egyszerűen nem jutok a végére, majd talánma. Vagy holnap. Vagy egyszercsak.
24-én szokás szerint otthon ünnepeltünk. Zuram már reggel gyorsan elkészítette a borkrémlevest, majd közös szaloncukorkötöz(köd)és. Nándi elég hamar rájött, hogy ez a folyamat nem a szaloncukor elfogyasztásáról szól, így ő ráunt, Csongika rendületlenül adogatta a cukrot, kapcsot, cukrot, kapcsot.

A fenyőt már előző nap befaragtuk a talpába (igen, mi ilyen pedánsak vagyunk kérem), hogy 24-re szépen kiegyenesedjenek az ágai. A díszítés is viszonylag könnyen ment, bár az alsó ágakról Nimike lefelé pakolta a műanyag és egyéb kevésbé törékeny díszeket, míg mi a felsőbbekre halmoztuk az üveggömböket, télapókat, angyalkákat. Azt hiszem, említettem már, hogy üvegdísz mániás vagyok, amit egyébként a Zuram ragasztott rám, de az évek alatt sikerült az ő rajongását is túlszárnyalnom...
Fadíszítés után összeütöttem az ebédet. S mialatt elmorzsoltam néhány könnycseppet, hogy mennyire gyönyörű, hogy éppen nagy pelyhekben hull a hó, Nimródom kipakolta a nagyobb lábosokat és ünnepélyesen elfoglalta a felszabaduló fiókot. 

Ezalatt Csongor a hányatott sorsú adventi koszorúmat rágcsálta meg, majd rávetette magát a füzérnek szánt mézeskalácsokra is. Erről nincs fénykép. Érzelmi okokra hivatkozva. 
A déli alvást csak Nimi abszolválta sikeresen, Csongi és Nándi annyira izgatottak voltak, hogy egyszerűen nem voltak hajlandóak aludni, hiába fektettem le őket a szobájukba. Délután persze kb 10percenként kérdezték, hogy mikor lesz már sötét és mikor lesz már ajándékosztás.
A vacsit a Zuram prezentálta, nálunk ő a mesterszakács.Tokaji borkrémleves, sült libamáj pirítóssal (ez az én kérésem volt) és mákosguba.
Vacsi után izgatott játékbontás és némi fotózkodás:


Boldog karácsonyt!

Minden kedves blogolvasónak, barátnak, rokonnak, ismerősnek és ismeretlennek nagyon boldog karácsonyt kívánunk!

2011. december 21., szerda

Bagoly-scrap

A korábbi baglyos fotó megscrappelt változata:
Felhasználtam köszönettel: Rainbow-Kata (7szindesign) Winter freebie-jét

Csongi sziporkák

Tojást főztünk vacsorára, az egyik megrepedt és kicsit kifolyt a fehérje, ami a héján kivül megszilárdult. Csongi lelkesen mutatja apájának:
-Nézd apa, az egyik kikelt!

Fürdés utáni öltözködés közben Csongi csicsereg: -Anya, ma is mesélsz estimesét?
Én: -Ha jók lesztek, persze.
Elgondolkodik: -És aki nem lesz hajó, annak nem mesélsz?

Karácsonyi ünnepségek

Az oviban lezajlottak a karácsonyi ünnepségek, idén ugye mindkét csoportban érdekeltek voltunk, így duplán izgatottan vártam a mai napot.

Először a kiscsoportosok jöttek, zenés mesejátékukkal. Tudom, hogy elfogult vagyok, de olyan édesek voltak!!!! És ha jól vettem észre, senki nem is pityergett, mindenki énekelt, mondta a mondandóját. Csongor fenyőfát játszott, szerintem nagyon hitelesen. Na, jó, a nyugicumi azért sokszor befigyelt, de az énekeknél csatlakozott, és csak a "holtidőben" került elő az ujja. Megintcsak meg kellett állapítanom, hogy milyen pici a többiekhez képest (igaz, már előző este is fogtam a fejem, hogy milyen ünneplőset adjak rá, mert a vászonnadrág-fehéring határozottan lógott rajta) 
 A kisfenyőfa
 Körbejárják az erdőt
 Körtánc

 Kisember kispadon
 Szemrevételezi az ajándékokat

Nándi a nagycsoportban szintén remekelt, nagyon büszke voltam rá, mert minden dalt énekelt, és bár hadarva és elbújva, de elmondta a kis versszakát is. És olyan csini volt, de hiába igazítottam be az ingét a nadrágba 3x a műsor előtt, mindig kihúzta...
Énekel
 verset mond
 örül a fejdísznek
 csengettyűzik
 Gábor bácsi (balra) kísérte a dalokat
 Ajándékot kapott

2011. december 18., vasárnap

Könyvborító

Könyvborítót tervezni nem egyszerű dolog. Ezt eddig is gondoltam, de most, hogy ez volt a Cewe heti kihívásának témája, személyesen is kipróbálhattam. A feladat egyszerűnek tűnik: tervezd egy tetszőleges könyv borítóját (lehetőleg ne fotókönyv legyen) Egész héten agyaltam, mi lehet az, amit újra tudnék fogalmazni, máshogy reprezentálni. Végül egy nem létező könyv borítóját terveztem meg.
Felhasználtam köszönettel BeeDee YD papírjait és Camomile Design karikát. Fotó saját :)

2011. december 12., hétfő

Leveleztünk...

...na, nem a postán, hanem falevelekkel. Történt ugyanis, hogy Törökszentmiklóson elmentünk megnézni egy csapat fülesbaglyot. Róluk is teszek mindjárt képet, de előbb a fiúkról, akik felfedeztek egy halom falevelet az árokban és rögtön elkezdték dobálni:





Na, jó, a kicsi inkább rohangált és nem értette, mi ez a nagy randalírozás...
És végül a beígért bagolynép, akiről nem sikerült túl jó képeket lőnöm, de próbálkoztam. Az első képen tömegjelenetet láthatunk, aznap 21 baglyot számláltam meg:

 Ez pedig egy közeli(bb) 

Lovas élmények

Újabb lovas trénert sikerült felfedezni Törökszentmiklóson, akihez szombaton látogattunk el. Nagy izgalommal vártam, mert apum jó előre beharangozta Fátrát, a 14 éves angol telivért, aki fénykorában galoppon versenyzett (nem is rosszul, pénzért is futott) Úgy látszik, nekem a versenylovak jönnek be.
Panka, a ló gazdája végtelen türelemmel folyamatosan instruált, magyarázott, oktatott, de nem kioktatott. Egészen másféle stílusban "lovagoltat". Eddig megszoktam, hogy jórészt a szárral irányítok, most viszont a testhelyzetre és a csizmaszárra kellett koncentrálnom. R-nál Á-betűben áll a lábam, Pankánál pedig a ló testénél szorosan (mintha egy hordót átkulcsolnék) Bár csak fél órát mentünk, a végére teljesen elfáradtam: tudtam én hogy ütemre felállni, de egyszerűen nem bírtam. Mondtam is, hogy másnap tuti nem tudok majd felállni, de érdekes módon egy kis izomláztól eltekintve a belső combizmomnál teljesen fitt voltam vasárnap. 
Egy kép rólunk (Pankát elfelejtettem megkérdezni, mehet-e a blogra fotó róla is, remélem, nem haragszik meg érte, természetesen, ha nem szeretne szerepelni, leveszem a fotót)

R.-hoz valószínűleg már nem jutunk ki idén, amit nagyon sajnálok (az ünnepi meglepijét is valószínűleg az oviban kapja meg), Pankához viszont tudok menni két ünnep között. Már nagyon várom! 

2011. december 11., vasárnap

Bömcsi, Bömös, BMW...

Hosszabb-rövidebb autós útjaink során (pl otthontól az oviig: kb 1,2 km, vagy otthontól nagyikig 91,2 km) forgalomszámláló versenyt szoktunk tartani, amolyan figyelemelterelő hadműveletként. Az út elején mindenki eldönti, szerinte melyik autóból lesz a legtöbb. Először a gyerekek választhatnak, majd mi a szülők igyekszünk olyan márkát megnevezni, hogy lehetőleg ne mi nyerjünk (eddig a Zuram mondta a legjobbat a Lamborginivel...)
Pénteki utunk során a Zuram "Bömöst" választott. Mikor végre megpillantottunk egyet, éljenezve felkiáltottunk: Ott egy Bömcsiiiii!!!
Erre Csongi: de apa, te nem is Bömcsit választottál, hanem Bömöst....

Adventi koszorú még

Az előző posthoz csatolva itt van anyukám adventi koszorúja:

2011. december 7., szerda

Az adventi koszorúnk elő és utóélete

Tudtam én, hogy nem kell nagyon győzködni anyukámat, hogy süssünk mézeskalács adventi koszorút. Ő minden ilyen jóban benne van. Be is gyúrt szombat este egy adag tésztát fél kilónyi lisztből. 
Másnap formázgattuk, és sütöttük, formázgattuk, és sütöttük, formázgattuk, és sütöttük. Pontosan 3 db adventi koszorú lett belőle. Az első kicsit felpúposodott. A 2-at és 3-at megkentük tojással is, ettől szép csillogós lett. Mivel a 2. lett a legeslegszebb, így azt meghagytuk anyuéknak, a másik kettőt pedig elhoztuk, hogy majd bevisszük az oviba (én ugye csináltam hagyományos adventi koszorút)
Nándi és Csongi festegették piros ételfestékkel a szivecskéket, közben addig kunyeráltak, míg az egyikről a plusz sziveket odaadtam nekik. 
Itthon azzal indítottunk, hogy Csongi lerántotta a konyhaasztalról, és letört két darab, először azt hittem, hogy Nimi elkezdte megenni, aztán megtaláltam a darabokat, amit később a fehér mázzal összetudtam ragasztani. Kavartam fehér mázt, és elkezdtem díszíteni. Már az első vonásnál megcsúsztam, aztán jött Nimi, rángatta kicsit a nadrágom. Mivel a habot valószínűleg nem kevertem elég sokáig, így kicsit folyós lett. A végén ott sírtam felette szó szerint, hogy milyen randa és hogy inkább be se viszem az oviba, mert kiröhögnek. Jön a Zuram, mondja, milyen szépséges lett a koszorú. Azt hittem, ki akar röhögni. Mondtam neki, hogy tudom, hogy ronda lett, nem kell vígasztalni. Erre ő, hogy neki komolyan tetszik, és ne legyek már buta. Mondtam neki, hogy nem ért hozzá. Anyum kisvártatva felhív, hogy hogyan sikerült. Mondtam neki. Ő mondta, hogy biztos szép lett az és vigyem csak be az oviba, majd meglátom, hogy örülnek neki. Neki nem mertem azt mondani, hogy nem ért hozzá, így csak annyit mondtam, hogy ő meg elfogult...
Aki most összeszámolja, hányszor írtam le azt, hogy mondtam, kap egy szaloncukrot...
Nah. Szóval. Aludtunk rá egyet és végül mégiscsak bevittem az oviba, ahol tényleg örültek neki. Nándi kérte, hogy a nagycsoportba menjen a piros, mert azt festették ők.

Aztán most vasárnap ahogy meggyújtottuk az adventi koszorúnkat, a Zuram mondta, hogy lehet, hogy mégiscsak meg kellett volna hagyni az egyik mézeskalácsosat, mert ennek iszonyat hullik a tűlevele. Mondanom se kell, nekem rögtön villogott az agyamban a kis lámpa: itt a második esély.
Háááát, őszintén szólva ez se lett szebb. De most nem is vártam sokkal jobbat és legalább a fehér máz betonkemény lett. Még Marcibácsi* is megirigyelte volna....  A fiúk most is segítettek pirosat festeni és végül ilyen lett:


Mostmár van adventi koszorúnk kettő is :))




*Marcibácsi - igen, így egyben - gyermekkorom "családi kőművese", aki mindenkinél segédkezett valamiben építkezéskor.

Mikulásról

Tegnap a gyerekek cukorszintje beállt állandóra... Nem tudom, folyt-e vér a cukrukban, (már ha értitek, mire gondolok), azt biztos, hogy cukor volt a vérükben...
Reggel azzal indítottunk, hogy ugye itthon a cipőkbe jutott 1-1 kis miki és Thomasos tojás (kis képzavarral már nem csak a nyuszi tojja a tojást, hanem a télapó is) Délelőtt az oviba is ellátogatott a nagyszakállú, majd este itthon is kopogtatott az ablakon. Nándor meg is jegyezte, hogy "a Mikulás már elfelejtette hol kell bejönni" :)))
Énekeltünk egyet a télAPUnak, meglepő módon Nándi is jó hangosan énekelt, bár gondolom a jól megtömött puttony pont elég ösztönzőerő volt. 
Mindenki kapott csomagocskát , és hát igen, virgácsot is.... 
Igazság szerint a csomagok annyira lefoglalták a gyerekeket, hogy szerintem észre se vették, hogy a Mikulás közben elköszönt és elment. Néhány perc múlva izgatottan toppant be apukám, hogy most látta elmenni a Mikit, menjünk ki gyorsan, mert még ott van az autója, kanyarodik Ócsa felé... 
És akkor néhány kép:
Megérkezett a Mikulás, ójjajj

Hellyel kínáltuk (kicsit fájt a dereka):

Na, kinek-mi jár???

Még Nimi is volt olyan bátor, hogy odament érte, pedig először úgy csimpaszkodott a nyakamba, mint egy kismajom

És egy közös kép:

Igyekszünk majd jól viselkedni, hátha jövőre is ellátogat hozzánk teli puttonyával.

2011. december 5., hétfő

Kipucoltuk, kitettük, várjuk...

Csak egy gyors fotó erejéig:


2011. december 2., péntek

Magical Moments

Ezzel az oldallal még adós vagyok, pedig már jó régen elkészült.
A Scrapinsider designerei készítettek egy collabot, a címe Magical Moments (nem, nem tervezek több idegen szót használni) Téli, de nem kifejezetten karácsonyi, így én is egy hétköznapi, de számomra annál kedvesebb képet foglaltam oldalba.  A fotó 6 és fél éve készült, az Angliában élő keresztanyám látogatott hozzánk, Nándorom születése előtt 1 nappal.
A felirattal nem vagyok kibékülve, dehát ez már csak így marad.
A készlet kapható a Scrapinsidernél.

2011. december 1., csütörtök

Akkor és most ismét

A Cewén ismét akkor és most kihívás van, pontosabban a Fortepan-os, amikoris egy tárgyat, épületet régi és új képpel kell megmutatni, lehetőleg ugyanabból a szemszögből.
Nos én készültem! komolyan, most úgy kellett előbányásznom az áprilisi képeket, amiket direkt azért csináltam a szüleim házáról (kezemben tartva a régi képet), hogy erre a kihívásra legyen anyagom :)
Végül mégis csaltam egy kicsit, mert bár az illesztés szinte pontosan stimmelt (negyedmillimétert kellett csak perspektívával módosítanom), valahogy mégse tudtam a fotót szépen összerakni úgy, hogy a "körítés" is meglegyen hozzá.
Nos, először is itt vannak az alapanyagok:
A régi fotó:
Az új fotó:

Összerakva, de még nem pontosan illesztve: 

És végül az oldal:
Felhasználtam köszönettel Altalena és Beedee készleteit valamint Krisssz szeletelős ötletét