2018. február 27., kedd

Napinóta - JVI

Azt írtam minap, hogy a Jövőre, veled, itt-ből nem nagyon ragadtak meg a dallamok. Ehhez képest 3 napja ezt dúdolom:

2018. február 25., vasárnap

Gyerekszáj - érmes

Tegnap musical koncertre készültünk. A karácsonyra kapott nyakbavalómat vettem fel:

Nándi meghökkenve kérdi:
-Anya, honnan szereztél te aranyérmet???

2018. február 23., péntek

Gyerekszáj - Medúza a kocsiban

Csongi vizsgálja a műszerfalat:
-Anya, mi az a medúza jel?

Na, ki találja meg a medúzát?

2018. február 22., csütörtök

Színházban last minute - Jövőre, Veled, itt!

In medias res:  Atya-úúúúr-iiisten, mennyire jó előadás volt ez!!!!!! Tiszta érzelmi hullámvasút, egyik percben még sírva röhögsz a poénon, aztán meg szívedbe markol az együttérzés és pofán vág a csend.



Régóta szerettem volna megnézni, igazság szerint van egy listám a "kötelezően megnézendő" darabokról. A lista folyamatosan bővül, és nem, nem csak olyanok előadásokról van szó, amelyikben Szabó P. Szilveszter és Csarnóy Zsuzsa szerepel, bár kétség kívül ők húzónevek nálam. Szóval, a listán 9 előadás szerepel, ebből 2-re már van jegyem március és április hónapra. Van olyan darab, amit nagyon ritkán játszanak, idén már lehet, hogy nem is lesz műsoron, és van olyan is, amire nagyon nehéz jegyet szerezni, mert vagy nagyon népszerű, vagy pici a nézőtér és hamar elkapkodják a jegyeket stb. Namost a Jövőre, veled itt ennek a kombinációja: pici nézőtér, népszerű előadás, ráadásul ritkán játszák. Régóta rajta volt a listán és most azt hiszem, az influenza szezonnak köszönhető (nameg az SZPSZ rajongói klub egyik tagjának, aki szólt, hogy van jegy) sikerült az utolsó pillanatban venni.
Délben néztem rá a jegy.hu-ra és tényleg volt még hely, egyeztettem is a Zurammal, aki volt olyan jó hozzám, hogy bevállalta a gyerkőcöket is.
 
Mert a piros Pöttyös az igazi. (a bordó színházas csizmi nem látszik...)
 
Nah, szóval a rövidke intermezzo után a darabról: no, nem magáról a történetről, hanem hogy mennyire élveztem. Mondjuk a poénok felét csak az érti, aki ismeri a Szabó P.-Janza párost, vagy legalább tudja, milyen darabokban játszanak/játszottak együtt. Rengeteg improvizatív poén, szóvicc, helyzetkomikum, jónéhány olyan is, amin ők maguk is fulldokolnak a nemnevetéstől. Én szó szerint hahotáztam és vinnyogtam felváltva, a mellettem ülő hölgy meg is jegyezte (miután kölcsönösen kitárgyaltuk, hogy ki miért nem hozta a férjét), hogy milyen jókat nevettem.
 
A nézőtér egyébként L alakban elrendezett 4-4 sor mindösszesen. Elől pici tánctér, lépcsős színpad, praktikus tárolókkal és érdekes forgó megoldással, ahol ágy, lépcső és fürdőkád (tele vízzel és habbal!) váltakozva forognak be a színre.
 
A táncjelenetek nekem kissé sutának tűnnek, bár a szereplők remekelnek, a mini tér erősen korlátozza a mozgást, hacsak nem akarják orrba verni az első sort.
 
A dalok (mégiscsak musical) nem ragadtak meg igazán, egy dallamot sem tudok felidézni, de a dalszövegek nagyon megfogtak és biztos fogom még hallgatni!
 
Többször nézős darab, legalább 113x!
 

2018. február 19., hétfő

Kutya hideg

Mára már bizonyossá vált, hogy Luigi kutyánk a vizet minden halmazállapotában kedveli. Nyáron belemászik a medencébe, ősszel szakadó esőben kint trappol a pocsolyában, télen pedig a hóban hempereg:





2018. február 18., vasárnap

Farsang

Végre-végre mindenki egy helyen, egy időben farsangol - apró örömök az életben.

Nimród a kötelezően szabadon választott kategóriában hezitált, hogy mi legyen. Először macska akart lenni, de a kiscsoportos jelmez értelemszerűen már nem megy rá. Épp találtam a helyi turiban egy kissé használt fiús macskát (lányos jelmez ez csomó volt a neten), mire meggondolta magát és minecraft-gyémántlovag-Steveként szeretett volna fellépni. Több napos kartondobozolás és ragasztópiszollyal magam (le)megégetése után elkészült A jelmez. 
A suliban aztán szembesültünk vele, hogy változnak az idők. Pókember pl egy sem volt (2 éve még Dunát lehetett volna rekeszteni velük, de Sári-csatornát tuti), minecraft jelmezes viszont 5 darab is, beleértve az enyémgyereket. Dehát mindegy, szép volt ez így is. A fejet végül a tánchoz letettük. A kűrhöz (értsd szabadon választott gyakorlat: rohangálás az emeleten) beöltözött macskának.




Csongorék osztálya minionos táncot adott elő, ehhez a maszkot én szereztem be, így gyakorlatilag a gyerekeket csak a ruházat alapját lehetett felismerni (na, jó, enyémet a magassága alapján is) A kötelező osztálytánc után piros ninjának öltözött. Ezt a vaterán vettem, a kardot Imi papa gyártotta.




Nándiék testnevelés órai zenés jelenetet adtak elő, ő volt a zugolvasó megtestesítője ("tanár" kérdésére, miszerint: "maga meg miért olvas órán???" a válasza: "mert az olvasás fél egészség!"). Különösebben nem kellett jelmezzel készülnünk, és ő később sem akart átöltözni.






2018. február 15., csütörtök

Közkívánatra torta

Hétvégén tortát készítettem a Zuramnak és olyan jól sikerült (bár országtortával nyilvánvalóan nem veszi fel a versenyt...), hogy le kell írnom a receptjét
Az eredeti receptet itt találtam, nagyjából meg is tartottam az arányokat, 1-2 helyen változtattam csak (pl zabfalatokkal):
Hozzávalók:
Alap: 
20 dkg darált Győri Édes zabfalatok keksz
5 dkg darált háztartási keksz
10 dkg vaj
10 dkg étcsoki
Túrós réteg:
50 dkg túró
4 csomag vaníliás cukor
6 evőkanál tejföl
1 citrom reszelt héja
4 dl tejszín (ebből lehet, hogy 3 is elég, mert nekem jócskán kimaradt)
2 kis csomag zselatin fix
Csokoládés réteg:
10 dkg étcsoki
1 dkg vaj
Tetejére:
20 dkg étcsoki
2 dkg vaj

Elkészítés:
1. Gőz fölött olvasszuk fel a vajat az étcsokival, majd keverjük össze a darált keksszel és az így kapott egyveleget egy sütőpapírral bélelt tortaformába nyomkodjuk. Ez mehet is a hűtőbe.
2. A tejszínt kemény habbá verjük. Fogunk egy másik tálat, amiben a túrót a tejföllel, a cukorral, a citrom héjával összekeverünk, majd hozzáadjuk a zselatin fixet és  jól összekeverjük (én csak kézi habverővel, az eredeti recept gépet ír) A túrós masszát óvatosan keverjük össze a tejszínnel. Én nem tettem bele az összes tejszínt, mert szeretem érezni, hogy picit darabos a túró. Aki krémesebben szereti, az nyugodtan rakja bele a z össze tejszínt.  A krém felét a kekszes alapra öntjük és visszatesszük a hűtőbe. Gyakorlott krémes-süti készítőknek nem újdonság, de nekem nagy felfedezés volt, hogy a tortalapáttal milyen szépen el lehet simítani a totaformán belül a túrót... 
3. A csokis réteg következik, melyben a csokoládét és a vajat felolvasztjuk és a megszilárdult túrós rétegre csurgatjuk, majd óvatosan szétoszlatjuk (szintén tortalapáttal), és kicsit betesszük a hűtőbe.
4. Jöhet a túrós réteg másik fele, de csak ha már kellőképpen megszilárdult a csokis réteg.
5. Vonjuk be az egészet még egy réteg csokis réteggel. Hasonlóan a korábbi csokis réteghez, most is olvasszuk fel a csokoládét a vajjal és a túrós réteg tetejére öntve, szépen eloszlatva fedjük be az egész süteményünket.

Nem bonyolult, és csak a hűtés miatt hosszadalmas, közben az ember összedobja az ebédet, miegymást...



Túrórudi rajongóknak kötelező elkészíteni!

2018. február 9., péntek

Vonalak

A tegnapi nap margójára:

2018. február 7., szerda

Napi nóta - citera

Hogy ne csak a fém nyers hangját élvezzük, itt van nektek egy egész más stílus:


Teljes mértékben egyetértek az egyik hozzászólóval a YT-on: "Végre lehet hallani a citera valódi hangját, és hogy mire képes, nem csak az a zana-zana, ahogy a Bimbó tőgye leng... bravó, de tényleg." Rúzsa Magdi hangja pedig egyszerűen varázslatos, mindig megborzongok, hogy micsoda fantasztikus hangokat tud elővarázsolni a torkából és milyen hihetetlen energiákat tud átadni.

2018. február 6., kedd

Napinóta - Skid Row

Régen volt már napi nóta.



Minap ismét én vittem a nagyfőnök LandRover Discovery-jét és épp Skid Row szólt.
 
Azóta tisztára rákattantam, a munkahelyemen is rendszeresen ez szól a fülesemben feszültséglevezetésként. (vagy Alice Cooper vagy ACDC) -lámlám, továbbra sem stresszmentes az adminisztrációs aszisztenskék élete...

2018. február 4., vasárnap

Havas

Tegnapra havasesőt ígértek, de délelőtt hatalmas havazás váltotta az esőt. (végülis így is értelmezhető a havaseső)

Épp Martfűn voltunk, mikor 3-5 cm-es (!) pelyhekben szakadni kezdett a hó. Engem valami gyermetegki öröm szállt meg. Most éreztem először, hogy egy temető nem csak mindenszentekkor lehet csodaszép is.

A család a kocsiban böjtölte ki, míg én kiéltem fotós vágyaimat, és még így is visszafogtam magam, nem húztam sokáig a dolgot, csak lőttem néhányat innen-onnan (állva, guggolva, hasalva...)