2014. július 31., csütörtök

Jól sikerült

Még hónapokkal ezelőtt az egyik amerikai kolléganőm megkért, hogy készítsek fotókat az irodáról (csak hogy meg tudják nézni a "kintiek" is)
Ha már bevittek a gépet, gondoltam kreatívkodok is egy kicsit, és ez sikerült belőle:

A többivel együtt elküldtem ezt is és annyira megtetszett a kinti kollégáknak, hogy feltették az éppen készülő céges honlapra - a kismillió stockfotó mellé (természetesen engedélyt kértek rá) és a Global Purchasing & Operation Director-unk (bocs, de nem tudom normálisan lefordítani, kb a tulajdonosok után a 2. ember a cégnél) szeretné rátenni a névjegykártyájára. Jólesik ám az ilyen visszajelzés....

Ma céges fotózást tartottunk, megkértek, hozzam be a gépet és a kollégákat is fotózzam le munka közben. Remélem, ezekket is hasonlóan elégedettek lesznek. :)

2014. július 29., kedd

Úszótanfolyam

Múlt héten Csongi és Nimi úszótanfolyamon vett részt Martfűn, szombaton megnéztem, mennyit haladtak.

Csongi már komoly feladattudattal állt neki, el is keseredett, ha nem sikerült a békaláb, és nagyon odafigyelt Andrea nénire. A hideg vizes nagymedence viszont kiverte nála a biztosítékot, már előre fázott, mikor szóba került, hogy átmennek.

Nimi a kacsaúsztatós medencét nem nagyon csípte, persze a hiszti nagyobb része nekem szólt. Viszont rögtön elemében volt, amint a mélyebb medencébe mentek. Az úszómedencénél meg akkorákat ugrott, hogy csak nevettem rajta :) Az úszás nem különösebben érdekelte, viszont állandóan búvárkodott: lemerült majd feljött. 

Az előzetes tervek szerint szeptembertől már Csongi is megy úszás edzésre Nándival együtt, egyelőre heti 1 alkalmat vállalt be apája.











2014. július 19., szombat

Hiteltelenek lettünk

Örömmel jelentem, hogy hétfőn elutaltuk a lakáshitelünk utolsó részletét, így bár még nem jogerősen, de van egy saját házunk. :)

2014. július 18., péntek

Megújult

Ideje volt már kezdenem valamit vele, és igazság szerint már hónapok, talán már évek óta tervezem, hogy felújíttatom, kiszineztetem, feltuningolom. Hétfőn végül időm, alkalmam és tetóválóm (Lukács Anita, Black&White Tatttoo) is volt, hogy mindezt megcsinálja:

És egyúttal jövök a Zuramnak egy vacsorával a Tortugába... Fogadtunk, hogy melyikünk fotóját lájkolják többen a FB-on, és csúfosan alulmaradtam (mondjuk az eredményt én előre borítékoltam) 

2014. július 14., hétfő

13.

Nem kifejezetten a mai napra készült, de ha már házassági évferdülésünk van, gondoltam, a mai napon teszem ezt itt ki. (egyébként promo oldal SoMa Design freebie-jéhez)

Valami olyasmi

Nándi korzózik egy úszógumival a derekán (egyébként 17 fokban, melegítóalsóban, hosszúpulcsiban)
Én: Nándikám, strandra készülsz? Kicsit ma hűvös van hozzá.
Nándi: Neeeeem, én vagyok a Szaturnusz!

2014. július 13., vasárnap

Scrap oldalak

Hűha, milyen régen tettem fel új scrap oldalt, igaz, nem is készült túl sok az elmúlt 2 (!) hónapban.

Cewe kihívásra készült ez, amiben egy régi oldalt is meg kellett jeleníteni és ugyanazzal a készlettel alkotni. Mivel épp a 2. kiállítás megnyitóm után voltunk, így adódott az alkalom, hogy az első kiállítás oldalát (bal felső sarok) és az új kiállítás képeit hozzam össze:
Credits: Anna Aspnes

Gingerscraps idézetes kihívására készült CT-s promo oldal apáknapjára:
Credits: Simple Girl Scraps-Twitterpated

Egy régi-új formáció kreatív csapatába is bekerültem, a SoMa Design Going For Goal készletével focivb-s hangulatban készült oldalam:
Credits: SoMa Design

Dido Design kihívására (a fotót a kacsáról még jónéhány éve készítettem az állatkertben):
Credits: Dido Design

Cewe kihívásra, ahol pici fotót kellett keretezve oldalba foglalni:
Credits: Anna Aspnes, Bóbita Design

És egy egészen friss, Annaliftre, múltheti fotóval:
Credits: Anna Aspnes


2014. július 12., szombat

Már régi!

A gyerekek nézegetik a régi pénzeket apájával. Nándi szagolgatja a 100 pengőst.
-Apa, ennek öregember szaga van!



2014. július 11., péntek

Pár perce

Nimród puszikat osztogat.
Erre én: -jaj, te olyan kis szeretetgombóc vagy.
Nimi: -én nem szeretem a gombócot, én a hupikék törpikés gombóc fagyit szeretem.

2014. július 5., szombat

Programok

A héten szabin vagyok, és minden napra terveztünk valami programot a fiúkkal.
Oké, 3 gyerekkel a félórás gumiszalonos várakozás is programnak számít (amíg vártunk, hogy kicseréljék a kerekeket) Kifelé jövet meg is jegyezte az ügyfélszoli fiatalember: "ez a sok gyerek mind odatartozik???"
Szerdán ugye "ropikáriumba" mentünk, Nándi nagyon élvezte, Csongi meg csak rohant-rohant és mindig mást akart látni, aztán végül egy csomó mindenről lemaradt (amit persze ő nem tud és nem érez, csak azt látta, hogy már vége is van, nincs több halacska). Nimi édes volt, minden megcsodált, szóval összességében érdemes volt kiadni rá annnnyi pénzt (hú, komolyan, eszméletlen lehúzás!)
Csak a kis Samsungot vittem, nem akartam cipelni a több kilónyi Nikont, így a képek is ilyenek lettek (az utolsót egyébként Csongi készítette):



A Tropikárium után beígértem nekik egy Mekizést (egyébként is úgy időzítettünk, hogy ebédre végezzünk) A fiúk már odafele menet kinézték, hogy a Campona mellett csúszdás Meki van, így egyéd után még egy órácskát játszótereztek.

Csütörtökön Ócsára mentünk játszóterezni. Teljesen véletlenül akadtam rá a neten, egy másik játszótér címét keresve (röhejes, de Inárcson nincsen tisztességes játszótér... Kamaszpark van, ott lehet gördeszkázni, és bringázni, de kisebbeknek való hely nincs) No, az ócsai pont az enyémek korosztályának való volt, lehetett mászni, csúszni, hintázni. 
Hazafelé útbaejtettük a Tescot, igen, nálunk ez is programnak számít, főleg most, hogy ajándékot is kaptak (még a gyereknapi pénzből maradt restanciánk)

Pénteken Bugyira mentünk át, ahol nem kispályás játszótér van...
 

Azt hiszem, erre mondják, hogy minden igényt kielégítő. A csúszdaváron 4 nagy csúszda, és egy egészen kicsi, mászófalakkal, rudakkal stb. Rugós libikókák, kisbusz, óriási homokozó műanyag kisházzal, sakk, ping-pong asztalok, kosárpalánk. Az egyedüli negatívum, hogy (egyelőre) kevés az árnyék, én pl egy bokor tövébe ültem inkább, mint a forró padra, illetve mikor ott voltunk, épp nem működött a csap (vittünk vizet, de kezet mosni jobb lett volna)
Nándinak maga a mennyország (nemcsak a sakk miatt), mert jó sok helyen aprókaviccsal van leszórva, na, az én kavicsmániás kölköm a fél délelőttöt négykézláb töltötte és ásványokat gyűjtött.
Csongi is kiszaladgálta-mászta magát. Nimi sokat töltött a kisbuszban, amit én is vezethettem. Én a hátsó padban ülve is elértem a kormányt, ő csak állva. Próbált leülni, de akkor nem tudta tekerni. Magyaráztam neki, hogy nekem hosszú a kezem, ezért elérem. Ő vigasztalóan válaszolt: "nem baj, majd levágjuk"


2014. július 2., szerda

Különleges fotózás

Számomra legalábbis mindenképpen különleges volt. Néhány hónapja keresett meg Timi, nagyon kedves scrappes ismerősöm, hogy felajánlanék-e a Siketek Sport Clubja által rendezett jótékonysági bálra fotós utalványt tombolatárgyként. Először is hízott a májam, hogy érdemesnek talál erre és persze örömmel mondtam igent. El is készült az ajándékutalvány, ki is sorsolták és néhány héttel később jelentkezett is a szerencsés nyertes.
Májust beszéltünk meg, fotós helyszínül pedig a Kopaszi gátat. Családi fotózás keretében az volt a cél, hogy nagyon természetes képek készüljenek, kötetlenül, pózolás nélkül, játékkal, sok-sok sétával.
A különlegességét pedig az adta, hogy Orsi és a férje Krisztián is siketek, szájról olvasnak (a két kislányuk halló) és még soha nem instruáltam nem halló embert fotózásnál.
Bár a lánykák hamar elfáradtak, és elég nyűgösek voltak, a  végeredménnyel mindenki elégedett volt.



2014. július 1., kedd

Majdnem

Nándi: Anya, holnapután megyünk a ROPIkáriumba?