2017. december 31., vasárnap

December

A decemberünk, így az advent és a karácsony is kicsit szomorúbban alakult, mint eddig: Csabi válltörése és apukájának halála elcsendesített mindannyiunkat.

A céges partnertalálkozókra és a karácsonyi bulira nem tudtam menni, mondjuk kedvem sem nagyon volt, de a szervezésből idén is kivettem a részem: a plakáttervezés és a karácsonyfa díszítés munkahelyi kötelességem.

Mézeskalács házat idén nem sikerült összerakni (előbb széttört, majd miután összeragasztottam, menthetetlenül összedőlt), viszont sokat kalácsoztunk, mézest és vajas kekszet is sütöttünk a fiúkkal itthon is és otthon is.:

És idén is küldtünk képeslapokat a Cewés csajokkal, az én korlátomra kikerült néhány családi és baráti lap is, lélekmelengető rájuk nézni:



December elején esett egy kis hó, így néhány napig volt egy kis téli hangulat:


A mikulást itthon is és a suliban is várták a fiúk.



24-én (majd 25-e reggel is) az ügyeletet jártuk Csongival, mert szegénynek begyulladt a szemhéja. Ez csak 4 nap múlva kezdett javulni és picit még mindig látszik. A fenyőt idén is én vettem és kisebbet választottam, mint tavaly. A fiúkkal közöse faragtuk be, és a kutya is tevékenyen részt vett ebben. De legalábbis jól feltartott minket.





25-én Nyíregyházára mentünk karácsonyozni


26-án pedig Törökszentmiklóson gyűlt össze a család:


Szigorúan gyógyászati célból kipróbáltuk a miklósi gyógyvizet (A nátrium-hidrokartbontos gyógyvíz kiválóan alkalmas reumatikus, nőgyógyászati és belgyógyászati megbetegedések kezelésére.)

Hazaérve aztán a pechsorozat folytatódott: eldőlt a karácsonyfánk, a díszek fele (köztük a különleges csúcsdíszünk is) eltört.

 Mivel a romokat csak úgy tudtuk eltakarítani, hogy közben bontunk is, a karácsonyi karácsonyfát teljesen leszedtük. Jó fotós módjára megoldottam a helyzetet egy háttér karácsonyfával (amin még ledes égő is van), így ez lett a szilveszteri karácsonyfánk. 

És ha már december, akkor ide biggyesztem a decemberen készült scrap oldalakat is:
Lila (tiszta mázli, hogy tavaly lila pólóban díszítettem fát...)

"Waiting for..." készlettel:

 3-as számmal, mi más is lehetne...

 Meghitt:

 És Soma Design Rustic christmas mini készletével:


És bár még fél nap hátra van ezzel a karácsonykor készült fotóval szeretnék mindenkinek nagyon boldog(abb) új évet kívánni (Csongika kérésére a szemét retusáltam)



2017. december 29., péntek

Gyerekszáj - főgonosz

TV-ben megy a Gyűrűk ura c. film. Csongi lelkesen:
-Anya, ezt már láttam! Az a csúzlis szem a főgonosz!

2017. december 24., vasárnap

Boldog karácsonyt!

Minden kedves és kedvetlen olvasónak nagyon boldog karácsonyt kívánunk!


2017. december 23., szombat

Nyeremény!

Előző játékunk helyes megfejtése:
Szerdán volt 8000 napja, hogy összejöttünk a Zurammal. Érdekességképpen elárulom, hogy előző héten ünnepeltük a 6000 napos házassági "napfordulónkat"

A helyes megfejtő Zsóka volt! Nyereménye egy darab jegy mellém a 2018. márciusi Hőstenor c. előadásra a Thália színházba. 
Bónusz nyereményként az 1. számú különdíjassal (lásd köv. bekezdés) és velem eljöhet Szegedre megnézni a XIV. Renét.

Az 1. számú különdíjasunk (aki a leggyorsabb volt, ugyanakkor nem válaszolt helyesen) ma Papi, aki a szegedi XIV. René c. előadásra nyert egy jegyet, amit a játék helyes megfejtőjével (lásd előző bekezdés) és velem nézhet meg.

A  2. számú különdíjasunk Judit, aki nem tudta a választ, de nagyon szeretne nyerni. Ő választhat, hogy a jan. 7-i Rebeccára szeretne velem jönni (Operett színház), vagy febr. 24-én a Musical Gálára Törökbálintra. Egészen véletlenül mindkettőben Szabó P. Szilveszter játszik főszerepet (DE MÁZS játszik a Rebeccában. Hmmm??? Rögtön jobban hangzik...) Ugyanakkor ha már besokallt, hogy állandóan ilyen darabokat kell kötelező jelleggel megtekintenie velem, akkor alkudhatunk egy áprilisi Boeing, Boeing-re a Tháliába. 

A vigaszdíjasunk ma névtelen, aki állítása szerint tudta a választ, de a felajánlott színházjegy(ek) nem vonzzák annyira. Szabó P. Szilveszter meg különösen nem  (fene az ízlését). Nyereményét még az este folyamán átveheti.

Köszönöm, hogy velem játszottatok, és örülök, hogy családon belül megoldódott a sok színházjegy szétosztása. Milyen gáz lett volna, ha valami vadidegennel kellene színházba mennem... (mondjuk gondolom, rajtatok kívül nem is nagyon olvassák a blogot :D :D :D )

2017. december 22., péntek

Scrap oldalak - Cewe bingo

A Cewe kihívásokra készült oldalaim október-november:

Állatos kihívásra (összekötvén a kellemeset a hasznossal, így legalább egy duplaoldallal haladtam a 2016-os családi fotókönyvvel is)

Falevél kihívásra (szintén a fotókönyv egy oldala lesz):
 
Freebie-Múltidéző: egy korábbi fórumos "blogvonat" készleteiből kellett alkotni:
 
Naptár kihívásra készült, de végül magunknak csináltam másféle verziót:
 
Fekete és narancs színnel készült oldal a halloweenes sütikészítésről:
 
Emlékezés: részlet a Padlásból
 
Játék témakörben: kreatív sakkozás a fiúktól
 
 
 


 


 

 
 
 
 
 





2017. december 20., szerda

8000

Ki találja ki, mit jelent a 8000 a mai napon?

A helyes megfejtők között színházjegyet sorsolunk ki.

2017. december 15., péntek

2017. december 2., szombat

gyerekszáj - hasonlóság

Reggel a szőrmés pulcsit vettem fel. Nimród ölelget:
-Jaj, anya olyan jóóóóó pihe-puha vagy, mint egy jeti!


2017. november 30., csütörtök

Készülődés adventre

avagy készülődés a készülődésre?

A koszorúnk mindenesetre már kész. Tavaly a klasszikus piros-fehér kombót választottam, idén inkább drappos-bronzos árnyalatot. A fő irányvonalat a frissen beszerzett kerámia egérke jelölte ki.  A régi alapot újrahasznosítottam: adtam rá egy ezeréves kötött pulcsidarabot, erre jött a négy gyertya és a mindenféle termés. tádáááám



és egy közös fotó, csak mert megtalálták a fotós cuccaim között a karácsonyi kellékeket és mert jó kedvük volt (nem mindig engedik ám, hogy fotózzam őket)


2017. november 27., hétfő

Színházban az emlékekkel - XIV. René

Nem is tudom, volt-e az utóbbi időben színdarab, amit ennyire vártam volna. A bemutató közeledtével lestem a színház oldalát, mikor tesznek ki képeket, videókat vagy nyilatkozatokat. Kíváncsian vártam a szereposztást és időről időre beugrott 1-1 dalszöveg a huszonéve nem látott szolnoki verzióból. Hiába no, a René* mindig is szívem csücske volt és marad is. (és itt kérek elnézést minden érintettől, de nem is tudom a Karinthysat, mint individuumot kezelni, állandóan hasonlítgatni fogom a szolnokihoz, elfogultságomat -lásd csillagozott rész alul- sajnos nem fogom tudni levetkőzni. És hosszú is leszek. Napok óta csak írom és írom a bejegyzést. Bocs. ...Utólag kihúztam a felét... Tényleg bocs.)

Jól időzítették a darab bemutatását, ilyentájt szoktunk színházjegyet venni a szüleimnek, így ezt most  hármasban néztük. Hamar odaértünk a Karinthy színházhoz,  volt időnk még perecezni és koccintani is egy igazi René borral. Igaz, én már bor nélkül is danoltam, mikor meghallottam néhány taktust odabentről kiszűrődni.

És egy trükkös-tükrös családi fotó:

Második sorból néztük a "hatalmi őrületet", varázslatos és nyakfájdító közelségből. Hihetetlen, de majdnem az egész librettót fel tudtam idézni, ezzel persze néha le is lőttem a poénokat saját magamnak, dehát így van ez, ha az ember 762593-szor (+/-2154) lát egy adott darabot korábban.

A díszlet igazán jól sikerült! Az országházat idéző enteriőr szépen kidolgozott és nagyon találó. A jelmezek is tetszettek, bár René első szoknyás dalához én valami lányosabbat, Irinához pedig valami ledérebbet terveztem volna, de még jó, hogy nem engem kértek fel erre...

A piciny színpadhoz kis létszámú zenekar tartozott: nem hiszem, hogy láttam volna valaha színházban 4 fős zenekart, ugyanakkor azt kell mondjam, teljesen jól vitték a darabot!

A szereposztás nagyszerű. Járó Zsuzsa Renéje kicsit túl karakánra sikeredett, de nagyon szerethető. Dányi Krisztián sármja levett a lábamról, ráadásul remek az orgánuma. Egri Kati profizmusa és természetessége már meg se kéne lepjen, bár számomra inkább kedves nagymamás, mint jópofa nagynénis, nagyon megszerettem a főhercegnő szerepében. Széles Tamás miniszterelnök úr és poénjai nem is lehettek volna aktuálisabbak egy országban, ahol kilopják a lyukat az ágyúból, a vízvezetéket a falból... Ladányi Júlia és Ágoston Péter kettőse aranyos volt, már-már cukik voltak együtt. A gyenge láncszem nálam Csonka András főálláshalmozó volt, még nem láttam színpadon így nem tudtam eldönteni,hogy csak meg volt fázva, vagy ennyire erőtlen a hangja. Érdekes megoldás, hogy PrenkPrpedet és Bobby jazzkarmestert ugyanaz a színész játssza, Szűcs Péter Pál helyt állt mindkét szerepben. És a végére hagytam Bozó Andreát, akit eleve kicsit sajnáltam, mert olyan magasan volt a léc nálam, hogy azt csak kisebb csodával tudta volna átugrani. A poénok persze megvoltak, az akcentus is stimmelt és úgy általában remekül megformálta a szerepet. De...  kis képzavarral élve: Irinás volt, de nem volt eléggé Zsuzsis...

A Karinthy színház eddig nem állított színpadra operettet, nos, jelentem a debütálás jól sikerült. A 3 óra alatt csak mosolyogtunk és dudorásztunk és eltöltöttünk egy felhőtlen estét együtt és az emlékekkel.
Ki jön velem megnézni januárban (is)???





--------------------------------
*A nem egészen közeli hozzátartozók kedvéért írom le: a XIV. René c. zenés vígjátékot Szolnokon az 1993/94-es évadban mutatták be. Hatalmas sikerrel játszották, teltházas-pótszékes előadásokkal. Az előadás teljesen elvarázsolt, az Irinát játszó színésznőt, Csarnóy Zsuzsát azóta is csak szuperlativuszokban tudom emlegetni. A szolnoki tv akkori VHS felvételét rongyosra néztem, ebben kénytelen volt osztozni velem a család is... Sajnos a VHS kazettát nem találom, valószínűleg az egyik lakásfelújítás áldozata lett. No, innen hát az elfogultság és az emlékek.  

2017. november 26., vasárnap

Még London

A londoni bejegyzéshez kapcsolódva még egy régi-új fotó:


2017. november 24., péntek

Gyerekszáj - tanító nénis

Csongor és Nimród hozzák az üzenőfüzeteket aláírásra. Láttamozom, aláírom, Csonginál a toll nem fogott rendesen, így szólok neki, hogy aláírtam, csak nem látszik annyira. Nimród megszólal:
-Anya, az enyémet erősen írd alá, különben Ani néni nem fogja látni! 

2017. november 18., szombat

Londonban jártam, tenisz meccset láttam...

2017-től négy éven át a Nitto a névadó szponzora a londoni ATP Finals tenisz meccseknek. A cégcsoport tagjaként a Nissho dolgozóknak is felajánlottak ingyen jegyeket, én igényeltem is a nővéreméknek, aztán végül úgy alakult, hogy félig munka miatt, félig jutalomból én is mehettem, igaz pont egymást váltottuk.


Kedden délben érkeztünk kollégámmal Londonba. Nem indult zökkenőmentesen a kirándulás, a repülőgépet majdnem lekéstük, taxit mégsem foglaltak nekünk és a szobám sem volt lefoglalva. Emellett gyakorlatilag nulla információnk volt a további két napról, azt tudtuk, melyik szállodába kell mennünk (Conrad Hotel St.James) de hogy a céges vacsora, hol lesz, mikor, mi a dress code, szerdán pontosan mikor és hogy jutunk el a teniszre, na ezeket nem tudtuk.
Szerencsére a szobafoglalásos mizéria miatt előkerítették az egyik belga kolléganőt, kivel sokat levelezünk, mert hasonló pozícióban dolgozunk, így miután elrendeződött a szobám, lerohantam Sofie-t a kérdésekkel.

Délután még maradt időnk egy kis városnézésre:




Este céges vacsora, partnertalálkozó és beszállítói díjak átadása volt a program a hotel egyik különtermében. Erről csak egy közös képem van, amit a céges belső honlapról töltöttem le. Itt a svéd, belga, orosz és magyar különítmény csoportképhez állt össze, ezek a kollégák mind valamilyen Nitto-s "versenyen", prezentáción vettek részt sikerrel (pl GATE, Sanshin, Nitto Way)

és egy "pózolj 5csillagos hotelszobában" kép:

Másnap reggel Nitto-s megbeszéléssel kezdtünk, ahol kiderült, hogy az előző napon megbeszéltekkel ellentétben nem a délutáni, hanem az esti meccsekre kaptunk jegyet. Így délelőtt szabad program keretében nyakunkba vettük a várost. Elgyalogoltunk a Buckingham palotához, körbesétáltuk a teret, aztán átvágtunk a Green parkon, metróztunk ("és az Undergroundon nem mentünk a Westminster felé") elmentünk a Madame Tussauds-hoz, de Gergő a belépődíj láttán meggondolta magát, így nem mentünk be. Majd egyszer máskor. Íy csak tettünk egy nagy sétát, aztán visszamentünk a Buckingham palotához, ahol rengeteg ember gyűlt össze. Még a parkból láttuk, ahogy elhajt a hintó, de mivel a rendőr pont megállított minket, így kénytelenek voltunk végignézni, ahogy bevonulnak a medvekucsmások és a géppistások, majd kiabálnak egymással odabenn, aztán a lovashadsereg is körbevonult a téren, jött-ment a hintó és két motorosrendőr kísért két nagyon gyors fekete autót (meg is állapítottuk, hogy valami fontos ember mehetett és biztos nem a hintóban ült)





Fotós kolléga munka közben:

Aztán beültünk egy Pret a Manger étterembe és egész jó tésztát és joghurtos édességet ettem.

Délután már indultunk a hajóhoz, a Temzén jutottunk el az O2 arénáig. A hajón a Tower Bridge-ig fenn ültünk, de annyira hideg volt, hogy ott feladtuk és lementünk a fedett részbe.


Az arénában kaptunk Nitto-s matricát, fotózkodtunk a kupa másolattal és feltereltek minket a VIP részre. Innen néztük a páros meccset, aztán az egyénit. 

Pablo Carreno Busta (ESP) és Dominic Thiem (AUT) párharca nagyon izgalmas volt, hosszúra nyúlt és 3-6, 6-3 után a 3. szettben is kiegyenlített volt a meccs. Végén már mindketten bevetettek minden trükköt, sok szép labdamenetet láttunk, aztán Thiem összeszedte magát és nyert. 


Másnap reggel már indultunk a reptérre, a gépünk is időben indult. Nagy élmény volt ez a 3 nap, büszke voltam,hogy mindenhol Nitto-s feliratot láttunk, fantasztikus volt a szervezés, a meccsek hangulata pedig leírhatatlan. Meg is fogadtam a Zuramnak, hogy sose fogom szidni a Nitto-t ezek után. Mondjuk a főnökömre és a Nissho-ra nem tettem ilyen meggondolatlan kijelentéseket, úgyhogy ez rájuk nem vonatkozik... :P