2010. november 30., kedd

Rövidhírek Nimi házatájáról

1., Hétvégén kibújt a 4. foga.
2., Hétvégén kapaszkodva felállt, majd elengedte a "járássegítő" nevezetű harcijárművet (a Nagyok csak száguldósnak hívják), és pár másodpercre kapaszkodás nélkül, diadalittasan állt egyes egyedül. Majd ügyesen leült és mosolyogva körülnézett, ki látta az attrakciót.
3., Múltheti mérlegelés szerint 8700 gr és 70,5 cm.
4., Kisebbfajta birkózás veszi kezdetét minden egyes pelenkacserénél és erősen gondolkodom rajt, hogy szabadalmaztatom a hátul kapcsolódó eldobhatós pelust (ti. rögtön hasravágja magát, amint leszedem a pelenkát)

Éjjeli bagoly, Teszek-veszek-intézkedek, Fittipaldi, Éjjeli bagoly

A fenti szereposztásban mind én tündököltem egyhuszonnégyóra alatt. Az érdekes (???) szimmetria gondolom mindenkinek feltűnt.
No, de haladjunk csak szép sorjában.

Éjfélkor Nimi felsírt. Szokatlan ez tőle, bár az előző nap csak 1x aludt, ami még szokatlanabb tőle, így arra gondoltam (először), hogy kicsit megkavarodott és éjjel sem tud tisztességesen aludni. Rövid dajka-dajka után visszaaludt. Majd fél 2-kor ismét ébredt és a rövid dajka dajka után nem audt vissza. Így átmentünk éjjeli bagoly funkcióba, és lejöttünk. Sétálgattunk, számítógépeztünk, és minden olyan dolgot csináltunk, amit az ember nem szívesen csinál hajnal 2-kor. 4kor sikerült visszaaltatnom. 5 kor riadt Csongor, tápi, alvás, 6-kor Nimi, tápi, alvás, 7kor ébresztő, öltözés, reggeli, indulás.

A cudar éjszakát azonban pöpec délelőtt követte. Minden flottul ment. Komolyan, magam sem hittem el, de annyi mindent sikerült elintézni , ráadásul mindenhova időben értem, gyerekek is ügyesen viselkedtek. Pestről hazafelé elhoztam a Játéknettől a gyerekeknek rendelt karácsonyi ajándékokat, majd Ócsán elintéztem a kocsi papírjait, délután Nándiért az oviba, szépen lovagolt (hétfőn mennek R-ék az oviba lovagolni) Pestre befelé felvettem az elkészült művet, amin sopánkodtam a múltkor, és annyira, de annyira szép lett. Jóvanna, tudom, ne ájuljak el magamtól, de akkor is megérte piszmogni vele.
Szóval a sok pozitív dolog után átvillant az agyamon, hogy ennyi jó nem történhet egy nap. És akkor csatt. Megtörtem a kocsit. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár jelentős. Vagy nem jelentős. Fogalmam sincs. A motorháztető horpadt, a lökhárító tört. A "belső szerveknek" semmi baja nem lett, kvázi karosszériás munka, vagy majd veszünk "kilóra bontóból", ahogy sógorom fogalmazott teljesen frappánsan. Csakhát a lelkiismeretfurdalás és a szégyen és a csalódottság megint ott van...
És hogy a kör bezáruljon, estére már erősen taknyosodott Nimi, így este 10-éjfélig csak kézben (puma-póz) volt hajlandó aludni. Bárhogy próbáltam letenni, hasra, hátra, ölben, vállon, hordozóba stb felriadt, sírt még jobban bedugult az orra. Éjfélkor aztán valami csoda folytán le tudtam tenni... 
Hát ilyen volt a tegnapi nap.


2010. november 29., hétfő

ÁTÍRTÁK!!!

Revidiálnom kell összes kijelentésemet okmányiroda ügyben.

Ócsán kérdés nélkül átírták gépjárművünk forgalmi engedélyét, és a törzskönyvet! Készségesek voltak, mosolygósak, még a rendszámtáblát se kellett levennem (bár tettem egy kísérletet): a hölgy a cudar időjárás ellenére kijött, lemosta a matricát és ragasztott újat. 

Nagyon boldog vagyok, hogy ezt az akadályt is legyőztük, sikeresen megoldottam még egy feladatot. (na, jó, abbahagyom az öntömjénezést, még mielőtt teljhesen meghatódom magamtól...)

2010. november 28., vasárnap

Mai lovaglás

Önző disznyó módon Nándi lovaglásáról csak egy összetett mondatot írok:

R. új tornaelemeket vezetett be Nándinál: teniszlabdával a kezében kellett egyensúlyoznia, egyik kezéből a másikba áttenni, elől, hátul, feje fölött stb.

Ésésésésésés önzőségem oka: ma én is lovagoltam!!! Régóta érett már a gondolat, csak hol bátorságom nem volt megkérdezni R-tól (igen, nekem ehhez is össze kell szedni a bátorságom minden morzsáját), aztán nem elég korán mentünk, aztán egyáltalán nem mentünk a tanyára. De most! Időben mentünk (sőt, meglehetősen korán - szegény R-t szerintem mi ébresztettük, így ő szabadkozott, hogy még nincsenek kinn a lovak, én meg mentegetőztem, hogy ilyen korán jöttünk - naja, ő mondta, hogy jöjjünk korábban, nem gondoltam, hogy a 9 helyett fél 9 ennyire korán lesz...) és Nándinak is volt türelme kivárni és alkalom is volt, meg ló is. Ló, nevezett Csemete, 14 éves pej kanca. 
Felültem rá (némi instruálás után egyedül, segítség nélkül - kezdetnek nem is rossz), beállítottuk a kengyelt (17-es, meg kell jegyeznem) és már mentünk is. És most vagyok bajban, hogyan írjam le az érzést. Aki lovagolt már, az tudja. aki meg még nem ült lovon, nehezen érti. Kicsit olyan, mintha az ember lassúrumbázna. Próbálja követni a lépéseket, először csak arra figyel, mit csinál a partner, aztán felveszi a ritmust, aztán a helyes tartásra összpontosít, majd az apró mozdulatokra. Remélem, eljutunk majd odáig is, hogy már nem a tánclépésekre figyelek, hanem csak úgy élvezem a táncot a lovaglást.
Mindenesetre ez fantasztikus élmény volt és persze kicsit bánom, hogy nem volt merszem előhozakodni a kérdéssel egy évvel ezelőtt R-nál. 

Még egy hét, és ha minden jól megy, újra nyeregbe szállok.


Nem rasszista, csak még kicsi

Nézzük a Robinsont a tv-ben, épp Péntek beszél Robinsonhoz.
Csongor kérdi: Apa, az kismajom?

2010. november 27., szombat

adventi készülődés

És szélsebesen közeleg a karácsony. Erre a héten döbbentem rá, mikoris Zuram kérdezte, hogy ugye most hétvégén már advent első vasárnapja?! Uramisten, tényleg, és én még nem néztem meg, kell-e valami az adventi koszorúhoz, és még idén nem is vettem karácsonyi díszt se (pedig aki ismeri, üvegdísz mániámat, az tudja, hogy az idén nagyon visszafogtam magam)
Elmaradásomat pótolandó, hazafelé beugrottunk a tescoba, ahol ez a mackó sírva könyörgött: vigyél haza, vigyél haza. Nem is tehettem mást. 

Ma pedig összeraktam az adventi koszorút is, ami idén a piros jegyében így néz ki:

A szalma alapra fenyőágakat ragasztottam ragasztópisztollyal. A kerámia télapót és a rénszarvast 100 ft-os boltban vettem, szintén ragasztópisztollyal, a masnik gombostűvel vannak rögzítve, a kunkori füzéreket (egy piros karácsnyfaboát áldoztam be) pedig csak igazítva lettek.

Az ajtódísz és az ablakdíszt is előkerestem, holnap felkerülnek méltó helyükre.

Mindenkinek kellemes adventi készülődést!

"Esik a hó, az első hó, az egész udvar csupa porcukor..."

...minek folyományaként:

1: reggel hétkor már az udvarra kellett kikísérnem a "nagyokat" (szerencsére Nándit még időben meg tudtam győzni arról, hogy az angyalkázáshoz még csöppet kevés hó esett)
2: rájöttem, hogy megint kesztyűt kell vennem a gyerekeknek, mert mindig csak fél pár van meg. Nem is értem, miért nem árulnak a boltban fél páras kesztyűket. Szerintem tuti biznisz
3: végre megint hólapátolhattam (igen, ÉN szeretek havat lapátolni)
4: az adventi készülődés is szépre sikeredett. Apropó, advent, erről írnom kell...


2010. november 25., csütörtök

Elveszve a bürökrácia útvesztőiben.

Hosszú bejegyzés következik, így mindenki készítsen maga mellé 3 napi hideg élelmet, gyengébb idegzetűek a vérnyomáscsökkentő gyógyszereket is.

Suzy akut szívbillentyűproblémákkal küzködött, így sürgős szívcserére volt szükség. A transzplantáció sikeres volt, már csak a papírmunka van hátra. Na, jó, nem leszek ennyire metaforikus: Suzukink dugattyúja eltörött, motorcsere megtörtént, jöhet a bürokrácia.


Ma elbattyogtam a Nemzeti Közlekedési Hatósághoz  (nem tudom, miért hívja mindenki KPM-nek...) Papírokat benyújtom, mondom, hogy szemlére hoztam a motorcserés autómat. Bácsi értetlenkedik. Nah, mondom ez is jól kezdődik. Nem is értettem, mit nem ért, azt hittem, ez egy szokványos dolog, és ez a menete. Mindegy, végül arra jut, hogy menjek tovább a pénztárhoz, de mielőtt kifizetem, kérdezzem meg a másik kollégától, hogy rendben lesznek-e a papírok. Mert mint kiderült, ő csak annyit csinál, hogy kitölt egy kérelmet. Egy másik ember pénztáraz, egy harmadik számítógépre viszi az adatokat, egy sokadik fényképez, és összehasonlít, végül az előző kiadja a dokumentumokat. És végülis ha azt nézzük, ez egy flottul működő dolog. Ráadásul az ott dolgozók nagyon kedvesek voltak, ami meglepő, főleg úgy, hogy minden ügyfél kicsit ideges, mindenki várakozik, mindenki szeretne sorra kerülni. Persze nekem ott van még két eleven kicsi fiam, akik tettek róla, hogy előreengedjenek minket, és a kolléga is segítőkészen megsürgeti az ügyet. Ellenőrizték a motorszámot, a benyújtott papírokkal megegyezik, a Nap is kisütött, igazolásokat is megkaptuk, és jó hír: nem kell levizsgáztatni a járgányt, elég csak az okmányirodában átiratni a forgalmiban a motorszámot.

Üdvözült mosollyal az arcomon hagytam el a Mozaik utcát, és reményteli gondolatokkal a hajtottam Dabasra az okmányirodába. Bár időpontom nincsen, fogadnak,  Hölgy az ablaknál rövid várakozás után magához hivat - minek is emlegettem a szívgyógyszereket, ha minden ilyen jól megy?! Szóval, igazolnom kell a motor eredetét. 
Nézek bambán: Ott van az adás-vétel szerződés Ön előtt. És ott van egy EU-s pecsétes Suzuki emblémás kis könyv, amit a Suzuki szervízben adtak, a motor eredetiségét igazolandó. 
Hölgy: Igen, de abban nincs benne az eredeti autó alvázszáma. 
Én: Hát nem tudom. Igazság szerint én bevittem a Suzuki szervizbe az autómat, ők mondták, hogy eltört a dugattyú, és ki kell cserélni a motort. Én mondtam, hogy nosza, erre ők vettek egy motort, beszerelték, ma a Nemzeti Közlekedési Hatóság szemlézte, és azzal papírral OTT igazolják, hogy a motor száma megegyezik az EU pecséte papírral, tehát átíratható. 
Kis hatásszünetet tartottam, mert úgy éreztem, nagyon meggyőzően adtam elő a sok hivatal és intézmény nevét. A Hölgyet nem hatotta meg a dolog és közölte, hogy hozzak egy számlát, vagy adásvételi szerződést XY-tól*, hogy ő honnan szerezte a motort. És visszaadta papírjaimat, hogy így ő nem tudja átírni.

Ennél a pontnál éreztem azt, hogy igen, emiatt tart ott ez az ország, ahol tart. Mert mi vagyunk azok a balekok, akik jogkövető magyar állampolgárok akarnak lenni, és nem sufnimódra beszerelni** Márkaszervízbe megyünk, és legálisan veszünk egy motort. A szervíz beszereli, van hivatalos adásvételi szerződésünk, a  Nemzeti Közlekedési Hatóság pedig szemlén rendben találja a papírokat és a motort. És ezek után az Okmányiroda nem írja át***.

Csalódott vagyok...


  
----------------------------------------------------
*XY-tól vettük a donormotort

** merthogy felajánlotta egy vidéki márkaszervíz autószerelője, hogy van ott egy motor, ami passzol a mienkhez, feleannyiért beszereli, mint a bp-i. Nem lesz papír, naés??? Eladni nem akarjuk, ellenőrizni meg úgyse szokták.

*** hétfőn még teszek egy halvány kísérletet, hátha Ócsán átírják. Addig is csak remélem, ott még nem olvassák a blogot...


2010. november 24., szerda

Háttér

És nem tudom, hogy csináltam, de végre megint tudok hátteret beállítani. Kb 1 hónapja valamit elállítottam, és nem sikerült visszanyomigálni.

Vegyesfelvágott

Megint restanciám van. El vagyok maradva, mindig csak tervezgetem, mit kéne írni, és csak gyűlnek-gyűlnek a gondolatok, fotók.

Itt van pl ez, ami már másfél hete készült. (lovaglásban kevésbé jártasoknak: már nem kpaszkodót fog, hanem kantárt)

Aztán van egy ilyen képem is, 8 hós pucérkodós :

A fenti kép kapcsán készült, és akár jó is lehetett volna, ha kicsit több lett volna a fény, nem lett volna ilyen zajos.
És képem nincs, de teljesen elképedtem, mert az egyik orchideám 3 (azaz három) ágon hozza virágait! És Zita barátnémék jóvoltából már minden ablakomban 2 cserép virág van.

És Nimi mostanában ilyeneket csinál: szinte egész nap áll...

És múlt héten levágtam Nándi és Csongi haját. Csongiról van képem egyelőre:


És Nándor király lesz a karácsonyi ünnepségen. Vagy legalábbis az óvónéni szerint, mert a korábbi nem szereplésekből ítélve némakirályt fog alakítani (bár ugye a remény hal meg utoljára) Azt egyelőre nem tudjuk, pontosan melyik királyt alakítja majd, mert az óvó néni azt mondta, Gáspárt. Ideadta a szöveget, amin bekarikázta Menyhért szerepét, és ráírta, hogy Boldizsár... Szóval ezekután akár a Lear király is szóba jöhet, de holnap mindenképpen okosabbak leszünk.

És.. és... és... folytatom holnap...

2010. november 21., vasárnap

Számmisztika

Harmadszülöttemnek harmadik napja áttört a harmadik foga is. Mostmár háromszor olyan jól tud harapni.

2010. november 19., péntek

Kétségek közt vergődős bejegyzés...

...mert ilyen is van.

Nagy fába vágtam a fejszémet. Vagy lehet, hogy a fa nem túl nagy, csak az én fejszém kicsi... És idegesít, hogy bár hetek óta(!) piszmogok dolgozok rajta, nem haladok. Mert azt akarom, hogy nagyon szép legyen. És azt szeretném, hogy ne csak azért örüljön majd az, aki kapja, mert kap egy ajándékot, hanem azért is, mert tényleg tetszik neki. És én még nem érzem, hogy 100%-os lesz. És aggódok. Mert aggaszt, hogy nem készülök el időre. És az is, hogy nem lesz jó a felbontás, és zajos lesz az egész. És és és és és...

2010. november 15., hétfő

Felszereltség

A jó felszereltség minden téren fontos. Úgyis mint:
ABS

Légzsák

Szervókormány
Rendesen vezetett szervízkönyv
Nem szériatartozék, de jó, ha van bukósisak is:




Zserbó-szerűség

Szombaton végre vettem a bátorságot (Zuram nem kis biztatása kellett hozzá) és megsütöttem életem első zserbóját. Az eredmény nem lett annyira katasztrófális, hogy első-és-utolsó jelzővel illessem, jóllehet tökéletesre sem sikeredett. Nyika-dédi receptjét pontosan követve, kimérve, adagolva sem sikerült a csokimázat olyanra csinálni, hogy meg is dermedjen teljesen, és a tésztát sem sikerült kinyújtanom egyenletesre, itt-ott kicsit vastagabb lett (habár akkor örültem, hogy az előző rétegre rá tudtam varázsolni) 
DE! Az íze nagyon jó (tudjátok, ez a nem szép, de finom kategóriájú süti) És elfogyott, pedig egy egész nagy tepsit sütöttem. 
A titok nyitja persze most is az ügyes kukta-népség:
Ő nem tudta kivárni, amíg tésztához jut, így elszunnyadt:

2010. november 11., csütörtök

Nimród

(A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából)

A Nimród férfinév eredete bizonytalan, feltételezések szerint asszír eredetű és a jelentése: vadász. Régi magyar mondákban mint a magyarok ősapja, Hunor és Magor atyja szerepel, akit a középkori magyar történetírók teremtettek a Biblia alapján.
Gyakorisága: Az 1990-es években szórványos név, a 2000-es években (2006 óta) a 57-97. leggyakoribb férfinév.
Névnapok: február 3., április 28., augusztus 1., november 11.

Boldog névnapot Nimi!

Ember!

Nándi ember-ábrázolása 3 hónap alatt eszméletlen sokat fejlődött. Július legvégén voltunk 5 éves státuszvizsgálaton, amikor 2x is kar nélkül rajzolt embert (ha itthon rajzolt kart, az is karika volt, mint a hóembernek)
Na, ehhez képest kedd délután mutatja Nándi az alábbi rajzot, amit az oviban követett el:
Tekintsünk el nagyvonalúan attól az aprócska ténytől, hogy emberünk nyaka nem illeszkedik a testéhez. Nade van karja! Mit karja, ujjai!!! És a szájában fogak és a lábán nadrág és a szemében szemgolyó, meg pupilla, és van  szempillája és szemöldöke is!!!
És hogy még szebb legyen -számomra mindenképpen- a kép magát a Mestert ábrázolja :-)

2010. november 10., szerda

Cseppek nektek

Legalább ennyi haszna legyen az egész napi esőnek:

2010. november 8., hétfő

Szingularitás

Fürdőszobánk környékén kozmikus jelenségek történtek az elmúlt hetekben. Különböző tárgyak tűnnek el megmagyarázhatatlan körülmények között. Lába kélt pl Csabi érmekatalógusának, egy vadiúj, még bontatlan gyermekfogkrémnek, és egy tubus Chamomilla Vulgarisnak is. Először a szófogadatlan dedek (kevésbé cizelláltan: a büdös kölkök) valamelyikére gyanakodtam, de tartok tőle, hogy mégis Fekete lyukkal* állunk szemben. Egyelőre kivárunk, de ha tovább romlik a helyzet (ti. eltűnik a szennyes, a mosógép netán a mosdó is) jelentenem kell valamelyik csillagászati központnak.

* Wikipédia szerint: Fekete lyuk keletkezik akkor, ha egy véges tömeg a gravitációs összeomlásnak nevezett folyamat során egy kritikus értéknél kisebb térfogatba tömörül össze. Ekkor az anyag összehúzódását okozó gravitációs erő minden más anyagi erőnél nagyobb lesz, s az anyag egyetlen pontba húzódik össze. Ebben a pontban bizonyos fizikai mennyiségek (sűrűség, téridő-görbület) végtelenné válnak (lásd: gravitációs szingularitás). A szingularitást körülvevő térrészben a gravitáció olyan erős, hogy onnan sem anyag, sem fény nem szabadulhat ki. A lyuk elnevezés alatt nem a szokásos értelemben vett lyukat kell érteni, inkább a világűr egy részét, ami mindent elnyel, és ahonnan semmi nem tud visszatérni.

Tegnapi lovaglás

A tegnapi lovaglás kissé hektikusra sikeredett. 
Meglepően jó hangulata volt Nándinak, az sem zavarta, hogy várni kellett, mert kicsit később indultunk és sokan voltak előttünk. Kishíján felzabálta R. sütijét, közben bohóckodott, hogy ő a Sütiszörny* A napfényes jó kedvére akkor kezdtek gyülekezni a hiszti árnyfelhői, mikor kiderült, nem Winnetouval fog lovagolni. Oda se akart menni Angyalkához, úgy vittem oda ölben, de elég hamar megbarátkozott a gondolattal, igyekeztük meggyőzni, hogy milyen megértő, hiszen Wini betegeskedik, kímélni kell, ráadásul nem kell tornáznia, mert kimegyünk terepre nagykört sétálni. Ez volt az adu ász, egyből jobb kedve lett.
Aztán egyszer csak Angyalka megijedt valamitől és ugrott egy nagyot. Nándi ugyan megijedt, de nagyon ügyesen kapaszkodott, szerintem én simán leestem volna, bár nem is én járok 1 éve lovagolni. Dícsérgettük Nándit, megszidtuk Angyit (na, jó, ez utóbbit rábíztam R.-ra)
Sétálunk tovább, egyszercsak Angyalka elkezd forogni, és megint ugrik. Na, ekkor már én is megijedtem egy pillanatra, azt láttam, hogy Nándi jól tartja magát, csak attól féltem, hogy annyira megrémül, hogy leugrik, vagy le akar jönni. De semmi ilyesmi nem volt, bár azt motyogta, hogy megijedtem, de zokszó nélkül lovagolt vissza a karámhoz. Nagyon büszke voltam rá, hogy ösztönösen ilyen jól reagált, kapaszkodott, meg se moccant.
Kép nem készült, mert végig beszélgettünk R-val, így dokumentálni nem tudtam az eseményeket képileg.

Ma mikor az ovihoz értem délután, pont akkor szállt le Nándi a lóról, megintcsak Angyalkát ülte meg. Nem tudom, hogy R. tudatosan ültette-e rá (hogy ne legyen rossz emléke Nándinak), vagy csak így alakult. Kérdeztem Nándit, azt mondta, nem félt és most nem ugrált Angyi, és R. néni megdicsérte őt is és Angyit is.



*Sütiszörny a Sezám utca egyik alakja, aki csak sütit eszik, sütit rajzol, sütivel alszik stb.

Megették az egerek...

Én: Csongor, hol a zoknid már megint???
Csongor: Megették az egerek.
Én: Nem ették meg, csak megint levetted és eldobáltad!
Csongor: De mamiéknál megették!

A párbeszéd előzménye, hogy anyukám mindig ezt kérdezi, ha Csongi leveszi a zokniját: Hol a zoknim?Hol lehet? Megették az egerek?  Ami tulajdonképpen Osvát Erzsébet: Zsémbes Zsófi ébredése című könyv  kezdő sorai:
Hol a zoknim?
Hol lehet?
Megették az egerek?
Már mióta keresem.
Sehol, sehol nem lelem.
Ó, te bitang!
Megvagy végre!
Felmásztál a hintaszékre!
A cipőmre tettem pedig.
Milyen rosszul viselkedik!
Hát a cipőm, cipőm hol van?
Világgá ment nagy titokban?
Vagy csak bújócskázik velem?
Nosza, őt is kereshetem!
Megvan! Megvan!
El sem szaladt.
Itt kuksol, ni,
az ágy alatt.
Előkerült, de hogyan?!
Piszkosan és porosan!
Jaj a szoknyám,
rakott szoknyám!
Te is szégyent hozol csak rám!
A földön van a helyed?
Mondd, ki tette ezt veled?
A szél fújt le
vagy ki más?
Nem, nem, a szél nem hibás!
Még csak be sem surranhatott,
úgy bezárták az ablakot.
Szép szalagom ilyen gyűrött!
Ilyet többé el nem tűrök!
Mért nem mondta nekem senki,
a hajamból vegyelek ki?
Tűvé tettem szobám, ágyam,
amíg mindent megtaláltam.
Mit is tegyek?
Hova legyek?
Mennyi gondom van veletek,
ti mihasznák, rendetlenek!
Kivasalom szalagom.
Libeg-lobog hajamon.
Cipőm ragyog, mosolyog rám.
Leporolom rakott szoknyám.
Ennyi munka! Alig győzöm.
Csoda hát, ha zsörtölődöm?

2010. november 6., szombat

Ócsai láperdő

Egész délelőtt morogtam (ezúton köszönöm a zuramnak, hogy ilyen békésen tűrte) Sehogyse, semmi se volt jó. Aztán egyszercsak rájöttem. Mennem kell. erdőbe, mezőre, kirándulni, mászkálni, mindegy, csak menni. "...árkon-bokron által, háton hátizsákkal, menni-mendegélni, este hazatérni...", ahogy Kányádi Sándor írta.
Nem túlzás, ha azt állítom, hogy évekkel ezelőtt kinéztem ezt a geoládát. Persze leginkább a lustaságom miatt nem jutottam/tunk el odáig sose, pedig itt van tőlünk 10 percre. Igazából most se geocachingelni* mentem, bár reménykedtem benne, hogy kütyü nélkül, leírás alapján is megtalálom az odvas fát, amibe a kincset rejtő dobozkát eldugták. Ebbéli reményeim akkor foszlottak szerteszét, mikor megláttam, hogy minden 2. fa odvas volt...Így inkább csak végigmentem a tanösvényen, fotóztam, gyönyörködtem az őszi láperdőben és nem átallottam 1-2 helyen 50 méteren keresztül cipelni a babakocsit Nimistül, mert akkora volt a sár, hogy csak 1 nyomtávon lehetett közlekedni.
Kellett ez a séta a lelkemnek! Ha bárki erre jár, feltétlenül tegyen egy sétát az Ócsai láperdő Selyemréti tanösvényén.
Út
Bigyó-bogyó
Pad
Minyu és a fa
Őszi színek
Itt jól beletenyereltem a csalánba



* "A geocaching lényege, hogy egy jól lezárt ládikát a vállalkozó kedvű játékos elrejt egy általa kiszemelt, valamilyen szempont szerint megismerésre, felfedezésre érdemesnek ítélt helyen, és egy erre alkalmas GPS készülékkel a megfelelő módon rögzíti a rejtekhely (ez a "cache") pontos koordinátáit. Ezeket az adatokat kiteszi egy honlapra, ezzel mindenki számára elérhetővé válik és indulhat a GPS-es kincsvadászat. Maga a kincsesláda nem más, mint egy vízhatlanul záródó háztartási dobozka, amely elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne egy napló-füzet, egy kétnyelvű üzenet a megtalálónak (akár a véletlenül odatévedőnek is), egy íróeszköz és valami apró kis ajándék, ami a megtalálót illeti. Ebből persze az is következik, hogy a kincsvadásznak egy másik apró ajándékot kell magával vinnie, és a rejteket megtalálva a dobozban lévő tárggyal kicserélni, hogy a következő sikeres játékosnak se kelljen üres kézzel távoznia". 

2010. november 3., szerda

Délután...

....Nimród egyedül felmászott a 8 lépcsőfokon, ami az étkezőből az előszobába vezet.
Így előkerült a buksi és feltettük a lépcsőajtót is.

Virágom, virágom...

Étkezőnk négy ablakát beborítják az orchideák. Összesen 7 cserép van, ebből 3-at nemrég kaptam virágosan. Kettőben szintén kinyíltak a virágok, már másodjára, mióta nálam vannak. Kettő pedig épp hozza az új bimbós hajtást (az egyik ráadásul dupla ágon!), így ha szerencsém van, az összes orchidea egyszerre fog pompázni!
Nem maradtok kép nélkül:


GIMP-el szép az élet

A Gimp egy képszerkesztő program. Nem a legegyszerűbbek közé tartozik, de nagyon hamar megtanulható. Mindenképpen akartam írni egy szép kerek bejegyzést erről, mert ha jól belegondolok, ez az egy hobbim maradt, mármint a fényképezés, retusálás, képgyártás, manipulálás stb.
Van, amikor csak egy kis színkorrekcióval más hangulatot adok a képnek (ez most csak apélda miatt készült):
Aztán van, hogy el kell tüntetni valakit:
 
Van, hogy el is kell tünteteni és oda is kell varázsolni:
A képet a Zuram kérésére eltávolítottam...
A képet, amire egyébként nagyon büszke vagyok...




És van, hogy teljesen újat kell alkotni:


Persze a kedvenceim a karácsonyi, húsvéti, anyáknapi stb lapok




És Zuram volt olyan kedves és feltette nekem a 2.6-os Gimpet, én pedig voltam olyan ügyes, hogy találtam rengeteg gyönyörű betűkészletet (és ami a nagyobb kihívás volt, hogy azt is megtaláltam, hova, hogyan kell felmásolni, hogy működjön is) mostmár csak háttereket és idézeteket kell válogatni és kezdődhet a karácsonyi képeslapgyártás :-)


2010. november 2., kedd

Kép akkor és most

Ezt a képet júliusban már feltettem, és Csabi volt olyan jó, hogy hétvégén lefotózta a párját: hogy hogyan néz ki ma a fa.

2010. november 1., hétfő

Mindazokért kiket nem láttunk már régen...



http://www.youtube.com/watch?v=Z5SQ3_Pg3og&feature=related