2018. december 31., hétfő

Scrappes évzáró

Az év utolsó napjára gondoltam hozom az év végi scrappes oldalakat.
Őszi móka címszóval (már a 2018-as fotókönyvbe):

Halloween:

Séta közben:

Koszorú (szintén fotókönyves oldal lesz):

Számvetés (a lista azóta bővült, és igazi számvetéssel a jövő év elején jövök még):

Novemberi fotóval:

Barátságos:

Minimál:

Hatszög:

Háttérben:

Vidámság és utcai hangulat, ezek majd egymás mellett lesznek:


Advent és készülődés (szintén oldalpár lesz)


Süti:

És végére "arany" címszóval:
Mindenkinek ölelésben, szeretetben, álmokban gazdag, nagyon boldog új évet kívánok!  

2018. december 30., vasárnap

Színházban - A baba

2018-ban utolsó színházi utam egy új előadásra vezetett a Karinthyba. December 21-én mutatták be A baba című játékot. 
Zseniális színészi játék, egy-két jó poénnal megtűzdelve, de egyáltalán nem pozitív kicsengéssel. Illetve ez nézőpont kérdése, de számomra inkább sokkoló volt a vége. Olyannyira, hogy órákig megszólalni sem tudtam (ezúton kérek elnézést Hajnitól, a közönségszervezőtől, akivel az előadás után összefutottunk, de szerintem egy kerek egész mondatot nem tudtam magamból kipréselni)
Az állapotomat jól jellemzi, hogy mikor hazaértem, a Zuram 10 perc után megkérdezte, hogy mi baj van, mert színház után mindig mosolygok és napokig jó a kedvem, mostmeg búskomor lettem.
Korábban azt olvastam, hogy zenés vígjáték, ami szerintem ebben a formában nem állja meg a helyét, bár tény, hogy van benne zene és többször humoros is...




Szóval évzárásként sikerült kicsit mellélőnöm, de aki szereti az elgondolkodtató, mély érzelmi amplitúdókkal bíró prózát, az mindenképpen nézze meg, Földes Eszter fantasztikus, mind robotnak, mind érzelmekkel küzdő mesterséges intelligenciának, Szabó P. pedig nagyszerű mind átlagos pasinak, mind érzelmekkel küzdő embernek.

2018. december 27., csütörtök

Gyerekszáj - dorombol

Nándor nincs hozzászokva a macskákhoz. Az unokatesók macskáját próbálja arrébbtessékelni, majd felveszi, hogy Oreo ne menjen be. Erre a macs elkezd dorombolni. Nándi meglepődve teszi le:
-Naaa, ne zümmögjél már.

2018. december 26., szerda

Gyerekszáj - fogmosás

Nimród vizsgálja az unokatesó homokóráját a fürdőszobában, majd megszólal:
Anyaaa, Ágostonék a fogmosást időre játszák???

2018. december 24., hétfő

Boldog karácsonyt!

Mindenkinek nagyon-nagyon boldog karácsonyt kívánunk!

2018. december 19., szerda

Még mindig advent

A karácsony már itt kopogtat az ajtónkon (ja nem, csak a kutya dőlt neki) és van még néhány adventi témájú fotóm:

Felvetettem ezt a remek ötletet a tanító néninek, aki áldását adta rá, hogy kitapétázzam/zuk az ajtót a suliban. Az szmk-s anyuka hozott piros hátteret és csinált csillogós, állítható magasságú fenyőfácskákat, én megfotosoppoltam, nyomtattam, lamináltam, kivágtam a díszeket és mindre tettem kis akasztót és kétoldalú ragasztót. A fogadóóra keretein belül felragasztottuk kétoldalas ragasztóval az ajtóra. A kis "gömböket" az utolsó nap majd hazavihetik a gyerekek. Szerintem nagyon mutatós lett!



Túl vagyunk egy jó hangulatú céges karácsonyi partin is.


Emellett a gyerekekkel készítettünk cipősdobozos ajándékokat (amiről szégyenszemre nem készült fotó) És voltunk a karácsonyfa-dísz gyárban ismét (Szabó Üveg kft, Tárnok), sok-sok csodával tértünk haza. 


Nimród a nyugdíjas karácsonyon is fellépett, mint Boldizsár király:


És ha már unjuk a telet és nyárra vágyunk, akkor mi így nyaralunk:

És érkeznek szépen a karilapok is, remélem, karácsonyra megtelik a korlát:


A fát már megvettük, hétfőn este csináltam bonbonokat a kollégáknak ajándékba, a héten még mézeskalácsot sütünk a fiúkkal (bár már múlt héten is sütöttünk), az ajándékok is becsomagolva, vasárnap már a 4. gyertyát gyújtjuk, hamarosan tényleg karácsony :)




2018. december 17., hétfő

Végre hóóóóóó!

Alig vártuk már! De tényleg. Én még hólapátolni is szeretek! Úgyhogy végre-végre itt a hó!





Még ez is belefért:





2018. december 13., csütörtök

Színházban retrósan - Tied a világ!

Ááááá, én még nem tudom, hogy fogjak hozzá, én még nem tudom, hogy kezdjem el, de ne gondold, ó ne, hogy nem fogok beszámolni erről a fantasztikus estéről, ráadásul az idei 100. bejegyzés lesz ez.
(erőltetett poén volt? lehetett volna, mégsem az lett, mert aki látta, félreértett)
Semmi baj, ha nem érti más, csak én :)

No. Papi szülinapjára vettem három jegyet a Tied a világ című zenés társasjátékra a Játékszínbe. Szerencsére engem is elvittek, igaz, bebiztosítottam magam, nekik csak a plakátot adtam át, a jegyeket magamnál tartottam a nézőtérig :)

Azt kell mondjam, az 5. sorból végig csápoltuk és énekeltük (ismét elnézést kérve az előttem-mögöttem ülőktől, de ha valamit megtanultam az utóbbi évek "színházbajárásából" akkor az az, hogy élvezd ott és akkor! Tapsolj, ha úgy érzed és fütyülj, adj hangot a tetszésednek, kacagj nagyon hangosan vagy sírj csendesen, engedd el magad és add át magad az érzéseknek, mert úgy tudod igazán átélni az estét. Így volt ez most is: hogyha hallom én, minden az enyém, sikítani akarok, wáááááoooo. Úgyis csak élünk és meghalunk. Legalább amíg élünk, az jó legyen. Filozófia tanszék OFF.

Nah. Szereposztás: amin egyébként a szereplők pont nem látszanak, de mi rendkívül csinosak vagyunk.


Feke Palcsi zseniális. Eszméletlen, hogy annak a pasinak ilyen testalkattal milyen mozgáskultúrája van. Serbán Atti hangjáról februárban már meggyőződtünk, most is eleresztett egy "show must go on"-t... hát leénekelte a hajunkat a fejünkről. Nagy Sanyit még nem láttam színpadon, nekem néha kicsit túl sok az a pasi, de egyébként nagyon vicces és jó házigazdánk volt a házibuliban, cserébe mi nem csináltunk nagy felfordulást. Vecsei Lacikát tudtam, hogy láttam már valahol és este vissza is kerestem, 2 éve ilyenkor a Muzsika hangjában remekelt. Nem akarom ám megbántani a művészurakat, egyszerűen ez volt a szerepük, így egy este erejéig mi is Palcsiztunk és Lacikáztunk... nem volt soha ilyen jó dolgunk, s nem szólt ránk a házmester, akit egyébként Pusztaszeri Kornél alakított tényleg retrósan. Simon Panna pizzafutár lánykája pedig nem is volt kisleány, inkább oly különös, igen, oly különös lány.
Na és hát az este sztárja kétség kívül Szörényi Levente volt, aki amellett, hogy jelenlétével megtisztelte a házibulit még zenélt isnekünk.
Felettük Mellettük teljes zenekar, Szörényi Örssel a dobok mögött, nagyon jól nyomták.
Szente Vajk rendezése nagyon ütősre sikerült, a végén papival táncoltunk a nézőtéren, nem is éreztük, hogy az idő lassan lassan eljár felettünk, szóval jó kis házibuli volt ez.



....és aki kitalálja, hány Illés dalból idéztem, az eljöhet velem színházba. A Tied a világ-ot nem ígérem, de ha játsszák még és tudok rá jegyet venni, akkor akár arra is. 

2018. december 11., kedd

Kismamás-fotózós

A karácsony előtti szezon, már októbertől elég húzós fotózás szempontjából. Szinte minden hétvégén fotózok, ami azzal jár, hogy hétköznap este (éjjel) utómunkázok. De nem fárasztó, még mindig imádom, úgyhogy legfeljebb a család sínyli meg, hogy nem velük foglalkozok.

Most egy rendhagyó "minifotózásról" hoztam képeket, különlegességét pedig az adta, hogy az unokahúgomat állítottam a kamera elé. Nagyon izgultam, mert nagyon jó képeket akartam csinálni, szerencsére ő is lelkes volt és nagyon ügyes, alig kellett instruálnom :)







Munka után jót dumcsiztunk; szerintem kb 25 évvel ezelőtt beszélgettünk utoljára ennyit, kuglóf-sütés közben (és úúúú, de finom kuglófot sütöttünk mi ketten!)

2018. december 5., szerda

minyusan

Az úgy volt, hogy az alapítványtól érkezett egy felkérés (értsd jól: papikám dobott egy emailt), hogy lenne itt egy könyv, amihez tervezni kéne borítót. Vonakodtam, mert sose csináltam még ilyet és tudom, hogy papi elfogult és mi van, ha csak neki tetszik aztán meg beégek. És egyébként sem volt semmi ötletem, mert nem akartam csak egy képet és egy cím + szerzőt rátenni az olyan uncsi és tucat, hanem szerettem volna valami scrap-eset, ha már engem kértek, nyilván ezért kértek.
Elolvastam a nyers szöveget (tördelés-szerkesztés előtt) és megnézegettem a sok-sok képet, amiből még nem lehetett tudni, melyik megy a könyvbe. Hetekig semmi értelmes dolog nem jutott eszembe, pedig a szöveg nagyon tetszett és a képek között is találtam olyat, ami igazán megfogott (ezek közül egyik sem került a borítóra)
Aztán egyik hétvégén -pont mikor Miklóson aludtunk- megálmodtam. De tényleg, álmomban láttam a könyvet és hogy milyennek kell lennie. 
Így történt, hogy elég határozott elképzeléseket tártam a szerzők és az alapítvány munkatársai felé, a tervek között betűtípus és háttérpapír különbség volt, de a koncepció mindnél ugyanaz. Végülis minimális módosítási javaslatokkal el is fogadták ezt (hátulja-eleje együtt, kiterítve) 
 Köszönet Bóbita Design-nak, hogy hozzájárult az általa tervezett pillangós elem felhasználásához! Ezer puszi érte!

A könyvbemutató előtt egy hónappal mikor már rég a nyomdában kellett volna lennie  volt még egy kis huzavona, felmerültek más elképzelések is a borítót illetően, mind képileg, mind a betűtípusra vonatkozóan, hogy egységesebb legyen a belív és a borító. Nem is nagyon tudtam mit kezdeni a szituval. De rövid intermezzo után végül maradt az eredeti terv.

Az ünnepélyes bemutatóra december 5-én került sor Törökszentmiklós város Polgármesteri hivatal dísztermében, nagy élmény volt megélni ezt az estét.

(gyors mobilos fotók, aztán majd jövök tisztességesebb képekkel és valószínűleg tonnányi scrap oldallal)