2013. december 31., kedd

Utolsó

Az év utolsó bejegyzése (is) a scrapbookról szól. :) Az utóbbi hetek oldalai következnek.

Még jópár héttel ezelőtt Dido kihívására készült oldalam, amin szerepelnie kellett a Thankful szónak:
Credits: Anna Aspnes, Dido Designs

Heticewére készült ez az oldal, amiben valamilyen hullámnak, ívnek kellett lennie:
Credits: Anna Aspnes, Dido Designs, ValC Designs

Mikulásos:
Credits: OsDesign és Magyarenn

Heticewére csillogós, karácsonyos minimáloldal, fotó nélkül:
Credits: Anna Aspnes

Anna Aspnes liftelős kihívásra:
Credits: Anna Aspnes

Anna Aspnes kihívásra illetve megelőlegezve az újabb fotókönyvet (amiből még egyetlen oldal sem készült el...) Szóval, az eddigi családi albumok borítója mind AA készleteiből készült, van rajta valami firka és a bal felső sarokban valami kis elem (virág, gomg stb)
Credits: Anna Aspnes

És így évzárásként itt egy BUÉK-os oldal, amit az eheti Cewe kihívásra készítette. Az eheti feladat az én kihívásom (én találtam ki): liftelni kell egymást, illetve bárki oldalát a Cewe galériából. Én Hékás oldalát vettem inspirációmul és készítettem el az év utolsó scrap oldalát. Ezzel kívánok mindenkinek nagyon boldog új esztendőt!
Credits: Anna Aspnes



2013. december 29., vasárnap

Karácsonyos

Idei karácsonyunk nagyon szépen telt. Nem havazott. Sőt, most a két ünnep között olyan idő van, mintha húsvét lenne.
24-én szokás szerint itthon, Inárcson voltunk. Nándorom egész délelőtt lelkesen segített, még a kicsik szobájában is önként összepakolt és alig várta, hogy szaloncukrot kapcsozhasson, fát díszíthessen, pedig ő nem egy nagy ünneplős, vagyis meglehetősen hangulatember.
Idén ezüstfenyőt vettünk, szerintem most először (eddig mindig Nordmann volt) és meglehetősen megszenvedtünk a faragással, pedig nagyon szuper, nagyon széles karácsonyfatalpunk van (made by Szigma B) 
A kicsiket sikerült elaltatni délután (ez nem mindig sikerül mostanság), így ébredés, öltözés után jöhetett a vacsi. Szokás szerint Tokaji Borkrémleves, Sültlibamáj pirítóssal és Mákosguba. A gyerekeknek vettem karácsonyos tésztát (karácsonyfa, csillag stb alakú száraztészta), ez volt a vacsijuk, de Nándi megkóstolta gubát is.
Vacsora után rövid fotózkodás (2 kép erejéig), majd ajándékosztás. Amit tulajdonképpen már előző nap elkezdtünk, mert a szomszédoknak vittünk át bort (Tállyáról, a Dudovics pincéből Késői szüretet)
A gyerekek idén kaptak egy közös Duplós-Verdás ajándékot és mindenki kapott egy-egy könyvet + valami apróságot. Nándi egy Anakin Skywaker figurát és égitestekről szóló könyvet, Csongi egy angry bords figurát és a régen áhított focis könyvet (MI Micsoda Junior sorozatból), Nimi pedig Baybladet és Bartos Erika Hóember című verses könyvét. 
Én színházjegyet kaptam a Zuramtól, amit már meg is néztem egy hete, szóval nálam nagyon hamar járt a Jézuska. Zuram pedig R2D2 bögrét kapott :)
Szaloncukorból idén is retro Szerencsit és Stühmert vettünk (ez utóbbi szépen fogyott már a kapcsozás előtt... khmmm... kár volt hamar megvennem) Idén is csináltunk sk. szaloncukrot és idén is újítottunk, mint minden évben. Zuram kitalálta, hogy próbáljuk meg formába önteni a csokit és a már megszilárdult mázba tegyük a masszát. Nem akartam kiröhögni, így csak csendes pesszimizmussal figyeltem a műveletet és persze segédkeztem, ahol tudtam. És meg kell mondjam, (megint) neki volt igaza! Annyira szuper lett az az első adag (mivel nem tudtuk, hogyan fog sikerülni, így csak egy adagot csináltunk így, a többit hagyományosan, kis bumszlikat formázva, majd olvadt csokimázba forgatva)! Becsomagoltuk hagyományosba, celofánba (bon-bonszerűen) és mini pralinépapírba is.

A karácsony hamar eltelt de itt van nekünk néhány emlékfotó.

Rumos-kekszes szaloncukor sk:

Közös szaloncukor kapcsozás:


Beállós családi:

ünneplős-cicás-harisnyás:










2013. december 26., csütörtök

Gyerekszáj

Kapcsolgatjuk a tv-t ide-oda, az egyik csatornán épp Harry Potter 1. része megy. Harry Dumbledore-al beszélget. Nándi megszólal:
-Apa, az a Mikulás???


Kocsiban ülünk.
Csongor: Anya, miért megyünk most erre?
Zuram: Megnézzük a Mindenki Karácsonyfáját.
Csongor: Még a dédiét is?


Nimród és apája birkóznak, ami kezd kissé eldurvulni, a kicsi már-már püföli az apját. Zuram megfogja Nimi kezét, hogy "hahahaaa, most megfogtalak"
Nimród dacosan: Apa, add vissza a kezemet!

2013. december 24., kedd

Boldog karácsonyt!

Minden kedves blogolvasómnak, ismerősnek, barátnak, rokonnak NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!

2013. december 21., szombat

Karácsonyi ünnepség

Remélem, nem sértődnek meg a gyermekeim és az óvó nénik, de azt kell mondjam, részünkről az idei karácsonyi ünnepség feledhető volt.
Mindkét kicsi birka volt. Na, jó, bárány. Illetve Nimród csak lett volna, ha nem lát meg a folyosón, onnantól kezdve ugyanis sírt-rítt. Keservesen. Úgyhogy a bevonulás után fél perccel ott ült mellettem.
Itt még a folyosón:

Csongor szintén bárányt alakított. Mintha Nándit láttam volna, teljesen unottan, sőt, már-már duzzogva mondta a verseket és dalokat. Ebben valószínűleg közrejátszott az is, hogy az előadás előtt volt egy kis technikai malőr, kb 15 percig bűvölték a magnót, mire beindult, a gyerekek pedig már nem tudtak magukkal mit kezdeni.
Énekel ("karateruhában", ahogy ő mondta...):

Hát, ez most így sikerült :)

2013. december 20., péntek

Elizabeth

ATYAVILÁG, MICSODA ESTE VOLT!!!

Tudtam én, hogy nagyon jó lesz (na, jó, csak gondoltam), de ez... ez... ez túl szárnyalta minden képzeletem.

Igazság szerint ha csak ennyit tennék ki, az is elég lenne:

De azért írok is hozzá :) Szóval örök kedvencem az Elizabeth. Legelőször Szegeden láttam a szüleimmel, és olyan szerencsések voltunk, hogy épp a gála előadást néztük végig.
Minap a FB-on Szabó P. Szilveszter oldalán kitett egy rövid közleményt*, hogy újra műsoron lesz az Elizabeth, és dec. 19-én lesz a 150. előadás, sok meglepetéssel, Szabó P.-Janza párossal. Áááá, de nagyot dobbant a szívem :) Mint később kiderült, kicsit félreértettem, mégsem Szilveszter játssza aznap este a Halált, de erre majd kitérek.
Este említettem a Zuramnak, aki mondta, hogy menjek el, sőt, ha gondolom, el is kísér (ami tőle azért nagy szó, mert Az ember tragédiáján kívül kb minden színpadi előadást utál, a zenés színházról ne is beszéljünk)
Múlt héten épp a Nagymező utca környékén jártam (egyébként most tényleg tök véletlenül) és muszáj voltam megkérdezni, van-e még jegy. És volt. :))) 
Jegyárus sorolja, hol van még szabad szék, én vizslatom a nézőtér alaprajzot, mondom, hogy 2 jegy lesz. A jegyárus hölgyi mellett egy idősebb úr mondta, vigyek Elizabethes szórólapot is. Elhúzok egyet.
Bácsi: Vigyen kettőt, úgyis ketten jönnek, nem?
Én szabódok: Öööö, de igen, de láttam már vagy négyszer, nem sok újdonság lesz rajta.
Jegyárus rámnéz és cinkos mosollyal kérdi:  Maga is Szabó P. miatt jön???
Én kicsit lesokkolva, zavart vigyor ül arcomra: hehehe, igen :D

Végül a nővéremmel mentünk ketten, Zuram itthon maradt, vigyázott a kölkökre.

Teltházas előadás, pótszékekkel. Földszinten ültünk, XI. sor, ilyen közelről még sosem láttam, bár előttünk pont olyan magas párocska ült, hogy a hölgyi fejszerkezete mindig kitakart a színpadból egy darabot. Nincs mese, legközelebb az 1. sorban kell ülnöm. :)))
Janza Kata játszotta Elizabethet, Szomor György Ferenc Józsefet és Homonnay Zsolt a Halált. Ebben az az érdekes, hogy mikor legelőször láttuk, akkor Szomor Rudolfot játszotta. A hangja még mindig fantasztikus, de az idő múlása jócskán látszik rajta (tudom, én sem vagyok már 18) Homonnay Zsolt mondhatni meglepett. Kicsit tartottam tőle mikor megláttam a szereposztást, mert nem annyira csípem a hangját, féltem, hogy "szétnyálazza" a szerepet, de teljesen vállalható Halált adott elő, jól kihasználta a hangi adottságait, stílusban is mást nyomott, kicsit érzelgősebb és cinikusabb, mint Szilveszter (aki inkább határozott és karakteres). Janza Kata hozta a tőle már megszokott bájos-elegáns-megtört-majd impozáns Sissit.
Luchenit Mészáros Árpád Zsolt játszotta, szerintem fergeteges volt, pörgött, forgott, jól vitte előre a darabot.

Előadás vége, tapsrend a szokásos, végén Elizabeth nagybevonulás, nagytaps, karmester be, majd igazgató be. Kero mondott néhány szívhez szóló mondatot, rövid történelem órát tartott Elizabeth-ből, majd színpadra szólította Szabó P. Szilvesztert, aki hivatalosan már nem játssza a szerepet, de a 150. előadás kedvéért egy kis meglepetéssel készült.
Szilveszter teljes harci díszben lépett színpadra, és a teltházas Operett színház állva tapsolt!  Kicsit mintha Justin Timberlake koncerten lettünk volna, olyan visítás lett hirtelen, mondjuk elnézve a nézők életkorát és nemi összetételét (amit statisztikailag mi is erősítettünk), nem is álltunk olyan messze egy popkoncerttől - szigorúan a közönséget tekintve.
A percekig tartó álló ováció után Szilveszter és Kata előadták a " Hogyha kell egy tánc"-ot, ami eredetileg benne volt a darabban is, de később kivették és én pl nem is láttam még élőben. Tudnám ragozni, de csak annyit mondok: eszméletlen fantasztikus volt!

Ezt a fotót a FB-ról csórtam, Homonnay Zsolt, Szabó P. Szilveszter és középen Kalocsai Zsuzsa, aki nem játszik a darabban, csak nézőként volt jelen:

Ez pedig rólam, a nővérkém készítette már hazafelé indulóban, és még koronám is lett :)

 És akkor, hogy a negatívumot is írjam, bár szerintem ez is inkább kicsit vicces volt. Bal oldalamon egy 45-50 körüli férfi ült (másik oldalán valszeg a felesége) A pasi egész előadás alatt látványosan unatkozott, karját maga előtt keresztbe fonva, néha a fejét fogva ült. Egyszer sem(!) tapsolt, a végén sem(!!!) és az állótaps alatt is valószínűleg csak azért állt fel, mert elzsibbadt a lába. Oké, oké, nem kell könnyes szemmel énekelni a "Fáradt gályákat" (ahogy tettem én), és nem kell pirosra csapkodnia a tenyerét (ahogy tettem én), node kérem, még a bordélyházas jelenetnél sem rezzent meg... (írnám, hogy nem csillant fel a szeme, de azért annyira nem figyeltem) És igazság szerint ha nem tetszik a darab, a végén akkor is megtisztelem a szereplőket, táncosokat, a zenészeket, a rendezőt azzal, ha tapsolok egy kicsit. Vagy csak én vagyok ennyire szentimentális?
Nah, ezt látva kifejezetten örültem, hogy a Zuram nem jött el, szegény, lehet, hogy ő is így szenvedett volna...
Részemről viszont öröm volt és boldogság!


2013. december 19., csütörtök

Scrap oldalak


Már-már szokásos, két heti jelentés következik scrapes minyuságom világából.

Oscraps kihívásra készült, mondjuk a  külföldi látogatók nem nagyon értették a verset, de annyira oda illett a kutya mellé (pedig nem is Bodri a neve) 
Credits: Anna Aspnes

Ez pedig Cewe heti kihívására készült, mégpedig "szabadon választott" témában. Én Juma- margó korábbi oldalát lifteltem (az ő oldala inspirált, valami hasonlót szerettem volna készíteni) Imádom a végeredményt :)
Credits: Anna Aspnes

Heticewe téma: ami kikapcsol. Nos, igazság szerint a lovaglás az, ami 100%ig kikapcsol és lelkileg feltölt, de már fél éve nem ültem lovon... Így inkább scrappeltem a scrap-et. Az oldalon a 2013-as scrap oldalaim, ebben nincsenek benne a naptárak és a fotókönyvek.
Credits: Anna Aspnes

Szabi-miku oldal:
Credits: OsDesign & Magyarenn

Kismókusról mókusos oldal:
Credits: OsDesign & Magyarenn

És Kispocokról téli oldal.
Credits: OsDesign & Magyarenn

Télies oldal Szabiról és Zorkiról:
Credits: Simple Girl Scraps


2013. december 18., szerda

Tetőfedés Ver2.

Volt már egy tetőfedő akcióm, aham, a kutyaház tetejét fedtem be. Valljuk be, nem egy nagy kihívás...
Naviszontmostaztán. A múltheti (vagy azelőtti???) hatalmas szél megint felszedte a pecu tetején lévő borítást. Nincs mese, meg kellett csinálni. Írtam már, hogy tériszonyos vagyok? Ahogy öregszek, egyre jobban. Már az erkélyről is kihívás lenézni. Pont ezért kb 5 percet agonizáltam a létra tetején úgy, hogy az egyik lábam már a tetőn volt, csak át kellett volna lendíteni a másikat. De végül sikerült. Igazság szerint odafenn már nem is volt rossz, és a lejutás is könnyebb volt, mint ahogy először képzeltem.
És a tetőt is sikerült megreparálni :D Csupa bódottád :)


2013. december 17., kedd

Kézműveskedés

Múlt héten adventi kézműveskedés volt az oviban. Ilyenkor a gyerekek a szülőkkel együtt ügyeskednek, festegetnek, ragasztgatnak. Kedden volt a nagycsoportban, és csütörtökön a kiscsoportban. Ez utóbbira sajnos nem jutottunk el (tényleg nagyon sajnálom, mert Nimivel még nem nagyon csináltunk ilyesmit), mert legkisebbem olyan rondán köhögött, hogy nem mertem oviba vinni (szokásos kruppos-ugatós)
Csongi először kifestett egy gipsz télapót, utána közösen hópihét festettünk egy pet-palack aljára, majd adventi koszorú-szerűséget hoztunk össze, amit itthon kicsit fel kellett még tuningolni, mert mire asztalhoz jutottunk, már nem sok minden maradt :) Nagyon jól éreztük magunkat, a koszorú pedig kikerült az ajtóra :)

2013. december 7., szombat

Mikulásvárós

Annak rendje és módja szerint 5-én kipucoltuk a lábbeliket:

Nándi annyira izgatott volt, hogy lefekvés után is 10 percenként csekkolta, van-e már valami a bakancsában. Még este 11-kor is fenn volt, bevallom, én már hamarabb elaludtam... Reggel fél 6-kor már ott topogott, hogy jött a mikulás. Én nem ngyon voltam lelkes, így fordultam még egyet és magamra húztam a takarót. Végülis 5:55-kor megszántam (miután már 5 perce zörgött valamivel) és kibontottam neki az áhított Máriós pez-tartót. Virgácsot senki nem kapott, ami Nándi nehezményezett is, "mert azzal olyan jól lehet kardozni"...

A kiscsoportban előző nap szóltak, hogy kicsit csinosabban menjünk, nem kell nagyon kiöltözni. Így reggel kockás ingesbe öltöztettem a  fiúkat.
Az oviba érve konstatáltuk, hogy a nagycsoportban mindenkin fehér ing és fekete nadrág van, Csongikám el is pityeredett, így hazanyargaltam és hoztam neki ünneplőset.
A mikulás először a kiscsoportba ment, Nimród, ahogy meglátott, rögtön elkezdett nyavalyogni, így odamentem hozzá, így próbáltam fotózni a gyerekeket. Végül azt hiszem, mindenkiről lett csomagátvevős kép is, kivéve az enyémről, mert nem mert odamenni, sőt, annyira kapaszkodott a lábamba, hogy én is alig és rám bízta a csomag átvételét is. 

A nagycsoportban műsorral is készültek és végül a mikulást is bevették a buliba (aki egyébként nagyon vicces is volt, mondta, hogy a fotókból mindenképpen kér ő is) Csongi kisebb derültséget keltett, mert olyan tempóban vette el a csomagot, hogy az egyik lába itt, a másik ott és már szaladt is vissza a székhez :)

Nándi ma nem volt a suliban (hasmars, egyébként a fél osztály hiányzott még tegnap) így az ő csomagját a tanító néni nekem adta át.

Itthon este személyesen is látogatást tett nálunk a nagyszakállú (Nándi egyébként nem morcos, csak ilyen a "komoly fotóarca") Volt zsákjában minden jó, még a szomszédoknak is jutott :) Miután elment, majd kisvártatva megérkezett papa, Nándi megjegyezte: papa, te már harmadjára maradsz le a télapóról... 



2013. december 5., csütörtök

Köd

Tegnap reggel sűrű ködben mentünk az oviba. Ahogy befordultunk a sarkon, Nimike hátul megszólal:
-Ajaj, eltűnt.
Én: Mi tűnt el?
Nimi: Hát az óvoda.

2013. december 3., kedd

Még nem jogerős

Legkisebb gyermekem tegnap levelet kapott a NAV (!)-tól, melyben értesítik, hogy a 2012-re vonatkozó személyi jövedelemadó 1%-a felhasználásáról rendelkező nyilatkozatának érvényességét 2013.november 15-ig nem tudták megállapítani.
Tájékoztatták továbbá arról is, hogy az érvényesség kérdésében legkésőbb 2014.12.31-éig döntést hoznak.

Remélem azért revizort nem küldenek a 3 évesemre...

2013. december 2., hétfő

Tipikus

Ez annyira tipikus kép róluk (bár Nándi nem elég morcos) igaz, kb 2 hete, még jóidőben készült.
-Csongor lóg (egyébként balról jobbra halad, teljesen végigmegy és kiabál velem, ha segíteni akarok)
-Nándor dumál, kapaszkodik, de igazán nem mozgatja meg magát na és KI VAN A DEREKA....
-Nimród meg benn számítógépezik.


-anyája fotóz, apája dolgozik...

2013. december 1., vasárnap

Advent

Advent első napjára el is készült a koszorúnk. Na, jó, már tegnap. Az alapot már októberben megvettem, de a rávalókra idén nem nagyon gondoltam, így szombaton délelőtt hümmögtem egy sort az adventes szatyrom felett, hogy mi legyen, bár igazából csak baromi lusta voltam elbattyogni a boltba. Legnagyobb meglepetésemre még 4 piros gyertyát is találtam, bár utólag emlékszem is rá, hogy tavaly azt akartam a koszorúra tenni, de ahogy rászúrtam a tüskére, kettő hosszan megrepedt. Na, most alul összeolvasztgattam, így meggyógyult, és a koszorú is összeállt, szokás szerint minimál stílusban. (díszítés gyanánt Csongorom belenyomkodott még néhány piros fejű gombostűt is :) ) Középre egy karácsonyfadísz került, ami szenteste majd felkerül a fára.

Egyébként karácsonyra készülődvén néhány hete vettem egy új karácsonyfadíszt is (csak hogy tartsuk a szokást), és nagyon visszafogtam magam, mert a gyönyörűséges hatalmas üveggömb helyett egy cuki, kicsi (üveg) baglyot választottam.