Csongorral biológia felelésre készülünk. Olvassa a füzetében leírtakat és dünnyög:
-utálom a biológiát. Nincs is értelme. Anya, tényleg a táplálkozási zavarok a kevés savanyúságtól vannak?
Én: -??? Mi van odaírva?
Cs: -Táplálkozási zavarok, nyíl, kevés savanyúság.
Én: -Figyi mán, az nem kóros soványság???
Cs: -ja, lehet...
A hétre én találtam ki feladatot a Cewe Haladó blogján, Love Story címmel. Scrap oldalt kell készíteni szerelmes párról. Mert lovestoryja mindenkinek van. Ha más nem, látta a filmet ezzel a címmel. Egyéb kikötés nincs.
Inspirációs oldalnak ezt készítettem:
Atya-úúúúúr-isten és azt a betyáros jó mindenit, beszarás mennyire jó volt! Az utóbbi idők legviccesebb nagyszínházi előadása volt ez, pedig vonakodtam megnézni. Nem is tudom, miért. Talán mert Madáchos bemutató?! A Mamma Mia és a Macskák rám nem voltak akkora hatással, mint másokra és a JézusKrisztus újraszövegezése sem tetszett úgyhogy a Madáchos előadások nem hoztak annyira lázba az utóbbi időben. A Csoportterápiánál éreztem azt, hogy adni kéne neki egy esélyt, pedig az ikonikus filmet nem is láttam. Vigyázat, hosszú leszek és a szokásosnál is patetikusabb :)
Az előadás Szemenyei Janival az élen teljesen kikapcsolt, beszippantott, megnevettetett. Pedig azért valljuk meg, elég keskeny mezsgyén kell lavíroznia végig, hogy ne legyen se túl bugyuta, se túl közönséges, ugyanakkor vicces legyen és szerethető. Jegyet egyébként direkt úgy néztem, hogy Szemenyei-Peller-Balla triót láthassam, sajnos nem sikerült úgy sakkozni, hogy mindhárman egyszerre játszanak és a dátum is jó legyen nekem, így Balla Eszterrel még meg kell néznem az előadást :) Visszatérve Jánosunkra (már ha így kisajátíthatom magunknak, mint közönségnek), akiről korábban azt nyilatkoztam, hogy nem is tudom hova tenni, de kb a 3. Elisabeth után* abszolút lenyűgözött a hangja, a színházi léte, és az energiája, amit átadott nekünk esténként. Most még azt is megállapítottam, hogy csini lába van és magassarkúban is egész jól táncol. Pedig kissé lagymatagul indult az éneklés és sután a próza, de aztán belelendült és pazar játékával lehengerelt mindenkit. Engem egészen biztosan.
Peller Annát, most kicsit sótlannak éreztem. Nem olyan Pelleres, mint szokott. Rendben volt a hangja, rendben volt a koreo (1-2 jelenetnél mondjuk aggódtam, hogy nehogy kibuggyanjon a melle a meglehetősen mélyen dekoltált blúzából, persze ezen lehet, hogy csak én szisszentem...), a magasságok megvoltak, mélységet viszont nem éreztem benne. Bár lehet, hogy nem is kell? Elvégre nem egy Ibsen drámát néztünk - még jó. Ha az volt a cél, hogy a megcsömörlött színésznőt adja, akkor az pompásan sikerült.
Nem tudom, hány száz poént sűrítettek a darabba és ebből mennyi volt a spontán. Annyira töményen érkeztek a humorbombák (nem csak a helyzetkomikumból adódó jelenetek, hanem a parádés szóviccek és a jól ütemezett apró gegek), hogy nem győztem befogadni és megjegyezni, inkább csak sodródtam és röhögtem. Hajdu Steve zseniálisan tolta az arcunkba a poénjait és lassította az egyébként nyughatatlan cimboráját és a kicsit borderline-os Sandyt is. Molnár Gyöngyi talán kicsit túlkarikírozta** a lány figuráját, viszont az utolsó mondatának hangszíne és a lágysága helyrebillentette az egyensúlyt nálam. A felfuvalkodott rendezőt fantasztikusan hozta Magyar Attila, akinek a jobbranyuszi - szexi nyuszi - teniszkönyök - villanykörte koreográfiáját órákig hallgatnám, parádés volt. Csiszár István, akit Győrben a "piperkőc-Halál" címkével illettem, na itt aztán igazán végigvillantotta mind a 32 fogát és frissen tetovált meztelen felsőtestét, a hölgyközönség legnagyobb örömére. Annyira abszurd volt, ahogy állandóan vigyorgott és az ingét tépte, hogy nekem is egyfolytában mosolyognom kellett (az ingemet nyilván nem téptem) Sáfár Mónikát fel sem ismertem, de nagyon bírtam a stílusát, egyébként is szeretem a hangját. Galbenisz Tomasz hangjához fura volt arcot párosítani, de tetszett, ahogy megformálta az ügynököt. És a háttérből is kitűnt a hangja Fehér Adriennek, pedig pici szerepe van, de csodás dallamokat tud elővarázsolni a torkából.
A rendezés pörgős, kicsit szokatlan a hosszú nyitány, nem is emlékszem, hogy musicalnél mikor láttam ilyet utoljára. A jelmezek passzoltak a karakterekhez, a hagyományos díszleteket kombinálták a ledfallal és külön megfogott egy jelenet, amikor Michael az álmairól kezdett énekelni és Jeff a díszletben ülve "tovakúszott", s mint egy álomban tűnt el a színpad sötétjében.
Azt szoktam mondani, hogy a Menopauza darabot receptre kéne felírni antidepresszáns helyett. Nos, az Aranyoskámat kötelezővé tenném a zenés darabokat kedvelők számára. Nekem többszörnézős, kár, hogy a Madáchban blokkos előadások vannak, így legközelebb júliusban élvezhetjük (most február végéig még 1-2 napon elcsíphető) Imádtam, megnézem még párszor
-----------------------------------
*nyilván már az elsőnél is tetszett az előadásmódja, de akkor mintha kicsit túltolta volna a figurát. Aztán később rájöttem, hogy kellett a darabnak ez a pörgés.
**(majd András megszakérti, hogy van-e ilyen szó egyáltalán)
Az inárcsi általános iskolában a 8. osztályos gyerekek keringőzni szoktak a farsangi bálon. Először nagyon furcsának tűnt, mert ez olyan szalagavatós szokás, de aztán beleszoktunk.
3 éve Nándornak is lehetősége lett volna, ő nem élt vele; "mert megtehettem"-mondaná ő. Csongor viszont igen. Lelkesen készültek a táncra, és tudom, hogy majd jól lehurrog, ha ezt olvassa, de CUKIK voltak! Minden kamaszos nyegleségükkel együtt. Imádtam, hogy Csongi végig vigyorogta a táncot és hogy szépek voltak és hogy ügyesek voltak és hogy büszke lehettem.
Érkeznek majd a profi fotós képei is (egyszercsak), addig is itt van egy csokor, amit anyukaként kattintgattam, inkább csak a gyermekemre figyelve.
Persze nem csak a nyolcadikosok táncoltak, a 7. kivételével minden osztály előadott valamilyen kis műsort, aztán volt, hogy nem annyira értettük a performansz lényegét, de legalább jól szórakoztunk. Mi ugye a 6.a zenés-táncos előadásában voltunk még érdekeltek, Nimródom teljes átéléssel nyomta a rock&rollt és énekelte, hogy úúúúúúúúúristeeeeeeen, ki ez a lááááány?
Így volt, szép volt.
...az első találkozás emlékére, ami egyébként nem az első volt, de kompromittálni akart, végül a "randi" szót mégsem merte beleírni a könyvbe :) :) :)
Közös fotó nem készült (Petőfivel se)... Majd legközelebb, igaz, András?
Alapvetően nem "ünnepeljük" a valentin napot (mert fúj, milyen lenyúlós amcsi szokás ez már megint) Szóval ezt csak azért ma, mert szép:
Az úgy van, hogy én ugye áradozok itt a Menopauzáról évente minimum 2x. Aki még nem látta, kicsit hibbantnak is néz, hogy ennyiszer és ennyire nem lehet jó, és egyébként is... Aztán aki megnézi, az látni akarja még egyszer és meg akarja mutatni az ismerőseinek is. Kicsit addiktív, de egyelőre nem gondolkozom a leszokáson :)
Mindenesetre így esett, hogy bár van, aki évek óta nem tud rá jegyet szerezni, múltkor a PBT-nek sikerült 10 db jegyet vennem, nyilván megvannak a kapcsolataim. A darabnak náluk is hatalmas sikere volt. Mondanám, hogy tudtam én, hogy így lesz, de szerénytelenségem okán csak annyit jegyeznék meg: na ugye... (nekem is van jegyem márciusra, imádom, várom!)
Nem hiába néztemtük meg annyiszor a TopGunt és a Maverick-et mostanában.... Alakul a gyerek...
Több hónapos megfeszített szervezőmunka érett be múlt héten: a Rehau Manager Development Program résztvevői egy hetet töltöttek Magyarországon. Szerveztem nekik hotelt a Duna parton, buszos városnézést Budapesten, szabadulószobás csapatépítést, ebédet a parlament mellett, vacsorát a Vogue hajón és Dabason. A világ minden tájáról érkeztek Rehaus kollégák (de tényleg: a németek mellett volt itt Mexikó, Szingapúr, Olaszország, Franciaországból is ami most így hirtelen eszembe jut) és egy napot Újhartyánban is elidőztek. Linlin-el tényleg több hónapja online meetingeltünk minden héten, szervezkedtünk, egyeztettünk, és szerda reggel teljesen véletlenül, de még össze is öltöztünk. Egyébként nagyon hasonló személyiségek lehetünk, mert hamar egy hullámhosszon voltunk és a meetingek alatt is sokat röhögtünk. Nah, hát amint a mellékelt ábra mutatja, ezt a személyes találkozás alkalmával is folytattuk. Arra már nem emlékszem, mi váltotta ki bennem ezt az extra vigyort, lehet, hogy Stéphanie mondott valami vicceset, mindenesetre hoztam a formám...
Mondjuk a címet csak az érti, aki látta a darabot, úgyhogy ha szeretnétek megtudni kihez tartozik Walter, akkor meg kell nézzétek a Jövőre, veled, ugyanitt-et. Nekem ez volt a 9. (csak ennyi? mondjuk volt 2 év kovidos kihagyás)
Azóta is vigyorgok.
Most viccesebbek voltak, mint általában, én nem érzékenyültem el annyira Michael halálától, Szabó P. sokkal többet imprózott és Janza -bár egy piciként feszesebb volt, látszott, hogy nagyon jól akarja csinálni (mindjárt írom, hogy miért*) - de azért tőle is jött egy két cifrább poén. Az egyik pl amin mindenki kifeküdt, az a jelenet, amikor George ténfereg, majd "elájul" a gondolattól, hogy Doris mindjárt szül (igen, még ez is van benne), ekkor Janza mindig más Szabó P.-s szerepre utal: "jaj, úgy viselkedsz, mint valami rissz-rossz Oberon", vagy "nehogymá eljárd itt a Haláltáncot", vagy "ja, kidőlsz, mint Tybalt, mi??" Na, ennél most felmerült az Amerikai komédia, mondjuk erre nem túl sokan vették a lapot, de Janza együtt játszott Falusi Mariannal az Amerikai komédiában (dekár, hogy azt is levették műsorról!) Nah, Janza azért rátett egy lapáttal: "táncikálsz itt, mintha te lennél a Padödö) Hatalmas tapsot kapott, ugyanis a nézőtéren ott ült mellettünk kettővel Falusi Mariann* is.
Nade volt még a már szokásosnak is mondható "BalaConnie nyár" és "pont jó vízó" után: "ez persze még csak a vázlat, amolyan Kosztolányi fordítás"
Az előadás előtt kicsit mindig tartok tőle, hogy majd megunom, de mindig úgy jövök el, hogy #úristen_miért_lett_ilyen_hamar_vége, még-még-még légyszi! - Március végére már van is jegyem. Juhúúúú!
